Rajtolt a Csocsó a Golden Globe-versenyben
A Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége évente legalább 50-80 tévéjátékból, tucatnyi tévésorozatból és 300 amerikai, illetve külföldi játékfilmből választja ki a jelölt ötöt, majd a Golden Globe-díjasokat. A Csocsó vetítésére a közel 90 tagú testületből legalább húszan voltak kíváncsiak – figyelembe véve azt is, hogy augusztus lévén, a tudósítók közül sokan éppen szabadságukat töltik az anyaországukban. (Megnyugtató, hogy ők se maradnak le a Csocsóról, amennyiben Koltai Róbert szándéka teljesül, és a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének összes tagja megkapja kazettán a filmet.)
A vetítést követően Koltai, Dés és a film ifjú társ-főszereplője, az angolul kiválóan beszélő Králik Attila rögtönzött sajtótájékoztatót tartott. A Golden Globe sorsáról döntő kollégáim, mint az év 365 napján ülésező filmes zsűri tagjai, ritkán, de inkább egyáltalán nem nyilatkoznak, amíg nem döntenek. A Csocsó szokatlanul korán mutatkozott be a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének. Korai bemutatkozása legalább akkora előny, amekkora hátrány lehet abban az esetben, ha nem követi jól kitalált és alaposan megfinanszírozott emlékeztető kampány az őszi hónapokban, amikor igazán felforrósodik a verseny, és sorra jönnek a jobbnál jobban tálalt külföldi filmek.
Tavaly négy magyar producer is nevezte filmjét a Golden Globe jelölésekért folyó versenybe, mert ezt ennek az újságíró szövetségnek a szabályai lehetővé teszik. Köztük volt az a film is, amelyiket a magyar filmszakma hivatalosan nevezett az Oscar-díjért zajló küzdelembe. Bár Budapestről nézve úgy tűnhet, hogy a sok film kioltja egymást a versenyben, ennek éppen az ellenkezője igaz. Minél több magyar film vállalkozik erre a megmérettetésre, annál jobb, mert az egykor anyagilag kellően támogatott emlékezetesen nagy hagyományú magyar filmművészetnek égető szüksége van arra, hogy folyamatosan erősítse a jelenlétét Hollywoodban. E nélkül még a legjobb film is csak évek múlva jut el a jelölésig.
Rohamosan épülő szocialista iparváros valahol a Duna partján az ötvenes évek elején. Ott tanárkodik, szervezi a piros betűs ünnepeket, vigyáz a focisták erkölcsére, és teszi, amit tenni jónak lát Csocsó, született Csomai Gusztáv.
Ez a történet leginkább róla szól, az életvidám, optimista és örökké tevékeny Csocsóról, aki minden üldözés, macerálás és egyéb atrocitás ellenére is ember maradt az embertelenségben.
Az eseményeket elsősorban a 13 éves Pék Zsoltika naplójából ismerjük meg, aki számára Csocsó nem csak oroszul kevéssé beszélő orosztanár, hanem atyai jó barát és példakép is.
Május elseje megünneplésére készül Acélváros népe. Nem kis dolog ám ez, ha tudjuk, hogy vezető szovjet elvtársak is jelen lesznek az ünnepségen. Csomai Gusztáv szervezőkészségére nagy szükség van. Csakhogy Csomai elvtárs viselkedése időnként több mint provokatív. Legalábbis Gubinyi alezredes elvtárs szerint. Csomai Gusztáv ugyanis tiltott slágereket énekel, fontosabbnak tartja egy ember magánproblémájának megoldását, mint a közösség ünnepén való részvételt, és más, tűrhetetlen elhajlásai vannak. Ha nem állna mögötte Pék elvtárs az ifjúkori barát, Acélváros párttitkára, akkor semmi sem mentené meg Csocsót a legszigorúbb büntetésektől. Pék Antalnak így is vigyáznia kell, hogy a párt szigorú, de igazságtalan ítélete el ne sodorja a jó barátot.
Gubinyi nem csak azért haragszik, mert Csocsó kilóg a sorból, hanem a féltékenység is hergeli. Pedig szépséges feleségét nem Csocsótól, hanem a focicsapat sztárjától kellene óvnia. Persze hiába is óvná bárkitől, mert nagy bajok vannak a Gubinyi házaspár házatáján…
S ha már a focicsapat szóba került: döntő meccs előtt áll az Acélvárosi Építők. Ettől függ felkerülnek-e az NBI-be. És az elvtársak győzelmet várnak!… De győzhet-e a csapat, ha a sztárcsatár szerelmes és bánatában iszik?
Minden epizódot, történetrészletet nem árulhatunk el, de ami nem titok: Csocsó, mint egy magyar Svejk, igyekszik megoldani a megoldhatatlannak látszó helyzeteket is. Azaz élni, túlélni, és örömöt, vidámságot adni a körülötte élő embereknek.
Ennyi.
És ez elég sok.