Régi sebeket szaggat az Omagh
Film a bombamerényletről
A Véres vasárnap 2002-es berlini Arany Medvéje után a rendező Paul Greengrass elhatározta, hogy az omaghi tragédia feldolgozása lenne a megfelelő folytatás: hasonló kérdéseket vetne fel a leleplezést és az elfuserált igazságszolgáltatást illetően. Greengrass stábja több mint két évet töltött az áldozatok családtagjaival való egyeztetéssel, mielőtt összeállították a tragédiájukról készült fájdalmas portrét.
Az Omagh, melyet a moziforgalmazás előtt még ebben a hónapban műsorra tűz az ír televízió, valamint a Channel 4, az alkotók bevallása szerint (rendező: Pete Travis, író: Peter Greengrass, Guy Hibbert) csaknem elviselhetetlenül realisztikus. A város főutcáját is Dublin közelében rekonstruálták - nem akarták ezzel megzavarni a túlélők mindennapi életét.
A vetítés során a madárcsicsergéssel és gyerekhangokkal telített békés vasárnap reggel hosszú jelenete azonban feszült csendet keltett a családtagokban. A rendőrök egy zavaros bombariadó ügyével foglalatoskodnak, míg vásárlók tömege halad a parkoló felé, ahol aztán a kocsiba rejtett bomba felrobban - megcsonkított gyerekek és haldokló sérültek hátborzongató jelenete következik.
A hírek szerint az egyik túlélő vetítés közben, a robbanáskor sokkot kapott és a film hangját túlnyomóan sikoltozott és rángatózott a padlón.
A film feltárja egy szerelő, Michael Gallagher történetét is, aki 21 éves fiát vesztette el, majd elhunyt szeretteik ügyében igazságot kereső mozgalom élére állt.
A másfél millió fontból készült erőteljes játékfilm ugyanakkor komoly hibákra hívja fel a figyelmet a rendőrségi eljárást illetően. A nemrégiben megreformált Ulster-i Királyi Rendőrség korábbi főnökét a családokkal való kapcsolattartásban egy leereszkedő hazudozóként mutatja be, az egyik legnagyobb politikai párt vezetője baljóslatú és haszontalan figura, a rendőrségi szószóló pedig a családtagoknak elmondja, hogy a rendőrség a tragédia előtt és után is cserbenhagyta őket.
A rendőrségi állásfoglalás a filmmel kapcsolatban az, hogy csupán magában a robbantás ügyében folytattak ezidáig nyomozást. Az áldozatok hozzátartozói ugyanakkor bíznak abban, hogy a film hatására tanúk fognak jelentkezni, és az új információk elindíthatnak új bűnvádi eljárásokat.
Ian Mairs omagh-i főtiszteletes aggodalmát fejezte ki, hogy a tragédiáról filmet készíteni tapintatlan dolog és régi sebeket szaggathat fel. "Megértem a családtagok motivációját, hogy a világ értesüljön az ügyükről, és remélem, sikerül kideríteni az igazságot, de attól tartok, ez a film kegyetlenül tetézi az emberek fájdalmát", nyilatkozta.
Michael Gallagher viszont így fogalmazott: "Rendkívül fájdalmas volt megnézni a filmet, de büszke vagyok rá. A családok 99%-a aktívan részt vett abban a kutatásban, amit a filmmel együttműködve végeztünk az igazság felderítése érdekében. Vállaltuk áldozat voltunkat és ez a film megmutatja világnak, hogyan küzdöttünk az elmúlt 5 évben. Enélkül nem lenne sehol bizonyíték arra, hogy bármit is tanultunk Omagh-tól. A közönségnek tudnia kell ezt, hiszen holnap újra megtörténhet hasonló."
Az elmúlt hónapban a Gallagher vezette csoport elindított egy civil kezdeményést az ellen a 18 férfi ellen, akik a robbantással összefüggésbe hozhatók. Az előzetes meghallgatást a jövő hónapban tartják a belfasti bíróságon. Don Mullan, a film koproducere elmondta, hogy reméli, a film ébresztő üzenet lehet az ír politikusoknak is.
