Temetetlen történelem
A mártír Nagy Imre
Auth Magda: Hogyan, mikor jött a gondolat, hogy Nagy Imréről forgass filmet? Volt-e valamilyen személyes indokod?
Mészáros Márta: Életemben találkoztam néhányszor Nagy Imrével az 50-es években. Az első alkalommal 1953-ban, amikor miniszterelnök volt. Majd másodszor 1955-ben a Jégbüfénél, amikor már ismét új szelek kezdtek fújni, és emberek sokasága vette őt körül, beszélgettek vele, megérintették.
A film elkészítésének talán legfontosabb személyes oka, Nagy Erzsébet, Nagy Imre lánya, és az ő 30 éve, amely a kivégzést követte. Megdöbbentő, hogy Nagy Imrét a kivégzés után a börtön udvarán temették el, és öt évig öntötték a „sírjára” a konyhai maradékot. Innen indulva Nagy Erzsébet eljut addig, hogy a Hősök terén újratemeti az édesapját.
Másik indokom, hogy körülbelül négy éve említettem a film ötletét Várhegyi Attilának, akkori kultuszminiszternek, amire azt válaszolta, hogy „Nagy Imre nem a mi hősünk.” Ez a mondat megerősített abban, hogy leforgassam a mozit.
A.M.: A film elkészítését mennyire nehezítette Nagy Imre kijelentése, mely szerint „Attól félek, hogy egyszer majd azok rehabilitálnak, akik elítéltek.”
M.M.: A célom az volt, hogy egy korrekt filmet készítsek, a történelem a történészek dolga. Mindenesetre az új kormány alatt is nehezen jött össze a pénz a forgatásra. Sajnos a Magyar Televízó nem akart beszállni a moziba, így lett belőle magyar-lengyel-szlovák koprodukció. Viszont a lényeg, hogy elkészült a film!
A.M.: Mit gondolsz, Nagy Imre a magyar nép számára a Hős?
M.M.: Nem, ez így nem jó megfogalmazás. Az ő fantasztikus ereje abban van, hogy egy 62 éves, beteg, öreg ember iszonyatos körülmények között felvállalja a forradalmat és a harcot érte.
A.M.: Végül is egy moszkovita (Szovjetunióban „kinevelt” kommunista - szerk.) vállalta ezt a harcot!
M.M.: Ő nemcsak kommunista volt, hanem nagyon erősen élt benne a paraszti származása is. Emellett pedig a pártban először úgy tekintettek rá, mint szürke eminenciásra. A politikai küzdelmekben azért nem érték támadások, mert kizárták a pártból, majd vidékre került tanítani, és így nem voltak tisztában az erejével. Kádár János is azt gondolta, hamar képesek lesznek megtörni őt, és Kádár később sem tudta megemészteni, hogy ez nem sikerült. Ezért számára személyes bosszúvá kezdett válni az ügy. Végül is az oroszok nem akarták feltétlenül Nagy Imre és társai halálát, beérték volna 25-30 évnyi börtönnel is.
A.M.: Az 56-os miniszterelnök ellentmondásos figura volt. Ez mennyire nehezítette meg azt, hogy belehelyezkedjen a szerepbe, a „magyar lelkületbe”?
Jan Nowicki: Az országaink közel vannak egymáshoz, mindkét nép elnyomásban élt, és ez a sorsközösség vezetett oda, ahol most vagyunk.
Nem ismertem Nagy Imre személyiségét. Amire építkeztem az a már említett, tőle származó idézet, a figurát pedig a külsőségek felől építettem fel. Így került elő a cvikker, a kalap, a sétapálca. Mindez még Rainer M. János könyvének elolvasása előtt volt hasznos. Nem érdekelt a politikai háttér, nem érdekelt a miniszterelnök drámája. Nem különleges dolog hogy, aki Nagy Imre vagy Che Guevara akar lenni, az úgyis meghal. Ami engem érdekelt az az ember és a család drámája volt.
A szereppel kapcsolatban egy ítélet érdekelt, a családé. Akarnak-e a filmben eljátszott nagyapával szembesülni. A visszajelzések szerint ez sikerült.
A szerep ereje részben ebből a „felületességből” adódik, vagyis, hogy a külsőségekből kellett megteremteni Nagy Imrét. Egyes Krisztus-ábrázolások kövérnek, húsosnak mutatják Jézust. Én egy ilyen típusú Nagy Imrét igyekeztem megteremteni. Nem egy trikóra nyomtatható Che Guevarát, hanem egy kövér, kopasz, kancsal alakot, aki a megpróbáltatások hatására lefogy. Ez a figura egyik erőssége. Közép-Európának nem volt és nem is lesz ilyen hőse. Komolyabb volt, mint Lech Valesa! (A 80-as évek lengyel politikai változásának kulcsfigurája, a Szolidaritás vezetője – szerk.). Nem számít, hogy kommunista volt. Gyengeségeivel, hibáival, rossz döntéseivel együtt óriási történelmi figura, aki a snagovi elzártságban lett igazi történelemformálóvá.
A.M.: Tetszik, hogy a film nem akart hatásvadász lenni, ami nehezen elkerülhető, hiszen mindenki ismeri a történet végét.
J.N.: Ebből a szempontból hasznos lehet az említett felületesség, hiányosság, a túllövések ellen pedig ott a rendező. Egy portást egyszerűbb eljátszani! Egy királydrámában viszont minden mozdulatnak legalább ötször nagyobb jelentősége van. Ilyen például Nagy Imre kancsalsága, ami feszült helyzetekben jön nála elő, végül ezt a „külsődleges” eszközt nem alkalmaztuk sokszor, talán egyszer.
A.M.: Milyen volt a kivégzés-jelenet?
J.N.: Hihetetlen élmény volt átesni rajta. A váci börtönben, ahol forgattuk a jelenetet, mindenki jelen volt. Akár egy középkori akasztásnál. Akkoriban az ilyen események piknikszerűen zajlottak óriási tömeg előtt, és hatalmas megkönnyebbülést okozta a jelenlevőknek, hogy nem rajtuk hajtották végre az ítéletet. Számomra továbbra is kérdés, hogy miért kellett Nagy Imrének meghalnia, és miért olyan körülmények közt, ahogy az történt? Az akasztás után összedrótozott kezekkel arccal lefelé tették be egy faládába!
A.M.: Nowicki kívülről építkezett, te „belülről” is láttad Nagy Imrét…
M.M.: Ez nem egészen igaz. A filmbeli Nagy Imre megformálása együtt zajlott, és a külsőségek felől volt könnyebb megközelíteni. Ilyen volt például az az arcprotézis, amit Jan Nowicki használt. A perről készült felvételek, amelyeket 1963-ban nagyrészt megsemmisítettek, kiderült, hogy Nagy Imre a per alatt körülbelül 30 kilót fogyott. A speciális arcprotézissel ezt a döbbenetes változást tudtuk bemutatni. Külön nehézséget okozott, hogy a forgatás a börtönjelenettel kezdődött, és Nagy Imrének, vagyis Nowickinek akkor kellett soványnak lennie, majd később visszahíznia. Ez sikerült is, Nowicki 18-20 kilót adott le majd szedett vissza.
A.M.: Mi volt nehezebb, fogyni vagy hízni?
J.N.: Fogyni úriemberhez illő dolog. Ilyenkor az ember felette áll a környezetében lévő „kövéreknek” (nevetés). A hízás megrendelésre malacoknak való dolog! Ekkor is csak természetes „anyagokkal” dolgoztam, például tejföl, sör. Ezen kívül két műhas is segített a forgatás során. Végülis mindezt a jó ügy érdekében tettem, és még fizettek is érte!
A.M.: Sok dokumentumrészlet is látható volt a filmben, főként a végén…
M.M.: Igen, volt köztük olyan, amit a Fekete Doboz munkatársai készítettek, és eddig szinte nem is került adásba, kivéve talán egy-egy hajnali órát. Az exhumálás képeit pedig annak idején pedig Ember Judit készítette el.
A dokumentumok, források megszerzése négy éve kezdődött. Akkor még bizonyos Nagy Imrére vonatkozó adatok nem voltak teljesen nyilvánosak. Végül minden adatot sikerült megszereznünk. Romániából megkaptuk a snagovi anyagot, és az oroszoktól is, akik még Jelcin látogatásakor visszaadtak dokumentumokat. Ezekből derült ki, hogy az oroszok nem akarták minden áron Nagy Imre halálát, csak a kemény büntetést.
A.M.: A filmből kiderül, hogy az őrök is éreztek szimpátiát a „fogoly” iránt.
M.M.: Sokan közülük egyszerű emberek voltak, például Snagovban Nagyékat „szolgáló” személyzet. Amikor ezeket az embereket felkerestük, a legtöbbször szívesen és könnyen beszéltek a történtekről.
Viszont voltak tragikus befejezésű sorsok is. Például a Nagy Imrét vigyázó orvos később öngyilkos lett, és volt olyan is az őrök között, aki az események hatására szívrohamban halt meg. Ezzel szemben Vida, a bíró eltökélt maradt, és a rendszerváltást követően egy interjúban is azt vallotta, hogy helyesen cselekedett.
Egyébként Nagy Erzsébet még nem látta a filmet, mert a kivégzés jelenetet képtelen volt látni. Viszont az unokák megnézték, és az első sokk után megköszönték a film elkészülését.
A.M.: Mi volt számodra a legmegrázóbb élmény a forgatáson?
J.N.: Nem volt ilyen élményem. Most a húgom esedékes műtétje jobban megvisel. A filmről általánosságban pedig az a véleményem, hogy ma hülye filmek készülnek hülyéknek, így nem leszek elkeseredve, ha csak kevesen nézik meg a mozit. Akkor ebből tudni fogom, hogy különleges filmet forgattunk.
A nyilvános beszélgetés után a filmhu tudósítójának is alkalma nyílt, hogy feltehessen néhány kérdést.
Filmhu: Az elővetítéshez képest a végleges anyag rövidebb lesz körülbelül 8 perccel.
M.M.: Igen, ha a pótköltségvetésből kijön, akkor rövidebb lesz a film, ami használ neki. Terveim szerint kimarad a Jugoszláv Nagykövetségen tartott sajtótájékoztató, és a „snagovi fogság”-ból is fogunk kivágni. Mindez attól függ, hogy a lesz-e pénz az újravágásra.
Filmhu: A film egyik célja, hogy a fiataloknak elmondja Nagy Imre történetét. Felteszem, a vágás is azt szolgálja, hogy az ő ízlésükhöz közelebb kerüljön a film.
M.M.: Igen, szeretnénk, hogy minél többen látnák, és hogy mindenki úgy érezze, ezt a mozit nem lehet kihagyni.
