9-es terv a világűrből
Ed Wood
|
A 9-es terv a világűrből Hollywoodban készült nagyjátékfilm, 78 perc, szépen felépített történet, vámpír(zombi?), ufo, miegymás. Ed Wood-nak volt már tapasztalata a nagyjátékfilmkészítés területén: 1953-ban mutatták be Glen or Glenda? című önéletrajzi ihletésű munkáját. A Két életem volt/Nemet váltottam/A Transzvesztita címváltozatok alatt is futó mű egy transzvesztita viszontagságait követi nyomon az Ed Wood-i esztétika jegyében, vagyis a filmbe pakoljunk bele sok egymástól idegen dolgot, aztán vagy összeér egésszé a nagy ötlethalmaz, vagy nem. Nála általában nem. A Glen vagy Glenda? transzvesztita alapfilm, trash-klasszikus, és nagyon rossz. Csakúgy mint Aszörnyeteg menyasszonya (1955). De ezek a filmek még így is csak könnyed ujjgyakorlatnak tűnnek a 9-es terv kristályos tökéletlenségéhez képest. Béla és az idegenek A hollywoodi filmek gerincének a történetet szokás tekinteni, a zsáneralapokra felfűzött sztorit, valamint a sztárokat, a vizuális truvájokat és a nézőzsibbasztást. A 9-es terv a világűrből ízig-vérig hollywoodi film. Bár az európai avantgardon iskolázott ízlés hajlamos dadaista műnek tekinteni, távolról sem az – ez bizony Hollywood. Ha nagyon betép. A történetet egy narrátor indítja, a sötétből villan elő, a széke mögül fény nyalábok teremtik a hangulatot, majd meglátjuk a narrátort magát, szőke és tisztatekintetű. Olyannyira, hogy tisztán látszik a szemmozgásán, ahogy olvassa a szöveget a kamera mellől. Az úriembert Criswellnek hívják a való életben és Ed Woodnál önmagát játssza: egy próféta ő (hírnök?), aki a jövőről ad biztos tippeket, itt pedig a történet hitelességét hivatott erősíteni: „Üdvözlet barátaim. Mindannyiunkat érdekel a jövő, mármint az, ahol önök és én az életünk maradék részét eltöltjük majd. Ne feledjék barátaim, az ilyen jövőbeli események, mint amiket látni fognak, meghatározzák majd a jövőt.” A világos bevezetés után még megtudjuk, hogy az egész történet már megtörtént, ergo vagy a néző, vagy a stáb veszett el valamely időhurokban.
A film főszereplője Lugosi Béla, a nagy magyar vámpírszínész, aki a 9-es terv forgatásának idején már halott volt. Ed Wood a szerepeltetését azzal a huszárvágással oldotta meg, hogy a korábbi közös projektjeikből (Glen/Glenda, A szörnyeteg menyasszonya) fennmaradt resztliből átmentette a menthetőt: így a film idejéből két teljes percig – persze elosztva – láthatjuk Lugosit szemtől szembe, a maradék jeleneteiben pedig egy fél méterrel magasabb statiszta helyettesíti őt, arca előtt egy vászondarabbal. (Ed Wood egyébiránt akkor esett örök szerelembe a mozival és a vámpírokkal, amikor hat éves korában látta Lugosi Béla Drakuláját. Újabb érv a korhatár törvény mellett, mondják a rosszmájú amerikai kritikusok.) A 9-es tervben Béla egy vámpír, aki igazából zombi, és a földet megtámadó idegenek élesztik fel, miután a trafikba menet elütötte őt az autó. De ne szaladjunk előre. Repülő csészealjak jelennek meg Hollywood felett. Egy pilóta a temető mellett lakik, ahol különös dolgok történnek. Egy nőt eltemetnek. Feltámad és ijesztget. Lugosi Béla – a halott nő férje – kimegy a képből. Megtudjuk, hogy elütötte őt egy autó. De: feltámad és ijesztget. A csészealjakat megtámadja az amerikai hadsereg. Egy tiszt nem tudja, hogy a szemének higgyen-e, vagy a kormánynak, ami szerint nincsenek csészealjak. Egy rendőrt Béla és neje elkap, ő is zombi (vámpír?) lesz, de szerencsére kiderül, hogy az idegenek (ufók?) élesztik fel a hullákat, hogy megmentsék a világegyetemet. Az emberek ugyanis kifejlesztettek valamit, amivel felrobbantanák a Napot – pontosabban valamiféle napbombát - és puszta hübriszből az egész univerzumot. Az idegenek leszállnak, sok bonyodalom után meggyullad az űrhajójuk és elégnek. Béláékból csak a csontváz marad. Mindenki jólinformáltan néz a messzeségbe. „Isten segítsen minket a jövőben”, búcsúzik a narrátor, fény, sötét, zene. Az X-akták című sorozatban Fox Mulder kedvenc filmje a Plan 9 From Outer Space. Persze ez nem jelent semmit. Miért a legrosszabb? Szakértők szerint az egy másodpercre jutó filmes hibák száma miatt. A történet teljesen zavaros, követhetetlen: sci-fi motívumok, vámpírmotívumok, zombimotívumok, mindenféle motívumok. Az arisztotelészi hármas egység (tér-idő-cselekmény) nyomokban sem lelhető fel. Három egymást követő snittben, amikben egy eseménysor játszódna le, három különböző napszak van: reggel, éjszaka, nappal. Néha feltűnnek szereplők, tárgyak, amiknek minden józan számítás – és az előző snitt – szerint nem ott kellene lenniük, ahol vannak. A színészek nem színészeknek, hanem odatévedt, másnapos járókelőknek tűnnek, annyi kameraérzékenységgel, amennyi egy tatunak is sok lenne. A dialógusok a legjobb Monty Python imprókat idézik, de sokkal viccesebbek. Az olyan apróságok pedig, mint a szélvihar az űrben, a semmiből megjelenő autók, vagy a tömegeket befogadó kripta, már tényleg szót sem érdemelnek.
A 9-es terv a világűrből valóban, esszenciálisan, a lehető legrosszabb film - ha feltételezünk egy filmes szabályrendszert, egy filmes elváráshorizontot, és egy többé-kevésbé józan nézőt. Tényleg rossz. De tegyük hozzá: a 9-es terv a világűrből minden idők egyik legszórakoztatóbb filmje is. Ed Wood nem amatőr és nem tehetségtelen: az ő tehetsége negatív előjelű. Ilyen filmet csak negatív géniusszal lehet készíteni, szimpla amatőrség és tehetségtelenség ehhez nem elég. Rossz filmeket nézni kínszenvedés, Ed Wood-ot nézni öröm és kacagás. Csak a langyosakat köpi ki az Úristen. És ha jön az utolsó ítélet, ahol megmérettetik a filmesztétika és a művészet, és különválasztatik az ember az állattól, biztos, hogy Ed Wood is ott lesz. Rosszabb esetben ő mér és választ, jobb esetben pedig csak ül szendén (női ruhában) a mennyei pulpitus mellett és következő, angyalos, megváltós, gigantikusan kolosszális filmjét tervezgeti. Főszerepben: Lugosi Béla és a transzvesztiták. |
