A BBS: születéstől máig

Eltűnik vagy feltámad?!

Születés és működés

Hogy mitől olyan fájdalmas vagy elkeserítő Balázs Béla Stúdió (BBS) mai helyzete, ahhoz érdemes áttekinteni annak születésétől kezdődő mába ívelő időszakát, amelyet részben a ’70-es évek elejétől a műhellyel kapcsolatban lévő, majd 1995-ig ott dolgozó Durst György foglalt össze. „A BBS 1958-59-ben körvonalazódott, egy filmklub létrejöttével, és tényleges filmkészítés 1961-ben indult meg. A hely nyitott műhely volt, ahová 1973-74-től kezdtem el járni, és 1975-76-tól dolgoztam ott.” Durst György ekkoriban a vezetőség döntéseinek előkészítésében, dokumentálásában segédkezett és a politikai hatalom megkövetelte kötelező cenzúra adminisztratív előkészítő feladatait látta el.

Ekkor a BBS a Pasaréten volt, mint az akkori Filmgyár egyik részlege. A Stúdió infrastruktúráját vetítőhelyiség, három iroda, két videóstúdió és egy filmraktár alkotta. A ’70 években élte a BBS egyik aranykorát, amikor a többek közt Bódy Gábor nevével fémjelzett kísérleti valamint dokumentarista irányzat (a BBS-ből kinövő Budapesti Iskola) is komoly elismerést vívott ki magának. E kettő gondolatai összegződnek Fábry Péter 1979-es Térmetszésében.

A BBS a Filmgyáron keresztül egy mindenkori átlagos magyar játékfilm összegéből gazdálkodhatott, amit ha teljes egészében nem is kaptak meg, de már lehetett kalkulálni. „Amikor oda kerültem, még volt 6000-es keret! Ekkora összegből elő lehetett készíteni az anyagot, lehetett szinopszist írni, helyszínt bejárni, és más kisebb munkákat folytatni. Volt még 20 ezres, meg 200 ezres keret is, amiből már film készülhetett.”

Részlet a Cséplő Gyuriból, Schiffer Pál dokujából

A BBS tagsága kétévente felfrissült, mert a Színház és Filmművészeti Főiskola végzősei szinte automatikusan csatlakoztak. Úgy tekintettek a Stúdióra, mint egy gyakorlati továbbképzőre. „Furcsa, egyedi, avantgarde, underground gondolatok megjelenésére adott lehetőséget. El lehetett menni asszisztensnek vagy kamerázni a tévébe, de akinek volt egy kis tehetsége, önálló gondolata, az megpróbált valami érdekeset, újat csinálni.” Ugyanakkor a mozgókép mellett sok más irányból érkeztek alkotók, például képzőművészek, zenészek.

A BBS a rendszerváltás után: új helyen, új formában

Amikor 1989-től megindult a rendszerváltás, sorra mentek csődbe a szocialista nagyvállalatok, ami a Mafilmet is elérte. „Addig hozzájárulásként kaptunk, az infrastruktúrát, telefont, béreket, járulékokat, a filmkészítésre szánt összeget, és mindez véget ért. A Mafilm pedig szorult helyzetében egyre növekvő bérleti díjakat követelt” A BBS korábbi magas presztízs-értékére hivatkozva sem sikerült összeszedni azt a pénzt, amire szükség volt – Pasarét mégiscsak Budapest egyik legdrágább része -, és egyszer csak nem lehetett tovább maradni.

1992 nyarán azonban a Budapest Film megpályáztatta több mozija, így a Toldi üzemeltetési jogát, amelyet a BBS megnyert, és amelyért viszonylag alacsony bérleti díjat kellett fizetni. Pályázatában a BBS vállalta, hogy kéttermessé alakítja át a Toldit, ami ideális megoldásnak tűnt a folytatáshoz.

Ugyancsak a rendszerváltás hozadéka volt, hogy gazdasági formát kellett találni a filmes műhelynek, amely alapítvánnyá alakult, így aztán lehetett pályázni és gazdálkodni. Az átalakulással kezdődően „valamilyen szinten én voltam a BBS vezetője, mert felelősséggel tartoztam pénzekért, elszámolásért, filmekért és a BBS tevékenységéért.”

Toldi-éra: pártrendezvényen kívül bármi

Xantus János: Eszkimó asszony fázik

Ha a BBS-ben a ’90-es évektől nem is készültek olyan kiemelkedő alkotások, mint a ’70-’80-as években, de gazdaságilag és kulturálisan mindenképpen sikeresnek mondható a rendszerváltást követő időszak. Hiszen piaci viszonyok között mutatkozott életképesnek, és Budapest egyik legsokoldalúbb kulturális intézményévé vált a BBS-nek otthont adó Toldi. Az átlalakított mozit az amerikai független filmes Jonas Mekas jelenlétében nyitották meg. „Később Horváth Györgyöt és Kövesdy Gábort csábítottam ide a Filmarchívumból, ők voltak a BBS-mozi vezetői és programkoordinátorai. Közösen számos fesztivált szerveztünk a Toldiba, ott volt például az első meleg fesztivál is, és pártrendezvényen kívül mindennek megpróbáltuk kiadni. Kellett a pénz, hogy a Budapest Filmnek kifizessük az amúgy nem túl magas bérleti díjat, amit állami pénzből és az akkori pályázatokból össze lehetett szedni, csak ki kellett egészíteni. A mai viszonyokkal összehasonlítva azok volta a boldog békeidők.”

Teszler Tamás a Toldi mozi történetét bemutató szakdolgozata is arról számol be, hogy a BBS-en belül a Kövesdy Gábor és Horváth György vezette önállóan gazdálkodó mozi valamint a szinte önköltséggel működő programszervezés nemcsak, hogy nem volt veszteséges, hanem szerény bevételt is hozott. Amit az állami és pályázati pénzekkel együtt visszaforgattak további programok lebonyolításába. Ennek köszönhetően a Stúdió a ’90-es évek elején egy rendkívül szerteágazó kulturális intézménnyé vált. A Toldiban működő BBS-filmesek mellett továbbra is képzőművészek, zenészek fórumaként, kultikus szórakozóhelyeként működött. Külön érdekesség, hogy a Toldi mozi felújítását követő hónapban ott alakult meg az első fővárosi kerékpáros futárszolgálat. A ’80-as években a Fekete Lyuk fémjelezte kultikus klubok sorát később a Tilosa az Á és a Fahrenheit folytatta, utóbbit felváltva lépett közéjük a Toldi mozi.

Válás a BBS-től

A rendszerváltás előtti időszakban a politikai cenzúra idején a BBS mozgásterét az adta, hogy a már említett ötfős társadalmi vezetőség demokratikusan hozta meg a döntéseket, így el tudta rejteni a politikai vezetők felé a döntések felelőseit. „A szocializmusban kultúrpolitikusokkal szemben a többségi akaratra hivatkozva el lehetett lavírozni. Mindez a gazdasági életben nem működik, ott konkrétan valakinek döntést kell hoznia, azt végre kell hajtani, még akkor is, ha nem jó, és utólag nem lehet abba beleszólni. Nem működik, hogy van az adott tervre szánt összeg, amelyhez utólag még kérünk valamennyi pénzt. A vezetőségnek ez a szemlélete a gazdasági élet farkastörvényei között nem működött, és úgy láttam, csőd lesz a vége. Mindez váltás volt mindenki életében. A két szemlélet közötti különbség vált a konfliktus gyökerévé köztem és a BBS vezetősége között, és vezetett oda, hogy végül 1995-ben kölcsönös felindulással váltunk el.

Nem tudtuk egymást meggyőzni arról, hogy miként kell közösen tovább folytatni. Ezért nem tudom az akkori vezetőket piszkálni, mert művész emberek részéről teljesen normális az a hozzáállás, hogy minél nagyobb szabadságra törekszenek. Mindenesetre akkor nagyon összevesztem Szirtes Andrással, akivel pedig jó barátságban voltam. Mindez olyan volt, mint egy húsz évig jól működő házasság, ami egy pohártörés miatt ér véget. Egy ideig még követtem a BBS-t, mert ott töltöttem a fiatalságom, és ettől kezdve a vezetők megpróbálták úgy folytatni, hogy a BBS-nek mint nemzeti közintézménynek adjanak pénzt, amit nem éreztem jó taktikának.”

Durst György távozásával a BBS holdudvara széthullott. Ugyanakkor Teszler Tamás szerint véget ért a mozi divatos időszaka, és már nemcsak a kultikus szórakozóhelyek közé felzárkózott Toldiba, hanem más helyekre is kezdtek eljárni a mozi látogatói. A Toldi-BBS-közönség fogyatkozása és a Stúdió filmjeinek csökkenő színvonala miatt 1998-ban a fiatal generációja Kodolány Sebestyén, Cs. Nagy Sándor vezetésével átveszi a BBS irányítását.

Váltás van, megoldás nincs

Huszárik Zoltán: Elégia

A hanyatlásnak főként financiális okai vannak, ugyanakkor sem a filmszakma, sem a kultúrpolitikusok nem tudnak lényegi eredményt elérni, sőt, a BBS-tagok úgy érzik, mindenhol koloncnak tekintik a Stúdiót, és csak annak összeomlást várják. Így egyre nehezebb fenntartani annak inkubátor-szerepét, amely lényegében meg is szűnik. Vagyis a „régiek” nem tudják megfelelően képviselni a BBS-t, és ez vezet az új generáció „hatalomátvételéhez”. A fiatalok megjelenésével azonban továbbra sem oldódtak meg a gondok, sőt, kettészakad az új vezetőség. Lényegében a Kodolányi Sebestyén vezette képzőművészeket tömörítő kísérleti, elméleti felvetéseket megfogalmazó csoport és a konkrét filmkészítést szorgalmazó Cs. Nagy Sándor képviselte tagok között.

A BBS-en belül a kísérleti-képzőművészeti irány megerősödik azzal, hogy Cs. Nagy Sándor 1999-ben fél évet Amerikában tölt, majd hazatérésekor már nem tud visszakapcsolódni az akkor folyó munkában „Ekkor elkezdődött egy olyan kommunikáció, amit nagyon nehezen tudtam tolerálni. Az első komoly összekülönbözés a titanicos csapattal történik, 1998 végén menesztették Horváth Györgyöt.” Teszler Tamás szerint arra való hivatkozással, hogy két programigazgatót a Stúdió nem tud eltartani. Így a korábbi önállóságát elvesztő programszervezés-moziüzemeltetés egyik kulcsfigurája távozott, akit hamarosan Kövesdy Gábor is követett. Cs. Nagy Sándor még egy rövid ideig részt vett a BBS munkájában, majd 2001-ben befejezte azt, igaz, papíron, jelenleg is ott van a vezetőségben – utal a ma is rendezetlen viszonyokra. „Mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nincsen újraválasztott kuratórium, sem tagság, gyakorlatilag egy ember viszi a BBS-t, amit megpróbálok minél távolabbról és érzelemmentesen követni. Számomra az a legfurcsább, hogy kívülről nézve ma is, mintha az egész magyar filmes szakma próbálná a BBS-t messziről elkerülni, és nem beszélnek a Stúdiót övező problémákról.”

Filmkészítés helyett filmelméleti fórum

„Azt tartom az akkori vezetőség legnagyobb hibájának, hogy elhatározta, a BBS nem fog filmet készíteni, hanem beadott pályázatokat fog menedzselni, és lényegében cigizős-borozgatós bölcsészkedést folytatott, ezzel szemben a korábbi irányítás tagjai filmeket is forgattak.” A BBS lényegében kvázi-kuratóriumként kezdett viselkedni, válogatva a hozzá beadott forgatókönyvek közül, a kiválasztottak menedzselését tervezve – miközben még annyi eszköze sem volt, mint az MMK-nak! Eközben a Stúdió a számára rendkívül előnyös pozíciót biztosító kéttermes belvárosi moziját, a Toldit 1999-ben feladta, amelyet az Est Média vásárolt meg. Ennek értékelése a két fél szerint eltérő, Durst György és Cs. Nagy Sándorék hibának tekintik a Toldiról való lemondást, ezzel szemben a BBS-t ma jóformán egyedül képviselő, és az ügyletet levezénylő Kodolányi Sebestyén sikerként értékeli a Toldi leválasztását, mert azzal meghosszabbodott a BBS működése. A 11 milliós bevételt jelentő üzlettel a Stúdió agóniája még körülbelül másfél évvel kitolódott, és az Újpesti rakparton folytatódtak tovább az egyre kisebb érdeklődés kísérte hagyományos kedd esti vetítések, amelyek mellett filmkulturális kérdésekről szerveztek beszélgetéseket, végül 2004-ben ez is megszűnt.

Az első BBS DVD: Magyar Dezső Agitátorok

2005-ben több hónapig tartó munkával a BBS-sel kapcsolatban Cs. Nagy Sándor és a körülötte tömörülő fiatal alkotók megoldástervezetet dolgozott ki, amely alapján ők átvennék a Stúdiót, ahol valódi filmkészítő tevékenységet szeretnének folytatni. „Európai színvonalú munkák készítése a cél és olyan alkotók összegyűjtése, akik a régi BBS-es szellemiséget képviselik, amely annyit jelent, hogy mozgóképes nyelven intenzíven reagálnak az őket körülvevő világra. Olyan filmek születnének itt, amelyeket mi mint filmalkotók tisztelünk.” Ennek érdekében felkeresték a megfelelő állami valamint filmszakmai szervezeteket és volt egy informális találkozás Kodolányi Sebestyénnel valamint a leváltott BBS-s vezetőséggel is. „Elmondtuk, hogy van egy tervünk, ők viszont egyáltalán nem akartak semmit, csak hogy szűnjön meg a BBS, kerüljenek archívumba a filmek, és legyen lezárva az ügy. Nem foglalkoztak azzal, hogy az Egyetemről kikerülő alkotók hova menjenek, pedig most, piaci viszonyok közt sokkal inkább szükség van egy inkubátorként működő műhelyre.”

Folytatás DVD-kkel

A BBS-ről legutóbb idén tavasszal lehetett hallani, amikor új helyet talált a Műcsarnok falai között, ahol Kodolányi Sebestyén kezdeményezésére fórum indult. A befogadó múzeum segítségével elkezdődött a BBS még meglévő hatalmas filmállományának archiválása, digitalizálása, és katalógus szerinti rendezése, amelyhez a tervek szerint majd bárki hozzáférhet, legalább egy megtekintő DVD formájában. Ennek legutóbbi kézzelfogható eredménye, hogy az október 24-én tartott fórumon bemutatták a Magyar Dezső rendezésében 1969-ben készült 78 perces BBS-nagyjátékfilm, az Agitátorok DVD-jét.