"A filmben nagyon vissza kellett fognom magam, inkább csak elgondoltam, amit máskor játszani szoktam..." (Karalyos Gábor)
K.G.: Első után volt egy epizódszerepem Molnár György Egyszer élünk című filmjében. A velünk egy évfolyamban lévő rendezők vizsgafilmjében is dolgoztam már. Nemrég a Radnóti Színházban kaptam egy szerepet az Athéni Timonban, de ez már nem film, hanem színház.
- Másképp játszol egy filmben, mint a színpadon?
K.G.: A színházban sokkal szélesebben, erőteljesebben kell játszani, hogy még az utolsó sorban is átélhessék a nézők az eseményeket. A filmben nagyon vissza kellett fognom magam, inkább csak elgondoltam, amit máskor játszani szoktam, mert minden sokkal erősebb lesz a filmvásznon, mint az életben. Egyébként az nagyon hasznos, hogy már a Főiskolán gyakoroljuk mindkét színészi technikát.
- A filmben te kaptad a főszerepet. Petya sok mindenben hasonlít rád?
K.G.: Hát persze, egyébként nem is választottak volna éppen engem. Én is csendes, kicsit visszahúzódó srác voltam, néhány ponton még a sorsunk is hasonlít: A saját élmények nagyon sokat segítettek abban, hogy belehelyezkedjek a szerepembe. Petyát a filmben a nagymamája neveli, és kiskoromban én is sok időt töltöttem a nagymamámmal, mert nekem elváltak a szüleim. De azért nagyon meglepődtem, amikor végignéztem az egész filmet.
- Más lett Petya, mint ahogy elképelted?
K.G.: Visszanézve már teljesen el tudtam magamtól választani azt a fiút, akit eljátszottam. A forgatáson össze-vissza vettük fel a jeleneteket, és az apró darabkákból nagyon nehéz volt kivenni, hogy mi fog kisülni az egészből. Egy csomó helyen kifejezetten idegesített például az, hogy egyfolytában ide-oda csapódik, nem tud határozott döntéseket hozni. Már nem láttam szimpatikusnak ezt a figurát.
- Azért azt biztosan megbeszéltétek a rendezővel, hogy milyen az a srác, akit el kell játszanod.
K.G.: Igen, de más az, ha már látod a filmvásznon, mintha csak a fejedben él. Petya mindig egyre nyitottabb lesz a film vége felé, mivel nem sorban vettük fel a jeleneteket, ezért folyamatosan egyeztetni kellett, hogy a sztori szerint most éppen hol is tart a fiú jelleme.
- Szabadon engedhetted a fantáziádat a forgatáson vagy a Török Feri nagyon ragaszkodott a forgatókönyvhöz.
K.G.: Én éppen azért élveztem a forgatást, mert lehetett alakítani a leírt anyagon, nem volt kőbevésett szabály, ami a papíron volt. Ha úgy éreztük, hogy az életben nem hangzik jól a szöveg, akkor megváltoztattuk. Itt abszolút közös munka folyt, és együtt kerestük meg a hiteles megoldásokat.
- A film legvége Bécsben és Párizsban játszódik. Kint folyamatosan dolgoztatok vagy jó buli is volt külföldön lenni?
K.G.: Két mikrobusszal és egy szűkített stábbal mentünk ki egy hétre. A forgatás volt a lényeg, folyamatosan jártuk az utcákat és megfelelő helyszínek után kutattunk. Másra már energiánk sem lett volna.
- Ezen a forgatáson egy veled egykorú, fiatal csapat jött össze, és azt mondod, hogy elég nagy szabadságot is kaptatok a munkában. Jobb volt ilyen körülmények között dolgozni, mint mondjuk nagy múltú, tapasztaltabb, de esetleg merevebb színészekkel és rendezőkkel?
K.G.: Az az érdekes, hogy az úgymond rutinos színészek, ha igazán komolyan veszik a munkájukat, akkor minden új szerepnél elejétől kezdik a tanulást, és velük is nagyon jól lehet közösen dolgozni. Az Athéni Timont most Zsótér Sándor rendezi a Radnótiban, ő abszolút együttműködő és egyenrangú partnernek tekinti a színészeket.
