A Filmművészek a “szar helyzet”-ről vitáztak
A vezetőség felvezetője után elindult a tényleges vita, amely az írásba foglalt határozattervezet egyes pontjai körül zajlott. Az első pont szerint a Fimművészek Szövetsége több mint hatszáz fős tagságával a filmszakma legfőbb érdekképviseleti szerve, ezért minden szakmai egyeztetésnél figyelembe kell venni. A jelenlévők ezt egyhangúlag elfogadták. A második pont kimondja: a filmművészet a magyar kultúra szerves része, elvi és gyakorlati feltételeit a filmtörvényben kell biztosítani, ennek kidolgozásába a Filmművészek Szövetségét is be kell vonni. A Közgyűlés ezt a pontot is megszavazta, azzal a kiegészítéssel, hogy a filmtörvényben nem csak annak a feltételeit kell megteremteni, hogy filmek készüljenek, de annak is, hogy azok eljussanak a közönséghez.
A legnagyobb vitát kiváltó pont eztán következett: a filmtörvény-előkészítő szakmai grémiumba az alkotók két önálló képviselőt delegálnak, a dolog szakmai hátterének megteremtéséhez összehívnak egy tizenhárom fős kerekasztalt, plusz közös nyilatkozatot fogalmaznak meg, melyben kifejezik a szakma egységességét. A kerekasztal a Szövetségbe tartozó tizenhárom szakmai szervezet, tehát az összes filmes műfaj képviselőit összefogná, azzal a céllal, hogy kialakítsanak egy közösen elfogadott finanszírozási modellt. A Filmművészek kifogásolják, hogy a tárca csak két embert hívott meg az alkotók részéről a szakmai grémiumba, s ennek a két embernek kell képviselnie az alkotók oldaláról a Filmművész Szövetséget, a Magyar Rendezők Céhét, a Filmjust, a Szakszervezetet és a Reklámfilmeseket. Ennek szellemében a következő változtatásokkal fogadta el a Közgyűlés a harmadik pontot: jöjjön létre az említett kerekasztal; benne arányosan legyenek képviselve a szakma egyes szervezetei; ez a kerekasztal alakítsa ki a koncepciót, melyet a tárca által kezdeményezett filmtörvény-előkészítő tárgyalásokban az alkotók képviselni fognak. Szintén a kerekasztal fogja eldönteni azok összetételét és létszámát, akiket az előkészítő tárgyalásoknak keretet adó szakmai grémiumba delegálnak.
A kiadós s a végén már meddő disputát eredményező pont után a konkrét pénzösszegekre terlődött a szó. A filmgyártás folyamatossága érdekében kérni kell az NKÖM-et, hogy az MMK számára a ‘92-es induló támogatás, a 951 millió, inflációs rátával beszorzott értékét biztosítsa. Ez, ha utánaszámolunk, 7 milliárd forintot tesz ki. Emellett, annak érdekében, hogy a 2002-es Szemlén a korábbiakhoz hasonló programbőség legyen, az NKÖM-nek azonnali egyszeri támogatás formájában garantálnia kéne az MMK számára az ezévi filmek elkészítéséhez, befejezéséhez, illetve új produkciók beindításához szükséges összeget. A Közgyűlés mindkét pontot elfogadta a fent említett formában. Eztán a Mafilm s ezzel kapcsolatban a filmgyártás került terítékre. Kérni kell az ÁPV Rt-t és az MMK-t, mint tulajdonosokat, valamint az NKÖM-et, mint a magyar filmgyártásért felelős intézményt, hogy a Mafilm jövőjéről folyó tárgyalásokba vonják be a Szövetséget is, az igazgatói posztot pedig pályázat útján töltessék be. Simó Sándor javaslatára ezt az elvet kiterjesztették az állami tulajdonban lévő stúdiókra is, a közgyűlés pedig megszavazta. A dolognak egyetlen szépséghibája, hogy az ÁPV Rt. kedden már kijelöli Sipos Kornél utódját a Mafilm vezérigazgatói posztján, s addig bizonyosan nem fog elkészülni a véglegesen megszövegezett közgyűlési határozat.
Elérkeztünk a hatodik ponthoz: a magyar filmszakma helyzetét terjesszék az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elé. Ezzel kapcsolatban felszólalt Kósa Ferenc, aki a Kulturális Bizottság s egyben a Szövetség tagja is. Figyelemreméltó dolgokat mondott. Nem igaz a Filmművészek félelme, hogy a tárca által új alapokról megindított filmtörvény-előkészítő tárgyalásoknak csak a jövőévi választások után lehet eredménye, s így a filmtörvény optimista szemlélettel is 2003-ban születhetne meg legkorábban. Kósa szerint a filmtörvény már idén ősszel meglehetne, mert a kormány részéről érezhető a jóindulat, ráadásul a kívánt pénzösszegek sem irreálisak, hisz igaz a kormányzat büszkesége: a gazdaság utolérte nyolcvanas évek végi teljesítményét. A határozati pontot a közgyűlés megszavazta azzal együtt, hogy megfogalmaznak egy preambulumot az elmúlt tíz év magyar kultúrájának sanyarú helyzetéről, melyben a filmesek Kósa javaslatára úgy vállalják az éles konfrontációt, s mutatnak rá mindenki felelősségre, hogy közben senkit magukra nem haragítanak.
Utolsóként az elfogadott határozati pontok végleges megfogalmazásával a Játékfilmes Szakosztály vezetőségét bízták meg. Eztán még a határozatba iktatták Jancsó Miklós, Gothár Péter és Kamondi Zoltán javaslatát: mondassék ki, hogy a magyar mozgókép a nemzeti és egyetemes kultúra része, ezért létét és működését törvényben biztosítani a parlament és a kormány közszolgálati kötelessége. Jancsóék után Csillag Ádám emelkedett szóra, és a már megritkult közönség előtt kérte, hogy a dokumentumfilmesek érdekeit is foglalják bele a véglegesen megszövegezett határozatba. Záróaktusként Kamondi Zoltán ismertette a filmfinanszírozás javarészt általa kidolgozott modelljét, melynek lényege, hogy egy forrásgyűjtő funkciót betöltő MMK mellé hozzanak létre egy pénzelosztást ellátó ún. Magyar Film Kht.-t, annak érdekében, hogy a két szerepkör elváljon egymástól. Ez persze egyes ellenérvek szerint azt a veszélyt rejti magában, hogy a Filmművészek végül maguk fognak javasolni egy nemzeti filmcentrumot csak más néven. Mindenesetre Kamondi modelljét mindössze tárgyalási alapnak szánja, melyet a tíz napon belül összeülő kerekasztal első körben megvitathat…
A kerekasztal legkésőbb tíz nap múlva vitatná meg a modellt. Ezenfelül tárgyalási koncepciót kéne gyártania, képviselőket megneveznie a tárca által összehívott grémiumba. Abba grémiumba, amelybe a tárca, a producerek és a forgalmazók már a múlt héten megnevezték delegáltjaikat. Abba a grémiumba, amely a múlt hét óta készen állna arra, hogy megkezdje az érdemi tárgyalásokat a remélhetőleg immár végleges filmtörvény-tervezetről. Már csak az alkotókra várnak.
