A FILMVILÁG októberi számából
Tarkovszkij, Korea, sci-fi
Tarkovszkij egyedül a Sztalkert tekintette maradéktalanul tökéletesnek filmjei közül, mert nincs benne semmi felesleges: a Sztalkerben minden párbeszéd a Leglényegesebbről folyik. Arról, amiről ma már szó sem esik a mozikban.
KOREAI VIHAR
Növekvő kópiaszámok, meredeken emelkedő bevételek, irigylésre méltó belföldi és nemzetközi sikerek – a hongkongi filmipar hajdan volt sikertörténetét Dél-Koreában tűzte újból műsorra az élet.
SZOVJET SCI-FI
A SZU kontra USA űrversenynek köszönhetően a sci-fi soha nem látott fejlődésnek indult. Ha a szovjetek fellőtték az első műholdat, akkor az álomgyár vérszívó marslakóval válaszolt.
STRATÉGIA JÁTÉKOK
Virtuáliában a „halál” csak botlás, korrigálható tévedés. Ha egy meggondolatlan paranccsal ágyútűzbe küldtük a könnyűlovasságot, az elmentett állást visszatöltve immár bölcsebb manővert eszelhetünk ki ugyanazon ezreddel. A germán törzseknek a római expedíciós sereg ellen végrehajtott megsemmisítő rajtaütése után itt semmi sem áll Augustus császár kétségbeesett kívánsága útjában: „Varus, add vissza a légióimat!”.
Nem véletlenül áll a techno-hívő extrópiánusok érdeklődésének középpontjában az agy úgynevezett „letöltése”, azaz a személyiség digitális kódolása és vincseszteren való tárolása (filmes megfelelőjeként lásd az Emlékmás hősét vagy a Johnny Mnemonic digitális szellemhölgyét). A hős így szellemében halhatatlanná válik, a test halála után visszatérhet az utolsó „mentéshez”, esetleg létrehozhatja annak korrigált változatát (Egy makulátlan elme).
