"A finomabb poénokat felnőtt fejjel is meg kell érteni" - Beszélgetés Reviczky Nórával

- Mesélj a szerepedről!

- Egy mindennapi lányt alakítok, aki minden nyáron a nagyszüleinél nyaral. Semmiben nem különbözik a többiektől. Egyszerű kamaszlány. Kiderül, hogy nem tud többé itt nyaralni, mert a nagyszülei házát el akarják árverezni. Ezt kell megakadályoznia. Ebben aztán segítenek a barátok.

- Hogy közelítetted meg ezt a karaktert? Mennyire hasonlít a valós énedre?

- Igazából annyi idős, mint én, csak egy kicsit érettebb vagyok nála. Visszagondolok arra, hogy korábban hogyan viselkedhettem, a szüleimmel szembeni szemtelenségeimre, az undokságokra, a fintorokra…például azt még a mai napig csinálom.

- Hogy jutottál el eddig a szerepig?

- Korábban nem játszottam semmilyen filmben. Volt néhány fellépésem az iskolában, meg ehhez hasonlók. Néha felbukkantam egy-két helyen, de tényleg semmi különös. Ismerem a producert, de ez nem jelenti azt, hogy ez befolyásolta volna a választást. Behívtak egy válogatásra, ahol több gyereket megnéztek, akiket ugyanúgy a színitanodából vagy máshonnan hívtak, és akkor engem választottak ki.

- Édesapád is játszik a filmben. Ez mennyire befolyásolt téged?

- Először nagyon furcsa volt, mert még soha nem kerültem ilyen helyzetbe vele. Egy másik embert kellett elképzelnem magam elé ahhoz, hogy tudjak érvényesülni a filmben. Nem volt könnyű, de végül sikerült összeszednem magam. De neki is nehéz volt, ezt tudom.

- Adódtak ebből esetleg vicces helyzetek?

- Nem, nem igazán. Nincs sok jelenetünk együtt. A film elején még úgy volt, hogy ő játssza majd igazából is az apukámat. Aztán ez nem tudom, miért, de megváltozott. De jobb is így.

- Biztos sok darabban megnézted már őt. Eddig miben tetszett neked a legjobban?


- A Vízkeresztben és A dzsungel könyvében.

- Ott mit játszik?

- Balut.

- Könnyű volt megbarátkozni a kamerával?

- Ez volt az első ilyen jellegű szereplésem. Egyszer-kétszer már voltam kamera közelében, mert a szüleim mindig ilyen közegben mozogtak. Először persze zavaró volt és furcsa. Nem mentek úgy a jelenetek. Később már egyáltalán nem feszélyezett.


- A suliból hogy engednek el ilyenkor?

- Nem nagyon szeretik, ha elmegyek, mert ha az órák 30%-áról hiányzom, akkor évet kell ismételnem. Már egy hónapja megy az iskola. És én még csak négy napot voltam benn.


- Ez a szereplés mennyire befolyásolja a továbbtanulási szándékaidat?

- Már korábban is gondolkoztam azon, hogy megpróbálom a Színművészetit, de nem biztos, hogy ezen a pályán maradok. Érdekel a rendezés és a média is.

- Hogy jössz ki a partnereiddel?

- A Viktor, aki az öcsémet játssza, egy nagyon rossz kisgyerek. Néha tényleg úgy kell rendszabályozni, mintha a saját öcsém volna. De jól meg vagyunk.

- Láttad azokat a filmeket, amik alapján a Na végre… készült? Keménykalap és krumpliorr?

- Nem láttam.

- Kinek ajánlanád ezt a filmet?

- Talán annak, aki csak moziba jár és megnézi a legújabb akciófilmeket, vígjátékokat nem biztos, hogy annyira leköti majd ez a film. Mert igazából ennek van egy olyan háttere, amit másképp is meg kell érteni, tehát felnőtt fejjel, vagy egy kicsit idősebb fejjel. Például a finomabb poénok.
_SoSa