A flaszter népe

Papp Gábor Zsigmond

- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

- A flaszter népe a Szülőfalum, Budapest című sorozat első darabja. Ezenkívül elkészült még a Partik népe, és most csináljuk a Plázák népét. Tervbe van még véve a Multik népe és a Kondik népe. Mivel eddig főként portréfilmeket és történelmi dokumentumfilmeket csináltam, szerettem volna kipróbálni valami ízig-vérig mai magyart. A sorozat a rendszerváltás után kialakult új rétegekből-csoportokból kíván bemutatni néhányat. Arcok az ezredfordulóról. A flaszter népe öt Budapesten élő hajléktalant mutat meg. Van köztük gyilkos, egykori labdarúgó, Irakból hazatelepült feleség.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

- Az operatőr Csukás Sándor, évek óta nagyon jó barátom, ő fényképezte négy éve A Mándy-hagyaték, és két éve a Sihedernyi koromban című filmemet is. Hegyes Katával, aki a szerkesztő-riporter, a főiskoláról ismerjük egymást, párhuzamos osztályba jártunk. Ő a szerkesztő-műsorvezető-adásrendezőibe, én a kisfilm-rendezőibe. A hangmérnökkel, Zányi Tamással tavaly dolgoztam először, a Göncz Árpádról készített portréfilmben. A flaszter népét – a sorozat többi darabjával egyetemben – az ORTT és az MMKA támogatta.

-  Mi tette emlékezetessé a forgatást?

- Főként a forgatást megelőző terepmunka, amelynek során megismertem ezeket a hajléktalanokat, illetve a velük foglalkozó Menhely Alapítvány szociális munkásait. Elképesztő helyekre vittek a krízisautóval: erdőkbe, hidak alá, volt szovjet katonai épületekbe. A forgatás, azt hiszem, a stáb valamennyi tagjára nagy hatással volt, azóta más szemmel nézünk az utcán lakókra. Riportalanyaink egy részével most is tartjuk a kapcsolatot, sőt, a Zányi Tomi az egyik családnak odaajándékozta a régi Wartburgját.