A forgatókönyvírás fázisai
Forgatókönyvírói workshop
Május 25-30-a között rendezték meg a Katapult Film háromfordulós forgatókönyvírói workshopjának első részét. Tavaly a Madzag Filmnapok alatt már rendezett a Katapult egy workshop-ot, ami az idei, hagyományteremtő céllal induló sorozat úgynevezett próbaprojektje volt. A workshop–ra március 30-ig várták a treatmenteket a szervezők. A felhívásra több mint harminc pályamű érkezett be. Ebből az előzsűri és a Katapult Film tanárai 15 munkát választottak ki, melyek szerzői öt napos forgatókönyvírói műhelymunkán vettek részt múlt héten.
A 15 ötletgazda a workshop tanárainak segítségével ez alatt az idő alatt három csoportba tömörülve bontja ki a beadott filmötleteket. Két angol és egy magyar nyelvű csoport dolgozott Bíró Yvette, Hana Cielova és Dettre Gábor vezetésével. Külföldről Lengyelországból, Görögországból, Spanyolországból, Romániából, Olaszországból, Finnországból és Nagy Britanniából jöttek filmesek – mondta el a filmhunak Esztergályos Krisztina, a workshop fő szervezője, aki forgatókönyvíróként korábban többször vett részt külföldön hasonló műhelymunkákon. A következő forduló belépője egy első verziós forgatókönyv megírása lesz, amiben a résztvevőknek az itteni tapasztalatokkal és tanácsokkal kell kiegészítenie az eredeti treatmentet. Ezt az eseményt a Katapult Film a Madzag Filmnapokkal egy időben tartja majd.
Menzel a mesélő
A Katapult Film forgatókönyvírói workshopjának egyik eseménye Jiri Menzel egynapos látogatása volt, aki a workshop fővédnöke is egyben. A résztvevőknek zártkörű vetítés formájában csütörtökön levetítették a Sörgyári capricciót, majd a sajtó és a workshop tagjai beszélgettek a mesterrel a forgatókönyvírás rejtelmeiről. Megtudtuk, hogy Jiri Menzel jelenleg szintén egy forgatókönyvön dolgozik, és tíz év szünet után újra filmet fog forgatni: Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényét adaptálja. Menzel elmondta, hogy nagyon nehéz dolga van, hiszen a könyv tele van rengeteg kis ötlettel, és roppant nehéz „összerántani” a fő történetszálat. A filmet szeptemberben kezdi forgatni. Tavaly ősz óta „szenved” ezen a könyvön, de a script még mindig nem végleges - és a rendező retteg attól a naptól, amikor a sok történet közül el kell döntenie, hogy melyik számára a legérdekesebb. Arra a kérdésre, hogy fogja-e követni korábbi Hrabal-adaptációinak stílusát, Menzel azt válaszolta, hogy eddig neki sokkal könnyebb volt, hiszen megírták közösen a forgatókönyvet, aztán ő elkészítette a filmet, és Hrabal végül mindig megdicsérte. Hrabal nélkül sokkal nehezebb lesz a feladat.
Adaptáció vagy kreáció
Esztergályos Krisztina az adaptáció és a saját forgatókönyv kidolgozásának módszeres különbségeiről kérdezte Menzelt, aki szerint az eredeti forgatókönyvek sokkal könnyebben tudnak alkalmazkodni adott szituációkhoz. Ugyanakkor, ha egy rendező a saját történetét akarja megírni, akkor meg kell feledkeznie arról, hogy ő a rendező, és olyan történetet kell előadnia, ami önmagában is érdekes tud lenni bárki számára. Az irodalmi mű adaptációját nagy kihívásnak tartja, hiszen nemcsak népszerűsíti az adott művet, hanem a pontos adaptáció a filmnyelvet is gazdagíthatja.
Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja a művészfilm-közönségfilm felosztással kapcsolatban Menzel elmondta, hogy ő nem szereti ezt a különbségtételt. A legnagyobbak, Shakespeare, Mozart, Bach sosem akartak művészetet csinálni. Egyszerű, „kommersz” módon dolgoztak. Ami időtálló, azt nevezzük művészetnek. Menzel szerint a cél az, hogy annak, amit az ember csinál értéke legyen, és ebből a néző is kapjon valamit. „Ez nagyon nehéz. Ezért sokszor könnyebb művészetet csinálni, hisz ha valaki azt mondja, hogy művész, akkor azt többnyire el is hiszik.” Menzel kétféle alkotót ismer. Az egyik a mesélő, a másik pedig, aki önmagáról akar elmondani valamit. Ha ez utóbbi nem Tarkovszkij vagy Bergman, akkor viszont unalmas. A mesélő tanulja meg a mesterségét, és olyan természetességgel dolgozzon, ahogy a suszter a cipőt készíti.
Amikor viszont a filmek humoráról kérdezték, Menzel már inkább a szakácsművészethez hasonlította a filmkészítést. A humor szerinte nagyon fontos fűszere az életünknek - pontosan tudni kell kinek, milyen módon kell adagolni. Például, amikor a Sörgyári capricciót készítették, először a műtermi jeleneteket vették fel. Miközben vágta a filmet rájött, hogy ezek a jelenetek túl édesek, könnyíteni kell rajtuk. Ezért kerültek a filmbe olyan epizódok, amelyek nem voltak benne a forgatókönyvben (például az a figura, akinek mindig az életét veszélyezteti a főhős). Néha szükségszerű az ilyen változtatás – mondta Menzel.
A workshop következő fordulóját szeptember 15-20 között tartják a Madzag Filmnapok keretében. Akkor már komplett forgatókönyveken fognak dolgozni a résztvevők.
