A kameó királya
115 éve született Hitchcock
Nem csupán a rettegés, de a kameó királya is volt Alfred Hitchcock: kevés olyan filmje van, amelybe nem csempészte bele magát. A 115 éve született rendező már több, mint 30 éve nincs közöttünk, de filmjei még mindig borzolják a nézők idegeit. 5+1 filmmel emlékezünk a mesterre.
Ki az a rendező, aki megteheti hogy húsz év különbséggel elkészíti saját filmjének remakejét? Hát persze, hogy Alfred Hitchcock! A későbbi alkotás sokkal nagyobb sikert hozott, mint a film előbbi változata. Hitchcock szerényen úgy nyilatkozott Truffaut-nak egy interjúban, hogy az 1934-es változat egy tehetséges amatőr, míg a húsz évvel később leforgatott film már egy zseni professzionális munkája volt. Az Ember aki túl sokat tudott elnyerte a legjobb filmzene Oscarját Doris Day, az alkotásban többször is felcsendülő számáért.
Hányszor mondta el anyukád, hogy ne állj szóba idegenekkel? A McKenne család tagjainak bizonyára nem túl sokszor, hiszen Dr. Ben McKenna, felesége, Jo és fiúk, Hank afrikai körutazáson vesznek részt, amikor egy buszon megismerkednek egy titokzatos utassal, akit másnap egy marokkói piacon megölnek. De mielőtt meghalna, Benre bízza titkát: Londonban egy rendkívül fontos személy elleni merényletre készülnek. A gyilkosok, hogy megvásárolják Ben hallgatását, elrabolják a kisfiát. A házaspár Londonba utazik, hogy a rendőrséget kizárva, maguk vegyék kezükbe kisfiúk sorsát.
Kameó (1934): A rendező hosszú, sötét kabátban halad át az úton.
Kameó (1956): Amíg McKennes a piacon a mutatványosokat nézi, Hitchcock megjelenik a hős bal oldalánál, és öltönye zsebébe teszi a kezét.
Hátsó ablak (1954)
Ha választanunk kellene egy filmet, amivel a legszemléletesebben illusztrálhatnánk a hitchcock suspense-t, akkor gondolkodás nélkül a Hátsó ablakot mondanánk. L. B. Jefferies, a menő fotóriporter lábát töri, és jókora gipsze miatt szobafogságba kényszerül. Ha nem az ötvenes években járnánk, akkor valószínűleg újranézné a Drót öt évadát, vagy visszajáró vendég lenne valamelyik népszerű pornószájton, ám internet hiányában voyeurködéssel üti el az idejét. Kamerájával a szembeszomszéd lakását veszi célba, ám a kukkolásnak hamarosan komoly tétje lesz. A szomszéd felesége eltűnik, Jefferies-ben pedig szörnyű gyanú támad. A többi már klasszikus filmtörténelem.
Kameó: Hitchcock az egyik megfigyelt lakásban tűnik fel a zeneszerzővel, Ross Bagdasariannal.
Észak északnyugat (1959)
Nem csak a karrierednek, de az életednek sem tesz jót, ha mindenféle fegyveres alakok kevernek össze egy számodra ismeretlen, ám a nemzetközi gengszterszíntéren nagyon is ismert figurával. Meg az sem, ha a rendőrség a nyakadba akarja varrni egy diplomata halálát. Ha mégis ez történne veled, akkor csak egy dolgot tehetsz- szállodáról szállodára menekülsz, hátha valahol felleled titokzatos alteregód, nehogy a végén rossz ember testébe hatoljon a végzetes golyó. Hitchcock az 1959-es Észak-Északnyugathoz is egy dögös szőkét választott főhőse kísérőül, Cary Grant pedig csak azért hord napszemüveget, mert a szeme érzékeny a kérdésekre.
Kameó: Hitchcock lekési a busz a film legelején.
Psycho (1960)
Hitchcock összeállításból nem maradhat ki a Psycho. A korabeli kritika langyosan fogadta az alkotást, amelyre azonban nézők fittyet hánytak: hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt még úgy is, hogy a rendező külön kérésére, a főcím után már senkit nem engedtek be a terembe. Máig rendhagyó ötlet, hogy a főszereplőt a film felénél brutálisan meggyilkolják. Egy magát megnevezni nem kívánó, remegő lábú újságíró (aki, amikor először látta az alkotást, szégyen szemre visítva rohant ki a szobából Norman Bates édesanyjának látványától), még azzal sem vigasztalhatja magát, hogy mindez csupán a rendező képzeletének szüleménye, hiszen megtörtént eseményeket dolgoz fel a Psycho, Anthony Perkins pedig egy létező sorozatgyilkost, a wisconsini Ed Geint formája meg. Lányok, asszonyok! Soha ne szálljatok meg egyedül kihalt út mellett álló motelben!
Kameó: Miközben Jenet Leigh belép az ajtón, Hitchcock egy cowboy kalapban kukucskál be az iroda ablakán.
Madarak (1963)
Elég kellemetlen, ha az ember éppen akkor találkozik álmai nőjével, amikor kitörni készül valamilyen különösen borzasztó természeti katasztrófa. Földrengés és árvíz helyett megvadult Madarakkal sokkolt 1963-ban Hitchcock, a Filmhu szerkesztőségének ijedősebb tagjai pedig azóta nemhogy a pesti flaszter galambjait, de az ártatlannak tűnő vidéki verebeket is hatalmas ívben kerülik ki. Bár Mitch Brenner és az arisztokrata Melanie szerelmét szárnysuhogás akadályozza, van valami, amiben még a legelszántabb sirály, és a legvérszomjasabb holló sem tehet túl nagy kárt – Tippi Hedren mindig tökéletes szőke loknijai.
Kameó: A férfi, aki két kutyát vezetve kilép az állatkereskedésből, maga Hitchcock. A Sealyham terrierek a rendező sajátjai.
+1 Hitchcock (2013)
Talán nincs olyan legendás művész, akinek az életét ne dolgozták volna fel Hollywoodban. Az egy éve készült Hitchcock pont olyan, mint amit egy életrajzi filmtől elvárhatunk: rajongóknak kötelező, de másoknak is kellemes szórakozás. Sasha Gervasi alkotásának erőssége a szereposztásban rejlik. A színészóriás, Sir Anthony Hopkins által alakított idősödő rendező erős ellenszélben próbálja elforgatni a Psychot, miközben felesége (Helen Mirren) mellől vadássza a szőkéket (ez esetben Janet Leigh-t, akit Scarlett Johansson formál meg). A film elkészül, de a kameó ebben az esetben elmarad.
