A Megtorló: Balfékek szövetsége

A képregény visszavág 1.

Frank Castle, azaz a Megtorló a kiterjedt Marvel-portfolió legfigyelemreméltóbb figurái közé tartozik. Ironikus módon érdekességét viszonylagos érdektelensége eredményezi: az emberfeletti képességekkel bíró szuperhősök világából ugyancsak kirí egy olyan karakter, aki egyáltalán nem rendelkezik extra adottságokkal. Frank Castle csupán egy harcedzett veterán, aki elit hároméltű alakulatnál (Navy SEAL) szolgált hajdanán, egy bizonyos pontig; merthogy balszerencsés módon szemtanúja lett a New York-i maffia egyik akciójának, és a gengszterek, betartva a szervezett bűnözés hivatalos protokollját, lemészárolták családját - Castle ekkor öltötte magára a halálfejes pólót, és esküdött fel a bűn elleni harcra. A figura személyiségének kulcsa a túlfejlett erkölcsi érzék és a katonai képzettség: Castle semmilyen formában nem tolerálja a bűnt, s miután hatalmában áll megtorolni a vétkeket, Isten földi képviselőjeként, könyörület nélkül vasalja be a felhalmozott számlákat.

A Megtorlót eleddig két ízben vitték vászonra, és készülőfélben van a harmadik installáció is: 1989-ben a nagynevű Mark Goldblatt a méltán híres Dolph Lundgren főszereplésével filmesítette meg a képregényt, majd 2004-ben Jonathan Hensleigh vette át a stafétát, az új variáció folytatása pedig már gyártás alatt áll.

A dühös kritikusok legszívesebben elégették volna a mesterkópiát

Az első próbálkozást a civilizált kultúrafogyasztók inkább szavakkal sem illetik, s mi tagadás, az új változat sem sikeredett igazán érdekfeszítőre; bár a kis költségvetésű produkció anyagi szempontból sikeresnek bizonyult, gyermekbetegségei miatt a dühös kritikusok legszívesebben elégették volna a mesterkópiát, hogy élő ember elé soha ne kerülhessen a film. Sajnálatos módon Jonathan Hensleigh nem tudta megragadni és plasztikusan ábrázolni a figurát, nem volt képes átemelni a képregényben vibráló feszültséget, megteremteni a folyamatos fenyegetettség légkörét, a comics nyers brutalitását pedig koncepció szintjén sem kívánta megvalósítani – szerencsésebb hát, ha az érdeklődő emberfő hanyagolja a filmeket, és az eredeti képregényt veszi elő.

A Megtorló vérbeli antihős, sötét és zaklatott lelkű pasas; ellenben intelligens és alapos, felkészült és végletekig eltökélt; semmilyen módszertől nem riad vissza, esetleges hátrányait pedig aljas trükkökkel és átgondolt tervezéssel kompenzálja. Eme tulajdonságai leginkább akkor kerülnek előtérbe, amikor nálánál sokkalta erősebb figurákkal, a Marvel-univerzum szuperhőseivel kerül konfrontációba (pl. Civil War sorozat), s tekintettel Frank Castle radikális módszereire, az összeütközés szinte elkerülhetetlen: a fejlett pedagógiai érzékkel bíró szuperhősök ugyanis nem mészárolnak halomra hétköznapi embereket, míg a Megtorló kizárólag a totális fizikai megsemmisítést tartja kielégítő büntetésnek.

Vérbeli antihős

A magyarul nemrég kiadott Balfékek szövetsége crossover comics, tehát a fenti alapállásból startol: Daredevil, Spider-Man és Wolverine összekonspirálnak, hogy megállítsák Frank Castle véres ámokfutását (később egy csavar folytán Hulk, a zöld méregzsák is belekeveredik a cselekménybe). Tekintettel emberi mivoltára, a Megtorló csekély esélyekkel száll szembe a szuperhősökkel, a konfliktus végkifejlete elviekben belátható; Frank Castle azonban ez alkalommal sem adja fel a küzdelmet, és jól válogatott fegyverarzenállal, illetve gonosz cselekkel kompenzálja hátrányát. Gátlástalanul kihasználja a szuperhősök morális aggályait és jellembéli hibáit, brutális alapossággal intézve el mindenki kedvenceit – még Wolverine, az X-men közösség elpusztíthatatlan tagja is emlékezetes leckét kap a veterán katonától.

A Balfékek szövetsége rendkívül merész füzet: fityiszt mutat a konvencióknak, áthágja a műfaj klasszikus szabályait, ennél fogva bízvást nevezhető a halálfejes logó alatt megjelentetett terebélyes comics-folyam egyik legkiválóbb darabjának. A cselekmény szikár és fordulatos, a grafikai kivitelezés tetszetős, az anyag szerkesztése könnyedén áttekinthető; a kezdők számára beiktatott inzertek pedig, amelyek a fontosabb figurák leírásait tartalmazzák, nem csupán vonatkozási pontokat adnak, de jelentős mértékben gazdagítják is a képregényt. A magyar mutáció nemkülönben minőségi szemléletet tükröz: jól sikerült a fordítás, precíz a nyomdai munka, és a papíron sem spóroltak. Meglehet, jó néhány érdeklődőt késztet töprengésre a kiadvány ára, ám a három lepedőre rúgó invesztíció már rövidtávon is megtérül, mert a vásárlók minőséget kapnak a pénzükért – nem beszélve a nemes misszióról, miszerint forintjaikkal segíthetnek vitalizálni a ma még jobbára elhivatott őrültek által működtetett hazai képregénypiacot.

A Balfékek szövetsége, szemben a filmes adaptációkkal, bőséggel rendelkezik mindazon erényekkel, amelyek figyelemreméltóvá teszik a Megtorló bűn ellen viselt, tusba oltott hadjáratát – azok, akik fanyalgással fogadták a kétséges minőségű mozis kalandokat, mindenképpen tegyenek vele egy próbát.

A Megtorló: Balfékek szövetsége
Írta: Garth Ennis
Rajzolta: John McCrea
Kiadó: Fumax
Ár: 2995 forint