A "nyugalom" napja – szigethétfő
Filmes szempontból jól indult a nap, hisz a két magyar Walt Disney, Csukás István és Dargay Attila tartott beszélgetést a magyar rajzfilmről, és a rajzfilmkészítésről általában. A magyar mesefilmek legfőbb ismerői és készítői a nézők bágyadt fásultsága és a dögmeleg ellenére hangulatos, elég érdekes előadást tartottak azon keveseknek, akik megjelentek. Korán volt az a fél 12…
Többek közt szóba került a rajzfilmek új dimenziója, a flashanimáció, illetve az internetes terjeszkedés is. Ebből a szempontból a Vuk gazdája tűnt naprakészebbnek, kifejtette: azáltal, hogy így elterjedt az online animáció (lásd rajz.film.hu), sokkal könnyebben jutnak alkotói felülethez a fiatalok, így pedig könnyebben figyelnek fel rájuk a nagyobb stúdiók.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy – mint az egész magyar filmipar - a hazai mese- és rajzfilmgyártás is siralmas helyzetben van, de már látni valami halvány fényt az alagút végén. A Varga Stúdió által készített Mr. Bean, a tervezett Macskafogó-sorozat, illetve Süsü visszatérése nagymértékben hozzájárulhat a méltán hírneves hazai animáció feltámadásához.
Eme kiokítás után indultam volna tovább, amikor is konstatáltam, hogy a filmvetítéseket leszámítva ez volt az egyetlen filmes program hétfőre… Így hát nem maradt más, „muszáj” voltam inni egy sört. Erre a legalkalmasabb helynek a Grundeszliga tűnt, ahol legalább láthattam, hogy egyszer régen (egy messzi, messzi galaxisban) jó volt a magyar foci. Ugyanis a Filmmúzeum minden nap vetítéseket tart a régi idők focijáról, számomra pedig rendkívül jól esett leülni, és bámulni a szemcsés felvételeket.
3 óra körül átbattyogtam a híres-nevezetes Magic Mirror sátorba, ahol is (érthető módon) AIDS-prevenciós kisfilmeket vetítettek a nem létező közönségnek. Én se maradtam sokáig, inkább meglátogattam az Incognitot a nagyszínpadon, akik a túlzásba vitt hőség ellenére hatalmas bulit csaptak. Asszem a koncert végére fogytam egy keveset…
Ezek után újból sört kellett fogyasztanom (többször is), majd bizonyos higiéniai és táplálkozási okok miatt egy időre el kellett, hogy hagyjam a Szigetet.
Pár órával később visszatérvén, volt szerencsém megtekinteni a Volt kocsmánál szervezett léggitár-versenyt, amelyen mindenkiből kitörhetett az Axl Rose egy kis időre (hosszú távon amúgy se jó). Üde színfolt volt a megmérettetés alatt egy piros, talajrészeg úriember, aki többször felugrott a stage-re segíteni a fellépőknek, bár a gitárstílusával voltak kisebb problémák.
Az Anima Sound System most is jó volt, ám a Guano Apes nem…, ráadásul hely se volt, jövőre igazán otthon maradhatnának végre. (Szerkesztőkollégám üzeni, hogy idáig még nem hallott Depeche Mode-ot a Szigeten, és ez hallatlan). A „koncert”-től elpilledve a TV2 vetítő felé vettük az irányt, hogy mozizzunk egy kicsit, ámde a beígért 15 perc hírnév helyett, a szintén De Niro film, az Apádra ütök került műsorra, amit már láttunk és rossz.
Eztán eljutottunk a blues sátorig, és egy jó ideig nem mentünk sehová, csak az éjszakai buszhoz, pirkadat környékén.
Ja, és már megint elkéstem reggel…
fotó: Gőzsy Kati
lag
