A piacot ki kell nevelni

Novák Emil: Sobri

filmhu: Több mint tíz évig Ausztráliában éltél és dolgoztál. Hogyan kerültél ki?

Novák Emil: 1982-ben diplomáztam a főiskolán, és 86-ban disszidáltam, közvetlenül miután átvettem a Balázs Béla-díjamat. Először Ausztriában dolgoztam segédmunkásként, amíg összejött a pénz a repülőjegyre. Elvégeztem egy ausztrál filmes egyetemet, három évre rá diplomáztam, majd öt évig reklámfilmesként dolgoztam. Saját cégem volt, dokumentumfilmeket is készítettünk. Aztán úgy alakult az életem, hogy 1999-ben hazajöttem.

filmhu: A magyar filmtörténetben van már hagyománya a betyárfilmeknek. A Sobri mennyire kívánja ezt a hagyományt folytatni?

NE: Nem volt szándékunk az eastern hagyományát folytatni. Az egész eredetileg egy hat részes tv-sorozatnak indult. Ezt a hagyományt, a magyar tv-sorozatok hagyományát szerettük volna, nem is annyira folytatni, inkább újraéleszteni. A kereskedelmi televíziók megjelenésével a magyar tv-sorozat, mint műfaj teljesen eltűnt a képernyőkről, hiszen az új csatornák kizárólag a nézőszámnak és a reklámoknak rendelték alá műsorokat. Célunk egy olyan, magyar témájú sorozat létrehozása volt, melyben híres és népszerű magyar színészek játsszák a főbb szerepeket. Ezek a színészek éppen attól ismertek ma, mert egykor rendszeresen láthatóak voltak a tévében. A mai fiatal generációnak nincs lehetősége arra, hogy ilyen fokú ismertségre tegyen szert.

filmhu: Eredetileg egy tévé-sorozatnak indult a dolog. Hogyan lett belőle játékfilm?

NE: Amikor elkezdtük, hat, egyenként egyórás epizódra szólt a keret. Fel kellett mérnünk, hogy a pénzügyi keretek szűkek: nem tudjuk a megfelelő technikai körülményeket biztosítani. Ezért döntöttünk úgy, hogy elektronikára forgatunk. Egy ilyen kaliberű produkciónál csak a kamera, a világítás és a nyersanyag 60 millióba került volna. Mi viszont jó színészekkel akartunk dolgozni, és sok jó színésszel, úgy ötvennel. Egy ilyen színészi gárda sok pénzbe kerül, így föl kellett adni annak a lehetőségét, hogy celluloidra forogjon a film. Hat óra esetén ez egymilliárd forint fölött lett volna.

filmhu: Már az elejétől úgy terveztétek, hogy mozifilm is készül az anyagból?

NE: Nem így terveztük. A forgatás alatt még csak sorozatban gondolkodtunk. Szeptember végén, október elején derült ki, hogy játékfilmet is kell produkálnom az anyagból. Februárra a sorozat is elkészül.

filmhu: Két legutóbbi munkád a Sacra Corona és a Werckmeister harmóniák két igen különböző film. Melyik áll közelebb hozzád?

NE: Nekem a filmkészítés a szakmám. Az emberek nagy része azért választ egy bizonyos szakmát, mert azt szereti csinálni. Én legalábbis így vagyok ezzel. Minden egyes film a szakmai életem része. Az azonban, hogy mikor milyen filmben dolgozhatok operatőrként, sokszor a szerencsén, ismeretségeken múlik. Én örülök, ha a Tarr hív, és ismerem az elvárásokat, hogy egy nagyon határozott kialakult stílusú rendező alatt kell dolgoznom. Ilyenkor az ember megpróbál elfelejteni mindent, és a szakmai tapasztalatok mellett a konkrét elvárásoknak igyekszik megfelelni.

A rendező dönt, hogy mi lesz az étel, az operatőr esetleg a fűszerezésbe szólhat bele. Ha mondjuk egy tíz perces snittet kell felvennem, vagy egy olyat, ahol 300 lovas vágtat és abból 10 ló teljesen össze vissza rohangál, mert rossz napjuk van, hát mindkettő nagy kihívás, de egészen máshogy az. Én ugyanannyira szeretem mindkét filmet, mindegyik az én gyerekem. Egyiket sem lököm be a Dunába, ha mondjuk a filmhu azt mondja róla, hogy vízfejű.

filmhu: A Sobri az első rendezésed ugye?

NE: A főiskolás munkáimtól eltekintve igen. Magam rendeztem főiskolai vizsgafilmjeimet, az Üvegfényt és a Bűvös pillanatokat, melyekkel több díjat nyertem Németországban és Franciaországban, az utóbbit főiskolás Oscarra is jelölték. Készítettem továbbá egy 8 perces kísérleti filmet Ausztráliában Flutter címmel, melyet ázsiai és ausztráliai múzeumok mellett a Getty-múzeumban is vetítettek Los Angelesben. A Sobri az első tv-sorozat rendezésem.

filmhu: Operatőrként vagy rendezőként dolgoznál szívesebben a jövőben?

NE: Elsősorban operatőrként szeretnék dolgozni, de örülni fogok, ha lehetőségem nyílik arra, hogy rendezzek is. Persze csak ha a filmhu-nak nincs ellene kifogása. Az a problémám az egésszel, hogy a filmhu azt mondja magáról, hogy az egyetlen hivatalos képviselője a magyar filmnek, miközben fogalma sincs arról, hogy a magyar filmszakma hogy működik. Előítéletek alapján írjátok a kritikákat, az első mondatból látszik a megközelítés. Az írásokból hiányzik az alázat, az egész dolog mind művészileg, mind emberileg megkérdőjelezhető. Csak azért, mert valaki sok filmet néz, vagy sokat olvas még nem tudhatja, hogyan készül el egy film.

Például ha valaki nem tudja, hogy hogyan készülnek a cipők és lát egy olyan cipőt, amiből hiányzik a cérna, mert nem volt rá pénz, akkor azt fogja mondani, hogy az a cipő szar. Nem veszi figyelembe a körülményeket, hogy nem állt rendelkezésre cérna a cipő elkészítéséhez. A magyar film nagyon nehéz helyzetben van, hiszen a világ filmgyártásával szemben kell helytállnia és egy nagyon kicsi piacról van szó. Nem is lehet gazdaságos, még a Valami Amerika sem hozott hasznot. A filmek állami dotációból készülnek, olyanok kapnak pénzt, akik ezért semmit sem tettek, úgy értve, hogy nem hoztak hasznot, hiszen nem is hozhattak. Elég gusztustalan dolog előre örülni annak, hogy valami hogyan tud kudarcba fulladni.

filmhu: Te elégedett vagy a filmeddel?

NE: A Sobri elsősorban tv-sorozat. Úgy választottunk hozzá tűt és cérnát, hogy a cipős hasonlatnál maradjak. Nem az én döntésem volt, hogy mozifilm legyen belőle. Én elégedett vagyok a filmmel is, mert tudom, hogy milyen körülmények között készült. Nyilvánvalóan nem a Gyűrűk Urával szeretnénk versenyre kelni, hiszen az irreális. A magyar filmművészetet ugyanúgy kéne tanítani az iskolákban, mint a magyar irodalmat, különben senki nem fog beszélni róla és szépen lassan meg fog szűnni. Lesznek magyar szakmunkások és statiszták, semmi más. A piacot ki kell nevelni, különben megszűnik. A 70-es 80-as évek magyar filmjei sem voltak olyan félelmetesen jó alkotások, csak akkor még nem volt konkurencia, nem lehetett mást nézni.

filmhu: Milyen költségvetéssel készült a sorozat?

NE: Minden epizódra 22 millió állt rendelkezésünkre. Ennyi pénzből a technológia nem tudja felvenni a versenyt egy olyan filmmel, ahol 200 ember dolgozik csak a számítógépes effekteken és az előkészítés három évig tart. Ausztráliában például filmet forgattak Ned Kellyről, a leghíresebb haramiáról és senki nem háborodott fel rajta. Sobriról még Ausztriában és Németországban is beszéltek a XIX. században, könyvek és színdarabok jelentek meg róla. Mégis ha itt valaki 10-20 évvel korábbi korszakról szeretne filmet csinálni, arra rámondják, hogy történelmi filmet forgat.

Nekem ez eszembe nem jutott, én ponyvafilmet forgattam. A XIX. század elején ilyen történetek voltak a pletykák. A film nem az igazságot szolgálja, hanem szórakoztat. Nem az a cél, hogy azt tanítsák, amit te a filmedben elmondasz. A Valami Amerikához hasonló filmek mindenhol készülnek, a bevásárlóközpontok mindenütt ugyanúgy működnek, esetleg külföldön nagyobb a zenekar és több lemezt ad el a film miatt. A történelmi szimbólumokat el kellene adni a világban, pénzt kéne belőlük csinálni. A pálinkáról például mindenhol tudják, hogy magyar.