A Simó-Grunwalsky osztály találkozója

Az újabb hullám

A filmvetítések között szombaton Kepes András beszélgetett az osztály tagjaival, Almási Rékával, Faur Annával, Gigor Attilával, Jánossy Natáliával, Krasznahorkai Balázzsal és Mátyássy Áronnal, másnap az osztályfőnök, Grunwalsky Ferenc is csatlakozott. (Az osztály hetedik tagja, Kocsis Ágnes külföldi elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen.)

Krasznahorkai Balázs: Egykéthá című készülő játékfilmjéből Fotó: KMH Film

A magyar film újjászületése Simó Sándor nevéhez köthető, ő volt a mára legendássá vált osztály vezetője, ahonnan Erdélyi Dániel, Török Ferenc, Pálfi György, Groó Diana, Fischer Gábor, Fazekas Csaba és Hajdu Szabolcs kikerült. Simó kiharcolta, hogy diákjai nagyjátékfilmmel diplomázhassanak, így mindenki lehetőséget kapott a főiskola utáni, azonnali bemutatkozásra. Simó közben egy új csapatot is felvételiztetett, akiket végül – Simó Sándor tragikusan bekövetkező halála után- Grunwalsky Ferenc vezetett végig a főiskolán. (Az osztályról szóló összefoglaló cikk a Filmvilágban itt olvasható.)

A mostani beszélgetések alkalmával többször felmerült a kérdés az osztály felé: hogy sikerült túltenniük magukat a halálhíren, és milyen változásokat hozott az osztály életében Grunwalsky Ferenc személye? Faur Anna szerint az osztályfónök mindig nagyon erősen meghatározza az osztályt: Grunwalsky közvetlenebb, de autoriterebb oktató. A pedagógiai módszerek mellett látásmódban is különbözött Simótól: Simó inkább az „így jöttem” típusú emberi történeteket helyezte előtérbe, míg Grunwalsky a vizualitásból indult ki.

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn c. második játékfilmje készülőben Fotó: KMH Film

Grunwalsky Ferenc elmondta, hogy ő inkább tartja magát edzőnek, mintsem tanárnak. Az osztály esetében gyakorlatias módszereket alkalmazott, amely elsősorban az egyéni munkavállaláson múlt. Véleménye szerint a filmrendezés 90 százalékban problémamegoldásról szól, így a feladatok elvégzése közben ismerszik meg igazán egy leendő rendező. A diákok egyénre szabott munkákat kaptak az egyetemi évek alatt,  de a saját stílust és formanyelvet mindenki maga alakította ki. Grunwalsky ismerte tanulói erősebb és gyengébb képességeit is, így tudott „egyéni edzésterveket” kreálni. „Sokfélék vagyunk, talán ettől jó az osztály”- hangzott el többször is a rendezőktől.

Kepes András arra volt kíváncsi, mi az a generációs élmény, ami a vetített filmeket áthatja. Krasznahorkai Balázs szerint ők az átmenet generációja: „Még mindnyájan voltunk kisdobosok, a kezdet kezdetén nem erre készültünk, aztán fura dolgokba ütköztünk.” Az osztály filmjeiben általánosak a kallódó, beilleszkedni képtelen, olykor a társadalom peremére szorult hősök. Mátyássy Áron szerint az univerzális magány jelenti az élményt, mely áthatja az elsőfilmesek alkotásait. Sok esetben az egyébként szeretetre méltó emberek képtelenek megtalálni helyüket a világban. Mátyássy hozzátette: szeparált, széteső világban élünk, a közösség hiánya az igazi generációs probléma. Az Utolsó időknek is ez az egyik alapélménye. Nem felemelőek ezek a filmek, „ilyen minimális szépségeket látunk a világban”.

Jánossy Natália, Faur Anna, Almási Réka, Krasznahorkai Balázs és Gigor Attila Fotó: Tóth Judit

Faur Anna szerint az ő feladatuk nem elsősorban a szórakoztatás. A mozi a kultúráé fog maradni, az emberek azért mennek be a sötét terembe, hogy szembesüljenek valamivel. Az osztály bemutatott és készülőben lévő filmjeinek többsége – mint  pl. Almási Réka a következő filmszemlén bemutatkozó Team Building c. alkotása - jelenidejű történeteket mesél el. Az előbbi generációk esetében ennek hiánya volt az elsődleges kritika. A tárgyalt filmek képesek arra, hogy lenyomatot adjanak a máról. Nem is realizmusukkal, hanem egyéni látásmódjukkal teszik ezt, nem tesznek kísérletet kisrealista ábrázolásra, hanem értelmezni próbálnak. „A valósággal egy dolgot nem lehet: hivatkozni rá”- mondta el Grunwalsky Gigor Attila A nyomozó-ja kapcsán. Véleménye szerint a film egyik nagy erénye, hogy képes volt egy krimi történetet hitelesen ábrázolni jelenünk Budapestjében. Innentől kezdve nem lehet kérdés a sztori valószínűsége. Ha egy adott történet jól érzi magát környezetében, ha Hasfelmetsző Jack budapesti változata befogadható, akkor annak a rendezőnek igaza van, aki ezt kitalálta- tette hozzá.

Almási Réka: Team Building c. játékfilmje utómunka-stádiumban Fotó: KMH Film

A Simó-Grunwalsky osztály filmjeik alapján egységesebbnek tűnnek, mint az őket megelőző generációk. Kepes András arra is kíváncsi volt, látnak-e az osztály tagjai esélyt arra, hogy ez a csoport megteremtsen egy, a dán, vagy ír iskolához hasonló mozgalmat. Krasznahorkaiék szerint nekik elsősorban az a dolguk, hogy kommunikáljanak a nézőkkel. Így, a Balkántól északra, a nyugattól keletre elsősorban nem az egység megteremtése a cél, hanem, hogy hűek tudjanak maradni önmagukhoz.

Faur Anna Lányok, Mátyássy Áron Utolsó idők, Kocsis Ágnes Friss Levegő és Gigor Attila A nyomozó című filmjét vetítették a két napban: ők azok a szerencsések, akik már túl vannak bemutatkozó nagyjátékfilmjükön. Krasznahorkai Balázs Egykéthá című filmje előkészítés alatt van a KMH Filmben, a szintén Pusztai Ferenc keze alatt készülő Team building, Almási Réka debütálása pedig valószínűleg a Filmszemlére érkezik majd, Kocsis Ágnes második filmje, a Pál Adrienn pedig utómunka alatt áll.