A szabvány képe
Licenc
Kis ország kis televízióiban majdnem minden látványelem szabadalmazott engedélyek alapján „működhet”. Magyarország sem kivétel ez alól. Nyersen, de nem csurkistásan úgy mondanám: bizony, mi is gyarmat vagyunk. Legtöbb műsor szabadalma = licence üvöltően egyforma. Szemet szúr, hogy - időspórolásból - legtöbb vetített filmnek már szinte nincs is vége-főcíme. A show-műsorok vezető televidiótái ugyanabból a bögregyárból rendelik kortyintó edényzeteiket. Vélhetőleg, még a bele löttyintett folyadék is egy csapból fakad. Mint ahogy az ültetési rendnek is közös gazdája van. A témaidőket analóg metronómok mérik.
Mindnyájan kifigyeltük, hogy az egymással versengő műsorrendek egymásnak tükörképei: "amikor te ezt adod, én is ilyet adok, vajszínű árnyalattal!", "amikor nálatok halat sütnek kreol mártással, nálunk hús lesz a főmenű, főve!". és így tovább...
Reklámok ügyében nem is szólnék, ha nem tűnt volna fel, hogy az ismeretterjesztő csatornák "kkk" = közös közép-keleteurópai szerkesztőség alá vonattak: Lettországtól Boszniáig a Discovery is, a Geographic is, meg a többiek ász- pász ugyanazt nyomatják. Így eshet meg gyakran a lengyel vagy román származtatású reklámok nálunk történő automatikus blokk-betűnhetősége. A termék azonos. Tálalása majdnem analóg. A polyák vagy az oláh narráció minősége messze meghaladja a miénkét. Mind, gyarmati bennszülöttek lévén, valaminő analóg fogyasztónak is kéne lennünk. Ennek érdemes lesz utánajárni.
