A táncz - Az első magyar film virtuális újraalkotása - beszélgetés Fazekas Bence rendezővel
- A táncz, a legelső magyar játékfilm 1901 tavaszán készült; célunk, hogy elkészítsük a lehető legteljesebb rekonstrukcióját. Az eredeti alkotást a ma is álló Uránia Filmszínház tetőteraszán vették fel. Az alkotás rendezője Pekár Gyula, operatőre Zsitkovszky Béla volt, zenei anyagát Kern Aurél szerkesztette. ők hárman tizennyolc táncjelenetet készítettek el és vettek filmre.
- Milyen technikával készítették a filmet?
- Zsitkovszkynak nem volt még kamerája: vetítőgépét alakította át felvételi célra olyan módon, hogy sötétkamrában „darálta be” a gépbe fűzött negatívot, mert csak így tudta szalagra vinni a nyersanyagot. Az elkészült munkát pontosan április 30-án mutatták be ünnepélyes körülmények között.
- Mennyire volt széles körben ismert A táncz?
- Több száz vetítéséről tudunk. Fontos tudnunk, hogy az Uránia, amelynek egyben vezető személyiségei voltak e film alkotói, egy nemzetközi hálózathoz tartozott: e néven Párizsban, Berlinben, Lipcsében egyaránt találhattunk már akkoriban filmszínházakat. Az annak épületében működő Magyar Tudományos társaság üzemeltette a mozit is, több más szerveződés mellett. A tánczot, importált filmekhez hasonlóan, tudományos esteken, gazdag programba illesztve mutatták be.
- Vajon miért pont ezt a témát választották a film alkotói?
- Pekár járt az 1896-os Párizsi Világkiállításon és ott lenyűgözte őt egy hasonló témájú mozgóképes tánctörténeti előadás. Eldöntötte, hogy egy jóval átfogóbb filmet készít, mihelyst módja nyílik rá; a kor legnagyobb primadonnáit és színészeit sikerült tervéhez megnyernie. Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári egyaránt örömmel válaszolt igennel a felkérésére.
- Fennmaradt az eredeti alkotásból valami?
- A hőskorban a technológia a nitrocellulózra történő rögzítésnél tartott. Ennek köszönhetően minden egyes korabeli film életveszélyes állapotban van, ha napjainkig egyáltalán fennmaradt, hiszen a nitrocellulóz, a lőporgyapot közeli rokona, így rendkívül tűzveszélyes, még a víz alatt is ég. A táncz sem kerülhette el a sorsát, nem maradt fenn egyetlen kockája sem. Egy, a bemutató előtt alig három héttel történt tűzeset során az addig elkészült összes felvétel – a film szinte teljes anyaga – elpusztult, de sikeres gyűjtés eredményeképp sikerült azokat ismételni. A tűzeset aztán kiváltotta a korabeli sajtó élénk érdeklődését: a forgatáson készült eredeti fényképfelvételek lettek egyedüli vizuális támpontjainkká. Megleltük továbbá Pekár eredeti összekötőszövegeit, amelyeket az előadásokon a felvételek közt felolvastak. Ezen felül szerencsére korabeli tudósítások, jó leírások is álltak rendelkezésünkre.
- Mi a célotok a rekonstrukcióval?
- Szeretnénk ennek az alkotásnak megsemmisült tekercseit valamilyen formában visszatenni a magyar filmművészet polcára; ha bárki kutató a filmnek újból a nyomába ered, legyen ilyesfajta kapaszkodója is: a mi munkánk nem azonos az eredetivel, hiszen A táncz örökre elveszett, de a mi filmünknek is megvan a maga ínyencség-értéke. A mai néző bizonyos értelemben szegényebb, mint száz évvel ezelőtti társa: mi vizuális klisékben gondolkodunk és már nem érjük be Márkus Emília rekonstruált táncával. Ezért egy dokumentumfilm leforgatásába is belefogtunk, hogy keretbe helyezzük ezt a remake-et. Ahogy előrehaladtunk a kutatásban, fokozatosan megelevenedtek hőseink: a száz éve a technika végtelen perspektívákat feltételező eszközeivel barátkozó művészek története tűnt annyira izgalmasnak, hogy harmadik vállalkozásként egy, a történetet tágabb kontextusban tárgyaló játékfilm forgatókönyvének megírásába is belekezdjünk.
- Kik alkotják a rekonstruktőri gárdát?
- Herskó János alakítja Pekár Gyulát a dokumentumfilmben, Tolnai Ottó vajdasági költőt kértem fel rá, hogy a forgatás idején is átépítés alatt álló Uránia mozi bejárása közben szerzett benyomásait tolmácsolja a film nézőinek. Román Sándor koreográfus segít a táncok rekonstruálásában, amelyeket az ő társulatának tagjai mutatnak majd be, Várszegi Kriszta készíti a jelmezeket. Palya Beátát láthatjuk a Salome táncát előadó Márkus Emília szerepében. Varga Zs. Csaba és Szirtes András, két operatőrünk fényképez mai és viszonylag korabeli technikával, zenei szerkesztőnk, Darázs Erzsébet pedig szakértői munkával válogatja össze és kutatja fel a régi dallamokat.
- Hol tart a vállalkozás három eleme?
- A rekonstrukciót és a dokumentumfilmet párhuzamosan készítjük, máshogyan nem is lenne értelme, a játékfilmre pedig már írjuk a pályázatainkat. A történet jellegénél fogva igazán jelmez és díszletigényes, máshogy, mint a rekonstrukció szellemét követve, nem is akarunk hozzálátni. Ezt a filmet, a mai viszonyok ismeretében százmillió alatt nem lehet megúszni. Sejthető, hogy éveknek kell eltelniük, hogy a forgatást megkezdhessük.
