A titok, a rejtély a historikumban
Kinél van az atombomba?
Adott ugyebár a titkosítás mániája. Még szaktörténésznek sem, még a nagy Foucaultnak sem kell lennünk ahhoz, hogy ordas/aljas/ nemes(?) érdeket sejtsünk mindenütt, ahol ügyeket titkosítanak. Kennedy elnök meggyilkoltatásától, Raul Wallenberg eltűnésétől - a mi újkeletű kis, piszlicsáré pénzügyi? közjogi? dolgainkig. A történelemnek különös adottsága, hogy idővel el akar évülni, rejtélyeit nem óvva tűri, hogy az utódok bele kurkásszanak, s szikével metszve napvilágra hozzák az egykor gennyedt sebet is. Van-e tanulság? Igaz-e, hogy a történelem az élet tanítómestere? Kétezer éve töprengnek ezen a bölcselők, egyre szkeptikusaban az úgymond eredmények láttán, fenntartva legalább a töprengés tanulságait. Nem semmi. Múlt nélkül üresek lennénk.
 |
A második világháborúban mindenki - ellenségek, szövetségesek - kódolt és dekódolt. Létkérdés volt, hogy naprakészen megfejtsék a nácik Enigma rejtvényeit, létkérdés volt, hogy a Los Alamos-i atombomba projekt minden részletét titkosítsák a japánok, a németek, s láss csodát! - a szövetséges oroszok elől is. Kurcsatov neve még fel se rémlett, az amerikai titkosszolgálat csupán regisztrálta, hogy a kelleténél több sifrírozott üzenet "megy" a szovjetekhez. Ráálltak, megfejtették ezeket. Küldőik tudósok, technikai szakemberek, beavatottak voltak. A bomba privilégium esküdt ellenségei. Hiroshima pillanatáig orosz részről semmiféle érdemi válaszreakció nem jött. Hooverék kivártak. Sztálin sokáig "nem fogta fel" a szuperfegyver jelentőségét. Hooverék úgy döntöttek, semmi áron sem fedik fel titkos kártyáikat. Amikor eljött a Rosenberg-házaspár s társaik hírhedt perének ideje, akkor is inkább kussoltak. Beáldozták Ethel asszony életét (nem volt bizonyított bűnrészessége), futni vagy lapulni engedtek másokat. 1948-ban robbant az orosz atombomba, s később megfejthetetlenné vált az orosz kódrendszer. Erről is kussoltak. A hidegháború már járta a maga fejlettebb "informatikai útját", a titkosszolgálat őrizte logisztikáját. Félévszázadnyi idő, nyomasztóan felhalmozódott s döglött arzenál kellett ahhoz, hogy a hajdani rejtélyt immár közhelyként tálalják fel. A múlt szereplőit, bűnöseit, áldozatait, titokgazdáit inkább a feledés, mint a kiengesztelődés homálya fedi majd. Érdektelenné váltak.
