Abszurd Oscar - villáminterjú Marozsán Erikával
- 24-én, vagyis holnap hajnalban indulok a repülővel Frankfurton keresztül, egy időugrás jóvoltából nyerek kilenc órát, úgyhogy ottani idő szerint már holnap délben ott vagyok.
- Akkor egy kipihent vagy egy fáradt, izgulós Marozsán Erikát láthatunk majd, ha felbukkansz a közvetítéseken?
- Én nagyon szeretném magamat addig valahogy kipihenni, de hát gondolhatod, hogy az elmúlt három nap az valami őrületben telt el. Rengeteg interjút adtam, nagyon sok mindent kellett elintézni, ruhákat előkészíteni, de hiába van már 23-a délután, mégis a dolgok elején tartok.
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen kisfilm révén jutsz majd el a film fővárosába?
- Talán ez a legabszurdabb a dologban. Teljesen váratlanul ért, hiszen ez egy főiskolás, nulla forintból készülő diplomafilm volt valójában. Mint tudjuk az élet az ilyen, a szerencse a mindig a nem várt pillanatban éri az embert, és ez fantasztikusan furcsa érzés, egyáltalán nem lehet felfogni. Amikor az ember tényleg előtte áll egy ekkora méretű eseménynek, akkor egyáltalán nem érzi azt, amit elvárna vele kapcsolatban, hogy bizony nekem ezt és ezt kéne éreznem.
- Te milyen esélyeket látsz? A One Day Crossing befutó lesz a kategóriájában?
- Fogalmam sincs, ugyanis azt se tudom, melyik a másik négy jelölt film. Nem volt időm követni az Oscar-jelöléseket. Azt se tudom, mikor adják át a rövidfilmes díjakat, nem ismerem a ceremónia menetét.
- Mik az emlékeid a forgatásról? Milyen hangulatban telt?
- Nagyon-nagyon jó forgatás volt. Nem csak Joan miatt volt különleges, hiszen ő egy rendkívül odafigyelő, nagyon elmélyült, alapos nő, hanem az operatőr miatt is, aki Nagy András volt. Színészként óriási élvezet egy olyan operatőrrel dolgozni, aki odafigyel rád, és aláhúzza a képeivel a te szerepedet. Egy filmben egy szerep mindig a képen keresztül születik meg. A színésztársak is fantasztikusak voltak, különösen a két kisfiú. Én egyébként is imádom a gyerekeket. Az ember ilyenkor elfeledkezik a saját munkájáról is, mert a gyerekek olyan erős életet hoznak magukkal, ami indukálja azt, hogy természetesen és erősen játssz velük, hiszen nagy figyelemre vágynak ők maguk is.
- Mikor térsz haza az Államokból?
- Kinn maradok egy hétig Los Angelesben, aztán pedig átmegyek újabb egy hétre New Yorkba. Mindenféle találkozóim lesznek a filmmel kapcsolatban, folyik majd a protokoll körülötte.
- Ha visszatérsz, lesz valami munkád egyből?
- Úgy néz ki, hogy talán májusban forgatok megint Németországban, de ez még egyáltalán nem biztos. Nem tudok igazából semmit, én örülnék, ha egy picit levegőhöz juthatnék most, de hát ha dolgoznék, az is jó lenne.
Lovas Balázs
