Ajándék ez a munka - Interjú Kardos Sándorral

filmhu: Mi volt a legnehezebb feladat a forgatás során?

Kardos Sándor: A legnehezebb feladat az a jelenet, amikor az épülő Lánchíd egyik lánca leszakad. Számítógépen rakjuk össze az egészet. Ez azt jelenti, hogy a hídon dolgozó összes embert felvesszük külön-külön, megfelelő háttérrel, és egyenként beillesztjük a számítógépen arra a helyre, ahol a hídon elhelyezkedik.

A napokban készítünk egy díszemelvényt, amely a pesti parton lesz felállítva. Széchenyi felesége és még sokan mások, innen nézik a hídlánc beemelését. Ezt az emelvényt a számítógéppel berakjuk egy olyan képbe, amelyen Buda felől látszik Széchenyi csónakja, valamint a Lánchíd egyik fele és az emelvény. Magyarországon játékfilmben még nem készült ilyen bonyolult technikai megoldással ekkora jelenet, ez egyedülálló feladat. 

filmhu: Hogyan egyezteti össze experimentalista fényképezési módszerét ezzel a klasszikus témájú filmmel ?

KS: Ez egy elbeszélő stílusú film, azt gondolom ennél a munkánál nagyobb részt félre kell tennem a kísérletező kedvemet. Széchenyi életének a történetét kell elmesélni, amely - halálának körülményei és életének utolsó időszakában az elmeállapotára vonatkozó többféle feltételezés miatt - már-már legendának nevezhető. Legendán azt értem, hogy senki nem tudja pontosan mi az igazság: öngyilkos lett vagy megölték, őrült volt-e vagy sem. Hosszú pályafutásom során úgy tapasztaltam, hogy a forgatás első hetében ki lehet tapogatni milyen szakmai megközelítést kíván a film és aszerint kell dolgozni. Ebben az esetben főleg a történetre koncentrálok és sokkal kevesebbet kísérletezem, szolidabb vagyok, mint más munkák során. 

filmhu: A beállításokat illetően mennyire térhet el a forgatókönyvtől ?

KS: Véleményem szerint a forgatókönyvtől mindig el kell térni, az csak arra való, hogy továbbgondolkodásra késztesse az embert. Sokan a szakmában azt mondják, hogy legkésőbb két héttel a forgatás előtt teljesen készen kell lennie minden beállításnak és a későbbiekben igazodni kell az eredeti elképzelésekhez. Ezzel én nem értek egyet. Ez olyan, mintha Stendhalt arra kérték volna annakidején, hogy egy regény első fejezetének írása közben határozza meg, hogy két hónap múlva, a tizedik fejezet ötödik mondatában mi lesz az alany, az állítmány, a határozószó. Egyik feladat megoldása szüli a következő probléma lehetséges megoldását, és így tovább.

filmhu: Említene egy példát arra, amikor jelentősen eltért a forgatókönyvtől ?

KS: Nem tudok kiemelni semmit, mert most, a forgatás első heteiben már annyi anyagot készítettünk, mint máskor három filmben együttvéve. Egy átlagos magyar filmnek húsz-harminc forgatási napja van, a Hídembernek nyolcvannégy. Rengeteget forgattunk, a nyersanyag keretünk is körülbelül háromszorosa a megszokottnak. A legtöbb magyar film készítésekor mindent nélkülözünk, és ehhez képest csodálatos, hogy ebben a produkcióban a kezünk alá teszik, amire szükségünk van. Mindent kidolgozhatok, ami az eszembe jut, mert megteremtik a feltételeit. Nagy ajándék, hogy részt vehetek egy ilyen magyar film elkészítésében.