Akadémikus jazz, agrár-jazz... - interjú Bujdosó Jánossal
Körülbelül három éve lehetett. A dobosunkkal egy alternatív zenekarban zenéltem együtt, a Buharovokat is ismertem régebbről. ők is régebben kezdték a zenélést, 4O Labor néven. Megkerestek, mert komolyabban akartak foglalkozni vele. Összejöttünk és kurvára éreztük egymást. Nagyjából egy fél évig csak rögtönöztünk: volt egy-két témánk, amit játszottunk, de a lényeg a teljes szabadság volt
Milyen jellegű zene volt ez, milyen hangszerekkel?
Mindenekelőtt azt fontos elmondani, hogy nem képzett zenészekből áll ez a csapat. Mindenki a saját megérzéseit teszi bele. Mindenkinek benne van az erős személyisége. Akkor olyan zenét játszottunk, ami kiszakadt belőlünk, a kezdetektől a mai napig azonos felállásban: trombita, szaxi, dob, gitár és egy basszusgitár. Abban, amit játszottunk, voltak egészen súlyos avantgarde részek, voltak dzsesszre emlékeztető elemek is - de igazából soha nem volt dzsessz… És volt, amikor egy nagyon furcsa, underground rockba mentünk el. Éles gitárok, száraz, rövid hangok… Alapvetőleg egy elég ideges zaklatott zene volt ez, a kezdetektől fogva.
Voltak a zenekar hangzására hatással levő előadók?
Biztos, hogy voltak valamilyen hatások, de teljesen furcsán derültek ki, hogy ezek hatások. Például jó ideje játszottunk egy stílusban, és volt egy-két számunk, amikor meghallottam a Nye Zsdalit, egy leningrádi zenekart, és csomó közös dolgot vettem észre. Egy teljesen más helyen, más időben született egy olyan zene, amivel rokonságot fedeztem fel. Vannak még zenekarok, mint a Lounge Lizards, akik nem állnak messze tőlünk, de mi másfelé mozgunk, mást tartunk fontosabbnak. De valamiféle rokonságot fel lehet fedezni - nem egyedül állunk a világban.
Mennyire tudtok zenekarként működni?
Ez kiforrja magát idővel. Régebben az összes szám, az összes koncert más volt. Ilyen formában nem lehet éveken keresztül csinálni. A rögtönzés lendületét valamivel pótolni kell. Idővel bejöttek már témák, amik erősebb koncentrációt igényeltek. Jobban kidolgozott részeket kellett csinálnunk, amiket nem lehetett teljesen free-ben előadni. Jobban meg kellett komponálnunk, össze kellett szednünk a dolgot, és így egyre jobban fejlődtünk. Mostanában egyre kevesebb az impro. Például van négy-öt számunk, ami végig meg van komponálva. Persze fontos megtartani az egésznek a játékos jellegét, mert az is lényege ennek a zenének, a folytonos változás. Ezt a két vonalat kell összehozni.
Fontosnak tartjátok, hogy a zenétek hallhatóan is kelet-európai legyen?
Valamennyire fontos, de ez igazából magától jön. Játszunk népzenei témákat is, bár nem túl sokat. Ez valahogy kikerülhetetlen nálunk. Bár ahogy megszólal a zene, arra nem mondanád, hogy népzene. Sokszor van benne valamilyen népies hangulat, amire nem lehetne mondani, hogy az konkrétan népies. Hanem valami, ami mindig visszajön. Ha valaki meghallgatja, eszébe nem jut, hogy ez kelet-európai, tehát nagyon ritkán jön ki ilyen konkrétan. Van például egy eredeti moldvai dallamunk, és vannak délszláv motívumok is, de ezek mind beépülnek. Rendesen átalakítjuk, és egy telejesen más dolog jön ki a végén.
A zenekar neve honnan jött?
Bodor Ádám Sinistra körzet című regényéből vettük. Forgott ez a könyv a társaságban, és valaki fölvetette, hogy legyen ez a zenekar neve.
És mennyiben pop a zenekar?
Furcsán pop. Van a zenekarban egy olyan hangulat, egy érzésvilág, amit igazából nem kell sokat magyarázni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek tetszik, de megmozgatja az embereket. Van egy mozgósító ereje, himnikus-indulós jellege. Kicsit furcsán ismerős az egész, mintha valahol már hallottad volna, de ilyen formában még soha. Ilyen értelemben lehet pop, mert van valami nagyon furcsa ismerőssége, de soha az életben nem tudod beazonosítani, honnan ismerős.
Az elektronikával milyen viszonyban vagytok? Használjátok vagy feleslegesnek tartjátok?
Az attól függ, mennyire tudjuk beépíteni. Néha meg tud húzni egy-két dolgot, vannak benne lehetőségek, amiket fel lehet használni. A technikával az a baj, hogy nehéz használni, kell megfelelő felszerelés hozzá, és egy egész más munkamódszert követel meg. Vannak terveink, hogy néhány elektronikus dolgot használunk, de soha nem ez fogja húzni a zenekart. Mostanában sok olyan zenekar van, akik acid-partykon élő hangszerekkel próbálják kompatibilissé tenni magukat… Akkor már inkább legyenek a gépek. A gépeknek is megvan a helye, nem kell feltétlenül összehozni a kettőt.
Hallgattok mai elektronikus zenéket?
Nekem az a véleményem, hogy ez az irány kimerült. És nem jött új a helyébe. Itt van már öt vagy tíz éve a nyakunkon ez a techno-vonal és nem tud megújulni. Egy helyben toporog, ugyanaz a lényege néhány éve. Egyelőre nincsen erősebb divathullám, úgyhogy jelenleg mindenki ebben a pocsolyában fetreng. Szóval unalmassá vált. Persze van egy-két dj, akik teljesítményt nyújtanak, de ez inkább ritkaság. Mindenki tehetetlen: „most ez van, ezt kell csinálni”. Igazán az acid party jelent mostanában eseményt, és lehetőséget, és mindenki megpróbál élni vele.
Vannak a mai zenei életben olyanok, akikkel közelebbi kapcsolatban álltok?
Természetes kapcsolat a Tudósok, akik sok dologban hasonlóan gondolkodnak, bár teljesen más zenét játszanak, ők elég közel vannak hozzánk.
És az Ápolók, Miskolcról?
Hát, ők se rosszak, de már távolabb állnak attól, amit mi csinálunk. Hangszerelésben is. ők inkább geg-szerű dolgokat csinálnak. Vannak például egész jó jazz zenekarok is, bár főleg az akadémiai vonalt nyomják. Mi viszont nem vagyunk akadémikusak, mi agrár-dzsesszt csinálunk.
A másik ember iránti féltés diadala zenéjét részben te csináltad. Hogyan készült? Hasonlóan a filmhez, impressziószerűen?
A film zenéjének többségét Ivan Buharov csinálta. Egyébként úgy nézett ki, hogy például lementünk Egerbe, a filmhez zenét csinálni, fogtunk néhány hangszert, ami a kezünkbe akadt, és ott nyomtunk. Pár héttel később visszahallgattuk, és kiragadtunk részleteket. Azokat, amelyeknek elég nagy súlyuk, atmoszférájuk volt, beletettük a filmbe. Volt olyan is, hogy csináltam régebben egy számot, egy négysávos magnóra, egy klarinétos, tangóharmónikás, bőgős számot, amihez én játszottam fel minden szólamot. Egyáltalán nem a filmhez készült, csak magamnak csináltam, de annyira jól sikerült, és az a keserű diadal érzése annyira illett a filmbe, hogy a film végére került, és jól hangzott. Volt olyan szám is, egy tangószerű sláger, amit konkrétan a filmhez vettünk fel, és a zenekar repertoárjában szerepel, és mégsem került bele a filmbe, mert nem illett össze a képekkel. Többen is csináltunk zenéket a filmhez. Ami telitalálat volt benne, az volt, hogy becéloztuk, milyen helyekre milyen zenék passzolnak. Az esetek nagy többségében a leghatásosabb és legkeményebb atmoszférájú zenék kerültek be. Sikerült jól összehozni a hangot a képpel. Olyan nem volt, hogy egy háromperces jelenet alá kellett zenét csinálni, mert rengeteg zenénk volt, ami az évek során felhalmozódott. Az élőhangszeres felvételek digitalizálása sem volt nagy munka. Az igazi hajrá nagyjából két hétig tartott.
Szoktatok mostanában rendszeresen koncerteket adni? Hol lehet titeket hallani?
Egy hosszabb ideig, körülbelül fél évig nem játszottunk, Ivan Buharov váratlan megbetegedése miatt. Mostanára alakultak úgy a dolgok, hogy megint el tudunk kezdeni próbálni, szervezni a dolgokat, koncerteket. Új számaink vannak, gyönyörű új számok, balladák… Egy hónap múlva jó lenne játszani valahol. Majd körülszaglásszuk a piacot, kellünk-e még valakinek… Egyébként voltunk turnézni Szlovéniában, Olaszországban, amit nagyon nehéz volt megszervezni.
Milyen volt a fogadtatásotok?
Kurva jó volt. Az ottaniak jobban szokva vannak a dolgokhoz. Kevésbé érvényesül, ami Magyarországon, hogy egy-két meghatározó zenekar játszik minden fesztiválon, eléggé nyitottak az emberek. Ami egyébként itthon is jellemző, Magyarországon is nyitottak az emberek, a közönség. Ha valami újat hallanak, vevők rá. Csak nehéz megtalálni a lehetőségeket, hogy eljuthassunk a közönséghez: a szervezők, a menedzserek, a döntnökök, az illetékes elvtársak sok akadályt gördítenek az általuk szokatlannak, kivitelezhetetlennek tartott dolgok elé, például túl súlyosnak tartják a zenekart. Egyébként súlytól függetlenül folytatjuk, amit eddig is csináltunk.
