Al Pacino a legkitartóbb szerető

5 film Velencéből

 A ’70-es évek vége, a Genfi-tó partja, Vevey. A negyvenes Eddy-t végre kiengedik a börtönből, így beköltözhet haverja, Osman fészerébe. Ám barátjának van egy feltétele – vigyáznia kell kislányára, míg annak anyja kórházban fekszik. Mivel közeleg a karácsony, és a furcsa kis csapat egyre nagyobb szegénységben vegetál, még egy halálhírben is meglátják a potenciális pénzszerzési lehetőséget. Elkezdenek hát gondolkodni azon, mi lenne, ha ellopnák a Charlie Chaplin holttestét, és váltságdíjat követelnének érte a családjától. Xavier Beauvois La rancon de la glorie című filmjéből kiderül, hogy mi is lesz.

Xavier Beauvois - La rancon de la glorie

Angelo Manglehorn, a visszavonultan élő kisvárosi lakatos sosem dolgozta fel élete szerelmének elvesztését. Clara negyven évvel ezelőtt törte össze Angelo szívét, ő pedig azóta az emberek helyett inkább macskája társaságát részesíti előnyben. Közben szakadatlanul írja a leveleket a nőnek, hátha van még esély az újrakezdésre. Több száz hiányzollal és szeretlekkel később megérkezik a férfi életbe a Másik Nő, és kér egy kulcsot a szívéhez. (Remegett a kezünk, de a lakatospoént nem tudtuk kihagyni.) David Gordon Green tavaly Nicholas Cage-ből csinált újra igazi színészt, elképzelni sem tudjuk, hogy milyen magasra emel majd egy Al Pacino-kaliberűt. Pacino annyira reménytelenül néz ki a filmet beharangozó fotón, hogy már arra adnánk egy egészen pici díjat.

David Gordon Green - Manglehorn

Egy utcazenész és ötéves unokája utazik végig az országon, és köt ki ideiglenesen egy fiktív kaukázusi falucskában. Csakhogy az utcazenész nem is olyan régen hangszerek helyett még egészen mással játszott – a nép idegeivel. A férfi ugyanis nem más, mint az ország államcsínnyel elzavart elnöke, akinek most menekülnie kell. Menekülés közben pedig megismerkedik az érme másik oldalával, vagyis a hatással, amit uralkodása gyakorolt a nép életére. A rendező, Mohsen Makhmalbaf szerint filmje, a The President modern mese a hatalomról, a megbékélésről, és a soha véget nem érő erőszakból való kitörés reményéről – na és különösen aktuális.

Mohsen Makhmalbaf - The President

Bréking! Michael Almereyda talált egy Shakespeare-színművet, amit egy ’82-es BBC-produkción kívül egyszer sem filmesítettek meg! Az amerikai rendező Cymbeline király történetét helyezte modern környezetbe - királyunk ezúttal nem Nagy-Britanniát irányítja, hanem egy motorosklubot. A motoros birodalom mellé pedig jár egy korrupt ellenség, egy rakoncátlan lány, egy hatalomra vágyó feleség és egy türelmetlen trónörökös is. Meg egy kis időtlen szeretet, árulás és rút halál. Akit még ez sem győzött meg, annak annyit mondunk: a makrancos lányt, Imogent Milla Jovovich alakítja. Almereydának egyébként nem ez volt az első Shakespeare-adaptációja, 2000-ben Hamlet történetét vitte filmre, Ethan Hawke-kal a címszerepben.

Michael Almereyda - Cymbeline

Utolsó kiszemelt filmünk igazából egy minisorozat, de akár egy csöpögős Nora Roberts-adaptáció is lehetne, míg Frances McDormand játssza a főszerepét. Az Olive Kitteridge egyébként tényleg adaptáció, de nem Roberts kisasszony, hanem egy Elizabeth Strout nevű amerikai írónő írta, akit rögtön Pulitzer-díjjal is jutalmaztak érte. A huszonöt évet felölelő sztori fő-és címszereplője Olive, a középiskolai matektanár, aki férjével, egy Henry nevű jólelkű gyógyszerésszel, és fiával, Christopherrel éli Crosby városának szürke hétköznapjait. A látszólag nyugodt New England-i kisvárosban azonban több a titok, mint a Lila Akác-közben egy különösen nyomasztó vasárnap délután. 

Lisa Cholodenko – Olive Kitteridge

 

Roy Andersson a svég film fenegyereke ismét játékfillmel rukkolt elő, amelyet az olasz fesztivál közönsége láthat először. A film magyar operatőrével készített interjúnk hamarosan olvasható.