"Alkukötésre nincs szükség" 

filmhu: A Kalózok fiaskója után különösen érdekes, hogy belevág Salinger Richárd szórakoztató irodalmi regényének megfilmesítésébe. Biztosítva látja-e azt, hogy ezúttal nem kell majd olyan alkukat kötnie, amelyek következtében az elképzeléseit nem tudja majd valóra váltani?

Sas Tamás: Olyan producerrel dolgozom, aki a munkánk megkezdésének pillanatában kijelentette, maximálisan megbízik bennem, döntéseimet semmilyen módon nem kívánja felülbírálni. Tartja magát az ígéretéhez. Viszonzásul én benne bízom. Megbeszélünk minden apró részletet, közösen döntünk fontos kérdésekben. Alkukötésre nincs szükség, viszont kompromisszumokra nyilván van, mint minden filmben. Előző filmemben kiélhettem autonóm művészi elképzeléseimet, most örömmel teszek eleget egy másféle közönség elvárásainak.

filmhu: Salinger munkájának célcsoportja meglehetősen körülhatárolt, tinédzser-regényt írt. Ez a korosztály a leglelkesebb filmfogyasztó, ám a szemük-fülük a hollywoodi dramaturgiához szokott. Egy magyar film rendezőjeként ki lehet-e szolgálni az ízlésüket?

S.T.: Nem hiszem, hogy hollywoodi filmet kellene készítenünk. Itt jegyzem meg azonban, hogy ha valamit meg kell tanulnunk Hollywoodtól, az éppenséggel a dramaturgia. De ez most más kérdés. A magyar fiatalok biztosan örömmel vesznek majd egy olyan filmet, ami róluk szól, amelyben magukra ismerhetnek. Kétlem, hogy egy amerikai tinifilmet megtekintve igazán jól éreznék magukat. Más kulturális közeg, lényegesen eltérő értékrend, prioritások. Csak hát mivel nincs más, kénytelenek azzal beérni. Nekünk pedig igyekeznünk kell, hogy ugyanazt a minőséget produkáljuk. Ennek alapja a lendületes történet-elbeszélés, trendkövető, ugyanakkor értékőrző és -teremtő magatartás.

A magyar filmesek nem szoktak ezekhez az elvárásokhoz. A kritika nyilván elítél majd, de bárki bármit mond, szükség van ilyen típusú filmekre. Sokféle közönség van. Nem dughatjuk fennkölt fejünket a homokba, és nem hagyhatjuk cserben azokat, akik nem Bergmannál találják meg az önazonosságukat. A Szerelemtől sújtvát egy másik "célcsoportnak" készítettük, amely azt nagyon pozitívan értékelte. Ne legyünk semmilyen tekintetben előítéletesek, sem ortodoxak.

filmhu: Miért mondott le arról a lehetőségről, hogy operatőrként Ön teremtse meg a film karakteres képi világát? Ön választotta a film operatőrének hajdani tanárát, Ragályi Elemért?

S.T.: Mint már mondtam, minden döntésem a sajátom. Elemérrel nagyszerűen dolgoztunk együtt az előző filmünkben (Szerelemtől sújtva - H.K.) Ráadásul barátok vagyunk. Egy film képi világa közös munka, így nem arról van szó, hogy "lemondok" a képi világ megteremtéséről, hanem, hogy azt olyan operatőrrel fogjuk megteremteni, aki minden tekintetben világszínvonalat nyújt.

filmhu: "Női filmek" készítőjeként meglepő, hogy nem csatlakozott a hadhoz, és nem készíti el egy "szingli-regény" adaptációját. Nem foglalkoztatja a lehetőség, vagy nem talált megfelelő  "irodalmi" anyagot?

S.T.: Ha esetleg a Terézanyu körüli hadakozásra gondol, akkor elárulom: egy alkalommal találkoztam a szerzővel, de gyökeresen eltért az elképzelésünk művének megvalósíthatóságról.

filmhu: Mi érdekli, mi inspirálja leginkább Salinger regényében?

S.T.: Természetesen a két lány szinte archetipikus alakja. Bár alapvetően eltérő személyiségekről van szó, közös vonásuk a felnőtté válás kérdésének szigorú és megfontolt kezelése, az elszakadáshoz való viszonyuk - és persze a pasizás élménye. Azaz: a párválasztás felelőségének megélése. Mindezt vidáman és nevetve teszik, de azért érezhető, hogy komoly dolgokról van szó, amelyeknek tétje van. Úgyhogy bőgnek is néha.

filmhu: A film két főszereplőjének kiválasztását mennyiben nehezíti, hogy Salinger "regényhőseinek" koránál fogva - nem dolgozhat "profi" színészekkel?

S.T.: Számomra a film mindenekelőtt a színészről szól. Szerencsére eddig elkényeztetett a sors, nagyszerű színészekkel dolgozhattam: Kovács Patríciával, Fullajtár Andreával, Ónodi Eszterrel vagy Söptei Andreával - hogy csak színésznőket említsek. Ebben a filmben meg kellett találnom
azokat a lányokat, akik ilyen színvonalon képesek játszani. Úgy tűnik, megvannak. Egyikük még nincs tizenhat éves, másikuk nemrég múlt tizennyolc. Több mint fél éven át sok száz lánnyal beszélgettem, próbafelvételeket készítettünk. Ezúton is köszönöm, hogy részt vettek a közös munkában. Jó néhányan nagyon tehetségesek voltak, de azt a szempontot is figyelembe kellett venni, mennyire illenek össze, hogyan mutatnak együtt a képen. Nem utolsósorban, mennyire fedik le azokat az elképzeléseinket, amelyeket a könyv alapján alakítottunk ki.

filmhu: A film - ha jól tudom - koprodukció. 

S.T.: A magyar film túlélésének a záloga a nemzetközi filmgyártásba való integrálódás. Számtalanszor elhangzott, a magyar piac kicsi, nem képes eltartani a nemzeti filmgyártást. Törekedni kell arra, hogy azok a filmek, melyeknek tematikája megengedi, koprodukcióban készüljenek. Így külső forrásokhoz és nézőkhöz is juthatunk. Ez a film görög részvétellel készül, természetesen használni fogjuk azokat a forgalmazási csatornákat, melyek a koprodukciós partner rendelkezésére állnak.

filmhu: A film költségvetése, a forgatás kezdete, illetve a szereplőgárda már publikus?

S.T.: A költségvetés hál' Isten, nem az én kompetenciám, hanem Kálomista Gábor produceré, de annyit tudok, hogy jóval meghaladja a kétszázmilliót. A forgatás rövidesen kezdődik, terveink szerint május huszadika után utazunk Krétára, ott kezdjük a felvételeket. A színészekkel még nem kötöttük meg a szerződéseket, ez a közeli napok feladata, addig nem beszélhetek konkrétumokról.