Almási Réka: Az én dolgom a filmkészítés
Almási Réka első filmje egy céges csapatépítő-tréningen játszódik: a Team Building azt vizsgálja, mennyiben segíti a mindennapokban való eligazodást az agymosás? Almási Rékát a szemle előtt e-mailben kérdeztük.
Almási (korábban Szabó) Rékáról
Szabó Réka 2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán. Vizsgafilmje (Tangó) és diplomafilmje (Más-világ) több nemzetközi fesztiválon szerepelt. A Más világ a nagyjátékfilm előfutárának is tekinthető, hisz már ebben is erősen megmutatkozik a szerző erős érzékenysége a múltban és jelenben futó társadalmi folyamatok elemzésére és az ezen problémák szatirikus feldolgozására. Az egyetem befejezése után a Team building című film ötletén kezdett dolgozni, melynek szinopszisa 2006-ban a forgatókönyvírói pályázaton (NKA) maximális állami támogatásban részesült. A forgatókönyv elkészülte után a magyar filmkuratórium (MMKA) a filmből készült pilot leforgatását finanszírozta, mely 2008 tavaszán készült el. 2008 nyarán részt vett a Szarajevói Talent Campuson, ahol újabb inspirációt kapott a nagyjátékfilm kidolgozásához. A Team Building című filmet – magyar-angol-német koprodukció keretében - 2009 augusztusában sikeresen leforgatta, a film a 2010-es Filmszemlére érkezik.
filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Almási Réka: Mert nem volt másik. Ez a téma viszont már nagyon régóta foglalkoztat, több mint négy esztendeje. Természetesen szívesen leforgattam volna korábban is, de csak mostanra sikerült összekaparni rá a pénzt. Persze minden rosszban van valami jó: a hosszú idő alatt biztos, hogy jobb lett a forgatókönyv.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Almási Réka: Jó néhányukkal még a főiskoláról ismerjük egymást, már korábban is dolgoztunk együtt, a többiekkel menet közben ismerkedtem meg. A kiválasztás fő szempontja az volt, hogy megérintse őket a téma, melyet szívesen továbbgondolnak a maguk feladatkörében. Úgy gondolom, a filmen nem látszik, hogy low budget film, és ezt nagyban a stábtagok szakértelmének köszönhetem. A forgatókönyv írásakor már konkrét színészeket képzeltem el a szerepekre. Kezdőként kissé félve kértem fel őket, de a legnagyobb meglepetésemre valamennyien örömmel vállalták a feladatot, és mindvégig élvezték, szerették a munkát a forgatás alatt. Csak hálás lehetek nekik, hogy profizmusukkal, szeretetükkel sokszor segítettek át a nehézségeken.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?Almási Réka: Nehezen.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Almási Réka: A jó hangulat és az alkotó együttműködés.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Almási Réka: Nem voltak igazán rossz élményeim.
Nézd meg galériánkat! Nézz meg egy másik galériát is!
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Almási Réka: Úgy általában nagyon várom a szemlét.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Almási Réka: Az én dolgom a filmkészítés. A megítélés már egy másik szakma.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
Almási Réka: „Én azt tudom, hogy a mi életünk a seggnyalásról szól. Korábban a keleti segget nyaltuk, most a nyugatit. Hol ezt a segget, hol azt…”
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Almási Réka: A nagyjelenet a film végén.
filmhu: Melyik A-kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
Almási Réka: Természetesen bármelyiken.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
Almási Réka: Inkább az a kérdés: hány nézőt tenne boldoggá a filmem? Mivel azonban ez a film nincs éppen tele boldogságpatronokkal, úgy fogalmaznék, szeretném, ha minél többen jönnének ki elégedetten a moziból. Hogy hányan hajlandók manapság pénzt kiadni a filmemben felvetett gondolatokra? Fogalmam sincs róla. Éppen ezért ez az, ami engem is a legjobban érdekel.
