Anarchisták: Vagány képe lesz neki - interjú Tóth Tamással

- Készülő harmadik nagyjátékfilmed kapcsán érdemes eltűnődnünk előző munkáid sorsán: a Moszfilm felkérésére készített Vasisten gyermekei annak idején megkapta a Filmszemle megosztott különdíját a Woyzeckkel együtt, mégsem keltette fel a forgalmazók érdeklődését. Majd jött az észrevétlenül leforgatott, felbukkanó, majd a mozikból néhány vetítés után eltűnő Natasa, amelyet - és ezt előre megjósoltad - még a kritikusok sem értettek. Rendszert kerestek a misztikumban.
- A fejekben lévő káoszban. De ez nem az őrült, vad káosz erőszakban történő megnyilvánulása volt, amely ma konjunkturális, rettentően népszerű téma. Én tudom a legjobban, mennyire nem állt össze ez az egész, ezért fél éve elkészítettem a film ún. televíziós változatát. A Natasa ugyanis nagyrészt pénz hiányában nem forgott le végig. A történetet minimalista eszközökkel, néhány képsorral és az egyik hős belső narrációjával körülbelül a helyére tettem. Ne menjünk bele abba, miért nem jelenik meg legalább a tévé képernyőjén, mert ezt én sem értem.
- Feltűnő, hogy most is óriási a csönd körülötted.
- Fogalmam sincs, mi ez. De tényleg! Fél szemmel figyelem, mi történik a filmvilágban, és azt látom, azon múlik minden, hogy valaki akarja-e, hogy beszéljenek róla, és szeret szerepelgetni úgy, hogy nincs készen valami, vagy nem. Én meg inkább nem, talán ezt érzik is. Ennek ellenére kissé bosszant, hogy készül egy magyar film és nem érdeklődnek igazán. Mégis csak a médiának kellene az alkotók után menni, és nem fordítva.
- Egyszer úgy fogalmaztál, a Vasisten után az jutott rólad leginkább az eszébe az embereknek, hogy "te vagy az az orosz rendező, aki magyar". Ezért talán szeretnél picit elszakadni Oroszországtól, az elképesztően erős életanyagtól. Nagyjából úgy, ahogyan hősöd, Ferenc próbálta elfelejteni Natasát.
- ...vagyis hogy nem sikerül. Nincsen egészen igazad: én nem akarok elszakadni. Csak szeretnék itthon élni, dolgozni, új tapasztalatokat szerezni. "Hazajönni." Nagyon nehéz volt hosszú-hosszú ideig állandóan két otthon között ingázni. Mert az otthon itthon van. Ahol az ágyacskám van, ott van az otthon, és most itt akarok eltölteni néhány évet. Aztán lehet, hogy megyek tovább, mert isten őrizz, hogy egy helyben maradjon az ember túl sokáig, de az is lehet, hogy maradok, mert belső váltásokat nem feltétlenül a térben kell végrehajtani. Jöhet egy szép, új emberi kapcsolat, aztán puff! Tehát egyáltalán nem menekülök, viszont ennek a filmnek semmi köze nem lesz Oroszországhoz.
- Csupa magyar alkotó? Hazai produkció?
- Abszolút! Nagyon alacsony költségvetésű, szerény mozi lesz, ettől függetlenül több lesz benne szerintem, mint amit - gyakran pejoratív értelemben - egy low-budget filmről szokás mondani. De én ezt már megtapasztaltam, noha a Vasistenről - leginkább a látvány miatt - azt hitték, nagyon megtámogatták, pedig az igazi low-budget volt. A Natasa kilencven millióba került, már úgy tűnt, ebből pofás filmet lehet csinálni, csakhogy Moszkva akkor a világ legdrágább városa volt. Relatíve ez a pénz akkor kevesebb volt, mint a mostani negyvenmillió forint.
- Mi a film címe?
- Anarchisták.
- Még jó, hogy semmi köze Oroszországhoz...
- Közvetve biztosan kötődik hozzá, de ez az érzés igazándiból itthon alakult ki bennem. Ne feledkezz meg az iróniáról!
- Lesz "anarchia" a Szemlén?
- Remélem! Hátravan még egy nap pótforgatás. Aztán összevágjuk, majd jön a hang, a labor. Hamarosan összeáll a kép. Hetvenöt perc. Felnagyított tizenhatos. Elég vagány képe lesz neki.
- Mondtad nekem, az foglalkoztat mostanában, hogyan lehet "mozis" filmet csinálni.
- Igen, mert sejtem, sőt tudom, milyen az, pedig a hülye fejemmel még mindig a kísérletezés stádiumában vagyok, kockáztatok erősen. Lehet, hogy ez nem igazán kifizetődő út, de nem törekszem arra, hogy szép kerekded egészet tegyek le az asztalra, amiben minden a helyén van. A filmjeim lírai filmballadák, a Natasa végképp furcsa kis kaleidoszkóp. Ez a készülő lesz eddig a legkerekebb. De ezek nem tudatos dolgok. Az lehet tudatos, amikor valaki lecsiszolt, fitt, "jól eladható" filmet készít. Szeretnék és fogok olyat is csinálni, de jelenleg nem ez érdekel. Hangulatokból, benyomásokból, élményekből áll majd össze valami. Még akkor is, ha gyakran érzem, hálátlan dolog ez. Két filmem nem megy a mozikban, nincs kiadva videón. Ilyen egyszerű. A forgalmazó szempontjából ezek túl karcosak a nézőnek.
- Egészen kivételes az a rendkívül intenzív színészi jelenlét, megdöbbentő eszköztelenség, amit az orosz színészek produkálnak a filmjeidben. Még akkor is, ha tudom, az orosz színész egyedi jelenség.
- Az ottani kultúra hatalmas energetikai háttérrel rendelkezik, de azért az utca emberéből nem süt a végtelen orosz sztyeppe. Az orosz színész mítosza nem teljesen alaptalan, de a mi kis palettánkból is ki lehet keverni ugyanazokat a színeket. Az a kérdés, hogyan használom őket, és mire. Ebben a filmben - mivel nincs pénz a látványra - elsődleges feladatként tűztem ki magamnak, hogy akár a történet rovására, de másképp játsszanak a színészek. Fura lesz.
- Kikkel dolgoztál?
- Négy fő alak van: Thuroczy Szabolcs és Csatári Éva - a Szkéné Színház tagjai. Ez lesz az első filmjük. Gyuricza István kaposvári színész, Temessy Hédi pedig kisebb szerepet játszik, de ilyet még nem kapott. Nem úgy játszanak majd, ahogyan a magyar filmekben szokás. Mellesleg mostanában arról álmodom, hogy a következő filmemhez normálisan megfizetett, csak a filmmel foglalkozó, tökéletes színészi gárdát találjak.
- Alternatívok a főszereplők, miközben "mozis" filmen gondolkodsz? Nem leszel ezzel bajban?
- De! Csakhogy - mint mondtam - most még kísérletezem.
- Ki az operatőr?
- G. Tóth Kinga. Nagyon tehetséges lány, még a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. Ahogyan a vágó, az asszisztensek is azok. Csupa kezdő. A film ugyanis a MOKÉP Rt. és az egyetem koprodukciójában készült.
- Mit tudsz Szergej Kozlovról? (Tóth Tamás Kozlovval készítette vizsgafilmjüket, az őrült és angyalt, és mindkét nagyjátékfilmjét. Kozlovot később Koncsalovszkij Amerikába hívta - a szerk.)
- Elég jól fizetett amerikai operatőr. Los Angelesben él. Akinek van esze, és képes ilyen óriási váltásra, az elmegy Amerikába. A filmesek számára Kelet-Európa egyelőre nem igazán fasza világ.
- Baráti alapon nem dolgozna veled?
- Baráti alapon? Nem! A Natasát még megúsztam a félig-meddig barátsággal, de kínos volt. ő már orosz-amerikai profi. Van haverság, barátság, de a pénz az más. Ezt a dolgot ő már nagyon régen külön tudja választani. És valószínűleg neki van igaza.