Árpa Attila: Argó

„Jó terembe jöttem?”

filmhu: Hol tartanak most a film munkálatai?

Árpa Attila: A vágás befejeződött, most már csak finomítunk. Körülbelül két hét múlva indul a hang-utómunka, az utószinkron, ahol szükséges, és a vizuális effektek, zene, zörej, ilyesmi. 

filmhu:A hossza tehát már nem fog változni.

Á.A.: Még öt-tíz percet kell belőle faragni, hogy a ritmus beálljon, de azért nagyon nehéz folyamat ez, mert teljes jelenetet már nem fogok és nem is akarok kivágni, ami azt jelenti, hogy szavakat, másodperceket és kockákat kell kivágnom, hogy rövidítsek.
  
filmhu:Volt szó márciusi bemutatóról, amiből végül szeptember lett.

Á.A.: Mindvégig tavaszi vagy őszi bemutatóban gondolkoztunk, mert forgalmazási szempontból ezek a legkedvezőbbek. Azért nem lett március, mert megcsúsztunk. Nagyon sok szakember alábecsülte a filmet, illetve a munkát a filmmel kapcsolatban. Főleg a vizuális effekteket és a hangutómunkát illetően, ugyanis olyan dolgokat kérek tőlük, amik nem megszokottak itthon. Nem szeretném külföldre vinni az utómunkát, ezért maradt az a megoldás, hogy inkább több időt szánunk rá.

filmhu: Mit értesz azon, hogy alábecsülték?

Á.A.: Nem gondolták volna, hogy ennyi munka lesz vele. Az elképzeléseimhez eléggé makacsul ragaszkodom: nem hagyományos zörejeket, hang- és vizuális effekteket szeretnék.  Az Argó egyébként sem szokványos magyar film lesz, mert lövöldözés, robbanás, verekedés, autósüldözés, szóval minden van benne, és ez már önmagában sem jellemző. De mondok egy példát: majdnem az összes torkolattüzet újra szeretném, hogy csinálják, mert az eredeti torkolattűz néha jól néz ki, néha nem. Amerikában ez egy teljesen normális dolog, hogy a torkolattüzet digitálisan felerősítik.
 
filmhu: Lövöldözés, robbanás, üldözés, mondhatjuk, hogy ez egy akciófilm?

Á.A.: Akcióvígjáték. Hát igen, mondjuk ki, ha egy magyar filmet akcióvígjátéknak neveznek, akkor rögtön az jön, hogy „hű ez biztos gagyi lesz”. Én azt mondom, várjuk meg a szeptembert, akkor majd a nézők eldöntik, hogy gagyi-e vagy sem. Ahhoz képest, hány napot forgattunk, és mennyi pénzünk volt rá, annyi minden van benne: római csata, ahol gladiátorok harcolnak, kommandós jelenet egy arab városban és hasonlók. 

filmhu: A filmnek szándékosan titokban tartjátok a cselekményét, de most már végleg összezavarodtam ettől a római csatajelenettől. Azért nagy vonalakban vázolnád, hogy mégis mit képzeljek el?

Á.A.: Azt valóban nem árulom el, hogy a római csata és a kommandós akció hogy kerül Csuja Imre, Nagy Feró vagy Mucsi Zoltán mellé – meg kell nézni a filmet.  A sztori röviden annyi, hogy van három teljesen különböző csapat, akik ugyanazt a műtárgyat üldözik, ami valahol Magyarországon van elrejtve. Van egyszer a külföldről hazatért high-tech bűnözőbanda, aztán az abszolút simaagyú, kopasz, piti magyar bűnözők, és végül vannak a lúzer, beszívott diákok. Ez felvállaltan egyfajta mese, amire ráépítettünk egy véres vígjátékot, ami napjainkban játszódik. 

filmhu: Ezek alapján nekem egy film jut konkrétan eszembe, mégpedig a Blöff. Jól érzem?

Á.A.: Ha már mindenképpen kell mondani példát, akkor az inkább A Ravasz, az agy, és két füstölgő puskacső. Akik eddig látták a filmet, azok úgy jellemezték, hogy Kusturica-Tarantino keverék, persze magyarul. 

filmhu:Kiváló színészek tűnnek fel ebben a filmben: Mucsi, Csuja, Görög László, Kovács Lajos, Oszter Sándor. Gondolom felesleges is megkérdeznem, hogy milyen szerepekben? 

Á.A.: Igyekeztem úgy bemutatni őket, ahogyan eddig még nem lehetett őket látni. Volt egy elképzelésem, melyik szereplő hogy nézzen ki, másrészt például Görög Lászlótól megszoktuk, hogy kedves, fürtös fiú, ebben a filmben pedig egészen másképp fog kinézni. Oszter Sándorral semmi különöset nem csináltunk, azon kívül, hogy fogfehérítés, mínusz öt kiló, körszakáll. Scherer fog a legkevésbé meglepetést okozni, ő hozza a megszokott formáját, de Mucsi annál inkább: ha megnézzük, hogyan szokott kinézni filmekben, szerintem Mucsi még sohasem volt ilyen jóképű magyar vásznon. És ami a legfontosabb, hogy nem párost játszanak, nem Kapa-Pepe, hanem tulajdonképpen ellenfelek. A stílusra és a designra nagy hangsúlyt fektettünk, és ez a színészekre is igaz. Szerintem meglepetés lesz, hogy néhányan hogy néznek ki, és milyen szerepekben tűnnek fel. 

filmhu:Hogyan találtad meg a színészeket? Bennük gondolkoztál, vagy hosszan castingoltál?

Á.A.: Nem volt egyetlen olyan színész sem, akire azt mondanám, hogy eleve rá gondoltam. Hosszú casting volt, nem bíztam a referenciákban. Oszter Sándor erre jó példa, hiába játszott több mint nyolcvan játékfilmben, mégis válogatásra hívtam be. Tulajdonképpen kötelező volt válogatásra eljönni. Volt olyan, aki azt mondta, márpedig ő nem jön el, mert ő már Szabó István filmekben szerepelt, és ha Ralph Fiennes azt mondta rá, hogy jó, akkor neki nem kell casting. És akkor én azt mondtam, hogy sajnálom, de akkor nem. Egyszerűen azért, mert a magyar színészek néha túlságosan színpadiasan játszanak. Ezt hiányoltam leginkább sok színészben: a természetes viselkedést a kamera előtt. A próbafelvételen derült ki, hogy ki alkalmas és ki nem. Volt olyan is, akit azért nem tudtam alkalmazni, pedig szerettem volna, mert nem volt hajlandó engedni a gázsiból. 

filmhu: Szándékosan választottál külföldi operatőrt?

Á.A.: Nem, eleve tudtam, hogy vele szeretnék dolgozni. Christoph Vitt egy német fiatalember, aki Miamiban él, sok videóklipet forgattam vele régen. Egyrészről azért, mert nagyon gyors, gyorsan tud világítani és az idő pénz ebben a műfajban. Egyszerű, praktikus dolgokkal tud olyan megoldásokat nyújtani, amire valószínűleg egy másik operatőrnek több óra kellene, hogy a lámpákat ide-oda tologassa. Van egy jelenet, amikor a kamera négy centivel a Duna felett repül, széles látószögű lencsével.  Azt gondolná az ember, hogy valami nagyon bonyolult megoldást talált ki erre, miközben egy alumínium létrán feküdt, ami egy hajó orrán volt. A benzinkútnál kapható gumipókokkal rögzített rá egy platót, és arra volt erősítve a kamera. A másik pedig, hogy ha bekapcsolom a tévét, már a világításról meg tudom mondani, hogy ez egy magyar film. Én olyan képi világot szerettem volna, ami nemzetközi. Ránéz az ember és azt mondja: „Ez tényleg az Argó?” Azt szerettem volna elérni, hogy beül az ember a filmemre egy római csatajelenet elé, megdöbbentő képeket lát, és nézze meg a mozijegyét: „Jó terembe jöttem?”

filmhu: Nemzetközi színvonal azt jelenti, hogy külföldre is szándékozod vinni?

Á.A.: Nem a nemzetközi piacra, hanem a magyar közönségnek készült. Az viszont igaz, hogy Németországban már aláírtuk a szerződést, és még a magyar premier előtt megvásárolják. Ez egyrészt szerencse, másrészt anyagilag jól jön nekünk. Ez nem jelenti azt, hogy előbb lesz a német bemutató, mint a magyar, csak azt, hogy el tudtuk adni külföldre, a nyersvágás és a forgatókönyv alapján. 

filmhu: Állami támogatás híján hogyan sikerült összeszedned a pénzt?

Á.A.: Négy hónap alatt szedtük össze a filmre a 180 millió forintot. Jóllehet pályáztunk az Alapítvány nézettségi garancia pályázatára, de a Kontrollal együtt az Argót sem találta a zsűri támogatandónak. De remélem a következő pályázaton már más lesz a véleményük a filmről. Elindultunk a társaimmal pénzt szerezni, függetlenül attól, hogy az én nevem mit jelent. Könnyű azt mondani, hogy az Árpa ismert és már letett egy-két dolgot az asztalra. Ennek megvan a maga hátulütője is, van aki szeret és van, aki utál. Ráadásul nagyjátékfilmet még nem csináltam. Ennek ellenére aránylag gyorsan sikerült összeszedni a pénzt, és nem akármilyen cégektől. Az Argó jó példa lesz arra, hogy hogyan kell a product-placementet úgy használni, hogy ne legyen feltűnő, erőltetett és ízléstelen, ám hatásos.

filmhu: Szerinted miért utasított el az Alapítvány?

Á.A.: Nem fogadtak tárt karokkal. Gondolom a múltam miatt, és azért, mert elsőfilmes vagyok. Az Alapítványtól elég messze áll az, amit én eddig csináltam: a kereskedelmi televíziós gagyi rágógumi. Amit meg is tudok érteni.

filmhu: Sok hátrányod lett ebből?

Á.A.: Nagyon sok olyan előítélet van, amivel komolyan meg kellett küzdenem. Az első előítélet a szponzorokkal kapcsán lépett fel. A product-placement híre annyira el lett rontva bizonyos filmekkel - hogy sok erőfeszítésbe került meggyőzni a szponzorokat arról, hogy ízlésesen és decensen fogjuk elhelyezni a terméket, de azért észre fogják venni a nézők. Sajnos ki kell mondani, a Magyar vándor sem éppen segít abban, hogy ez a megítélés javuljon. A második meg az, hogy ez akcióvígjáték, és mindenki az Európa Expresszre gondol rögtön. Remélem a filmem bemutatása után az Argó válik majd viszonyítási ponttá – pozitív példaként.

filmhu: Amikor az Alapítvány a látogatottsági pályázaton elutasította az Argót, akkor egyfajta csakazértis-mechanizmus csináltatta meg veled a filmet?

Á.A.: Nem. Én mindenféleképpen filmeket akartam csinálni, ezért is jártam a filmfőiskolára, többek közt ezért is hagytam el az RTL Klubot. Azzal tisztában is voltam, hogy az első filmemhez nem fogok túl sok pénzt találni, akik viszont ebbe a filmbe beszálltak, és támogatták, azoknak van vér a pucájukban.
Ez az első filmem. Végérvényesen átigazoltam a filmiparba, azt nem mondom, hogy nem fogok soha semmi mással foglalkozni. Az Argó a bemelegítés. A következő filmem előkészítésén már elkezdtünk dolgozni.

filmhu: Csak filmezés, vagy azért belefér a reklám vagy a klip is? 

Á.A.: Szeretnék és fogok is klipet is és reklámot is rendezni és gyártani egyaránt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nem a megélhetés miatt kell csinálnom, csak ha valami tetszik. Nem hiszem, hogy fogkrém- és mosópor-reklámokat fogok rendezni. Példaképem ezen a téren egyértelműen Spike Jonze.

filmhu: Mennyire volt beleszólásod a sztori és a forgatókönyv alakulásába?

Á.A.: Az alaptörténet már több mint hat éve létezik. A forgatókönyvet Trunkó Bence és Huszár Péter jegyzik. A főiskolán kezdődött az egész, aztán kidolgozták, és amikor nagyjából készen volt a 180 oldalas verzió, akkor hosszú hónapokon át átírtuk és rövidítettük. Változtattunk a sztorin és a befejezésen is. Igazából elég sokat belepofáztam a forgatókönyvbe, de nem szeretném azt állítani, hogy több közöm van hozzá, mint amennyi valójában. 

filmhu: Mesélj egy kicsit a filmet gyártó Legend Filmsről!

Á.A.: A Legend Films tulajdonosai Barbalics Péter, György Péter Bruno, Trunkó Bence és jómagam. Néhány évvel ezelőtt alakult, amikor rájöttünk, hogy az összes olyan forgatókönyv, amit valaha meg szeretnénk valósítani, azok mind-mind legendákon alapulnak, legyen az thriller, szerelem, akció, vígjáték. Barbalics Péter egyébként akkor tv-producerként tevékenykedett, és éppen egy meglehetősen ismeretlen regénynek a megfilmesítéséhez keresett embereket és pénzt. Ez volt a Sorstalanság.

filmhu: Mennyire igazak a bulvársajtó által megszellőztetett hírek, hogy az Argó a magyar alvilág vagy a magyar média leleplező filmje lesz?

Á.A.: Furcsamód a könyvnél még erőltettem, hogy a bulvár ráharapjon, most a filmnél pedig egyáltalán nem. Igazából szeretném is távol tartani kamubulvár hírektől. Hogy ez egy leleplező film lenne, az egyáltalán nem stimmel. Van benne egy fricska a magyar média felé, van egy nagyobb fricska a magyar alvilág felé, ez igaz. De nem leleplezés, nem egy dokumentarista film. A médiának minimális szerepe van az Argóban. Nem mondom, hogy nem fogok egyszer egy Altman-stílusú leleplező filmet csinálni a magyar médiáról, de kifejezetten nem tartottam volna elegánsnak, ha ezzel kezdek. Előbb-utóbb azt gondolták volna, hogy csak másokat tudok fikázni. 

filmhu: Nem zavarnak ezek a találgatások?

Á.A.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt mondhatom, hogy gondoljanak, amit akarnak. Szeptemberig azt csinálok, amit akarok, a legnagyobb hülyét csinálhatom magamból. Szeptemberben az emberek látják majd a filmet, akkor majd nagyon meg fog változni a véleményük. Nem azzal fognak foglalkozni, hogy én ki vagyok, mit csináltam és milyen botrányhős vagy médiafenegyerek vagyok, hanem a filmemmel.

filmhu: Milyen lesz a felvezető kampánya a filmnek? Lesz Argó-süti a mozipénztárakban?

Á.A.: A kampány nem lesz nagy és erőszakos: hagyományos tévé-szpot, rádió-szpot, plakát. Szerintem az, aki óriási kampánnyal indul, lehet, hogy nem bízik a saját filmjében. A szájpropaganda a legerősebb marketing eszköz, amit nem lehet megvásárolni.
 
filmhu:Szerinted megcsinálja a film a bűvös százezret?

Á.A.: Ha a százezret elérjük, akkor nagyon fogok örülni, ha a kétszázezret akkor nagyon-nagyon örülök majd, a háromszázezret pedig már nem fogjuk megcsinálni. Nem akarom túlbecsülni az Argót. Azt se felejtsük el, hogy nem egy könnyed délutáni családi filmről van szó.

filmhu: A közönségnek készült tehát a film?

Á.A.: Egyértelműen. Amit eddig csináltam, az is erről szólt: a közönségnek tetszik, nekem pedig az a tény tetszik, hogy a közönség szereti, amit csinálok, és ettől nő az én egóm. A kritikákat már most meg tudom előre mondani: Közönségesnek, trágárnak, erőszakosnak fogják találni a filmet. 

filmhu:És ez nem igaz?

Á.A.: Ez a három jelző igaz, de egyszerűen azért, mert ilyen a világ is. És egy vígjáték esetén ennél sokkal fontosabb, hogy tudnak-e nevetni a nézők. De nem fogok a kritikusoknak levelet írni, akár jót írnak, akár rosszat. Nyomtatott kritika még nem befolyásolt magyar filmet - a kampány és a szájpropaganda, az igen. A sajtó már most a szájára vette, úgy hogy még egy kockát sem láttak belőle. 

filmhu:És mikor láthatnak majd?

Á.A.: Két tesztvetítés lesz augusztusban, egy a barátok és olyan szakmai közönség számára, akiknek a véleményére adok, és egy másik teljesen civil embereknek. 

filmhu: És utána esetleg drasztikusan megváltozik majd a film?

Á.A.: Nem hiszem, hogy bármit teljes mértékben ki kéne hagyni a filmből. A Csuja-Nagy Feró páros szála például majdnem fölöslegesnek mondható a sztori szempontjából, de nemcsak a forgatáson, és a vágószobában röhögtünk, hanem akiknek eddig megmutattam a filmet, azok is mindig ezeket a jeleneteket akarták újra látni. A tesztvetítés eredménye annyi lehet, hogy egy adott szálat bővíteni kell-e vagy sem. Komoly dramaturgiai változás már nem valószínű.

filmhu: A színészkedés végére is pontot tettél?

Á.A.: Színészkedni mindig fogok. Nem azért, mert olyan baromi jó színész vagyok - tudom, hogy egy ripacs vagyok. De az érzést imádom, a kamera előtt állni - az olyan nélkülözhetetlen élmény, hogy a leghülyébb szerepeket is el fogom vállalni, ha éppen kedvem és időm van. Néha becsúszik egy komolyabb is: bár nem a legnagyobb alakításom, mert pontosan négy mondatom volt, a legnagyobb élmény mégis a Max című filmben volt. John Cusackkal vagyok egy jelenetben, és a kamera mögött ott áll Koltai Lajos és a rendező, Menno Meyjes, aki Spielberg forgatókönyvírója volt és mindketten engem néznek…. Ezek azok a pillanatok, ami miatt más baromságokat is bevállalok.

filmhu: Ez azt jelenti, hogy akár az Argóban is láthatunk a vásznon?

Á.A.: Feltűnök, de inkább csak futólag, ahogy Hitchcock teszi a filmjeiben. Ez most így jól hangzik, de persze nem így volt tervezve. A fiatal srác, aki abba a jelenetben játszott volna, nem jött el, és én ültem be a helyére. Egy büdös szót sem szólok. Talán meg sem mozdulok.