Árvácska - Ranódy László

Úgy látszik, október 23-a kell hozzá, hogy több tévécsatornán az emlékműsorok mellett több magyar játékfilmet is vetítsenek. Különös vállalkozás Keleti Márton Tegnap című izgalmas kalandfilmnek álcázott propaganda-darabjának mostani műsorra tűzése. Helyeslem a választást: az 1959-es Tegnap fontos fejezete lett, nem annyira a magyar film, inkább a magyar politika-történetnek. Ünneprontó leszek : a Dobozy Imre szánalmas fércműve alapján ügyesen kalandossá átszabott történetet ugyanis "beszopta" a magyar néző: az "ellenforradalmat leleplező" szemérmetlenül ügyes (ügyesen ostoba) hazugságot 1959-ben sok-sok nézővel el lehetett fogadtatni. Meg gondolkodó értelmiségiekkel: nemcsak a rendszer harcos szolgálatába állt Mesterházi Lajos, de nem sokkal későbbi könyvében a büszke tartású Nemeskürty István is arcpirulás nélkül (vagy titkon mégis pirulva?) dícsérhette. A rendkívül pimasz magabiztosággal hazudó Tegnap így a Kádár-rendszer egyik első harsány mozigyőzelme lett - ajánljuk szakdolgozat-írók, történészek és szociológusok okos figyelmébe... Lábjegyzetként jövendő munkájukhoz: Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas művészként fejezte be pályáját.

És most méltóbb dolgokról.
Ranódy Lászlóról nem szólt még ez a rovat, és mintha nem is nagyon lenne divatban. Divatos rendező életében sem volt. Utolsó filmjének Kosztolányi versidézetes címe (Színes tintákról álmodom) találóan jellemzi irodalmi érdeklődését. Több ez, mint érdeklődés. Ranódy a magyar filmtörténet leghűségesebb irodalom-adaptátora: ha esztétikai nagydolgozat vagy elmélet születne a magyar filmművészet jelentős irodalmi adaptációiról - az ő életműve súlyos fejezeteket kaphatna benne.
A hatvanas években két igényes Kosztolányi filmmel keltett kedvező kritikai és közönségvisszhangot. A Pacsirta és az Aranysárkány figyelemre méltó módon a hagyománytörő Jancsó-opuszok, meg az akkor fiatal "magyar új hullám", Gaál, Szabó, Kósa, Sára sikereinek időszakában vívott ki Ranódy számára elismerést.
Különösen a rendkívüli stílusérzékét bizonyító Pacsirta, mely egyrészt a magyar provincializmus mély megelevenítése, másrészt finom lélektani kamaradarab, Nagy Anna, Tolnay Klári és Páger Antal kiváló játékával. Valami módon kortalannak mondanánk, de csak a szó jó értelmében.
A hetvenes évek nagy Ranódy-filmje az Árvácska lett. Móricz Zsigmond világa nyilvánvalóan egészen más, mint a Kosztolányié, s az addig Kosztolányi-művek filmes rekonstrukciójában élő rendező számára meglehetős kihívás lehetett ennek a teljesen más univerzumnak a képi megjelenítése... De valóban más? Ha nem az eredeti műveket, hanem az ihletésükre készült filmeket nézzük, sok a rokonság köztük, mindhármat ugyanaz a rendezői látás, és e látásmódból születő hangulat hatja át. Rokonművek – de nem az irodalmi rokonság révén.
A magyar filmnek talán legnehezebb gyerekszerepe volt az Árvácska. Nem a "színész" számára volt nehéz. Az akkor felfedezett kislány, Czinkóczi Zsuzsa (aki később Mészáros Márta önéletrajzi trilógiájában más, felnőtt figurát is hitelesen teremtett meg) itt gyerek-önmagát adja, minden felelősség a rendezőé.
Kegyetlen és csendes film az Árvácska. Lassú is talán. Azért érdemes megnézni, hogy megtudjuk: van-e még fogékonyságunk a régi igazságokhoz ?

Bikácsy Gergely

Árvácska (1976) - Rendezte: Ranódy László. Írta: Móricz Zsigmond kisregényéből Elek Judit és Ranódy László. Kép: Sára Sándor. Zene: Maros Rudolf. Hang: Rajky Tibor. Vágó: Morell Mihály. Díszlet: Varga Mátyás. Jelmez: Vicze Zuzsa. Szereplők: Czinkóczi Zsuzsa (Csöre), Nagy Anna (Dudásné), Horváth Sándor (Dudás), Moór Mariann (Zsabamári), Szirtes Ádám (Szennyes), Bihari Jószef (Csomor József), Schütz Ila (Zsofka), Madaras József (Kadarcs), Molnár Piroska (Anna). Gyártó: Budapest Játékfilmstúdió.

Árvácska: október 26.szerda, Duna Televízió, 19.45