Átváltoztató erő

Verzió 2.

A nagy kommunista bankrablás-t (A. Solomon) hamarosan a mozikban is láthatja a közönség

Az idei Verzió fókuszában is a világ legkülönbözőbb szociokulturális zugaiból származó, emberi jogi témájú filmek álltak. A fesztivál deklarált célja volt ráhangolni a nézőket a földrajzilag esetenként igen távoli, mégis ismerős léthelyzetekkel való azonosulásra.

A tavalyihoz képest változott a filmes blokkok összetétele. Az igazságszolgáltatás működésének kereteit vizsgálta az Igazságot szolgáltatni elnevezésű szekció olyan filmekkel, mint A nagy kommunista bankrablás, amelyet hamarosan a mozikban is láthat a magyar közönség. A Halva születtem egy fiatalkorú visszaeső elítélt próbálkozását dokumentálja, aki a börtönben az elszigetelődés feloldásaként szociális munkát végez: fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozik. Megdöbbentő a változás. Vagy ott az Akarom, hogy szavaim hatására… című Sundance-díjas film, amely szintén a bűn és bűnhődés problematikáját boncolgatja.

Akarom, hogy a szavaim hatására…

Mindannyian borotvaélen táncolunk Judith Katz, Madeleine Gavin és Gary Sunshine: Akarom, hogy a szavaim hatására…

New York, Bedford Hills. Női börtön. Judith Katz, Madeleine Gavin és Gary Sunshine 2003-ban készült dokumentumfilmje láttán felsejlik a nézőben, hogy mindannyian borotvaélen táncolunk. Egy pillanat műve meghozni egy rossz döntést. És hogy nagyjából minden azon múlik, milyen közegbe születtünk, szocializálódtunk. A film főszereplői női rabok, akik szinte mindannyian gyilkosságért ülnek. Legtöbben 25 évtől életfogytig tartó büntetésüket töltik. Sokan közülük tanulnak, dolgoznak. Zárt világukba Eve Ensler drámaíró, a Vaginamonológok szerzője hoz változást és talán enyhülést: szépírói kurzust tart tizenöt elítéltnek, lehetőséget adva arra, hogy kifejezhessék érzéseiket, gondolataikat. Hogy megküzdjenek a bűntudattal. Az operatőr látni engedi a műhelymunkát: a rabok kérdéseket kapnak, amelyek mentén talán minden eddiginél mélyebb bepillantást nyernek tettük elkövetésének okaiba, körülményeibe, következményeibe. Levelet írnak anyjuknak, gyereküknek, és maguknak. Fogalmaznak, újraélnek, szembenéznek, felolvasnak és reagálnak egymás írásaira. Ensler lenyűgöző tapintattal és pedagógiai érzékkel segíti az alkotás folyamatát. A film olyan közel hozza ezeket a kisiklott életű embereket, hogy lehetetlen elítélően gondolni rájuk. Tekintetükben láthatóvá válik a vágy meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént. „Az első 10 évben egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy mi tettem.” – mondja egyikük, és ezzel legtöbben így vannak. Ami a feldolgozást nagyban segíti és minden bizonnyal nagy szerepet játszott abban, hogy az amerikai nézőközönség is nyisson a befogadásra, hogy az elítéltek monológjait világhírű amerikai színésznők adják elő a börtönben megrendezett felolvasáson. Glenn Close, Rosie Perez, Marisa Tomei, Hazelle Goodman és Mary Alice a nagy nevek, akik szájából ugyanazokat a sorokat hallhatjuk előtörni, mint a rabokéból korábban. Váltakozva látjuk a rabok felolvasásait, és azt, ahogy Close-ék egy lakásban olvassák ugyanazon szövegeket. Foglalkozásukhoz híven intonálnak és gesztikulálnak, némi teátrális töltettel dúsítva. Felesleges hatásvadászatnak titulálni az alkotók részéről ezt a fogást. Ahogyan a kamera az előadást figyelő szempárokat mutatja, egyszerre világossá válik, milyen fontos szerepe van a színháznak – és persze a filmnek - az emberi psziché rekreációjában. A fesztivál vendége volt Judith Katz, a film producere, aki a vetítés után elmondta, hogy Glenn Close kereste meg az ötlettel. A színésznő, aki több alkalommal játszott már bomlott elméjű pszichopatát - gondoljunk csak a Végzetes vonzerőre - a New York állambeli börtön közelében lakik, ismeri az intézményt, és ő kezdeményezte a találkozást a rabokkal. Így született meg a film ötlete.

Az ember és a természet közötti íratlan szerződés egyoldalú felmondása I. Golovnev:A kis Katyerina

Ahogyan a tavalyi Verzión, most is kiemelt figyelmet kaptak a fiatal korosztály problémáit bemutató dokumentumfilmek. A Generation Next nevű szekcióban láthatta a fesztivál közönsége A kis Katyerina, a két-három éves hanti nomád kislány mindennapjait Szibéria egy távoli szegletében, ahol feltűnik az első olajkút, jelezve az ember és a természet közötti íratlan szerződés egyoldalú felmondását. Zsigmond Dezső rendező a 13 éves erdélyi hegyi pásztorfiú, Emilke egy évét rögzítette filmre az Aranykalyibában. A tavasztól késő őszig tartó magányt és elszigeteltséget csak a tehenek és kutyák társasága oldja.
A filmművészet elkezdte feldolgozni a közelmúlt és a jelen olyan háborús konfliktusait is, mint az elhúzódó izraeli-palesztin válság vagy Irak helyzete Szaddam Husszein után. A közelmúltban mutatták be a Ciszjordániában forgatott Mennyország most című filmdrámát a hazai mozikban, amely a témával foglalkozó első játékfilm. A Verzió nézői az öngyilkos palesztin merénylők gyerekkorát a dokumentumfilm eszközeivel bemutató alkotást, a Halál Gázábant láthatták még ebben a blokkban.

Halál Gázában

A film a Gázai-övezetben élő palesztin gyerekek mindennapjait mutatja be. Ahmed, Mohammed és Najla három 12 éves jóbarát, akik naponta játsszák el a halált a szétlőtt utcákon, katonásdi közben, vagy dobálják a tankokat kövekkel Rafah városában. Ezek a kisfiúk házilag készítenek kézigránátot. Egyikük testvére, egy kislány már párévesen fejlett ellenségképet vázol a riporternő kérdéseire. Egy kamaszlány húgával együtt családjuk halottait számolja a betonromokon: hatot vesztettek el. Ahmed azon a napon csatlakozott a palesztin ellenállókhoz, amikor szeme láttára lőtték le egy barátját. Elvezeti a nézőt egy titkos találkahelyre, ahol a kisfiú mosolyogva játszik pirospacsit a falhoz támasztott Kalasnyikovok között fogadott bátyjaival, az állig felfegyverzett harcosokkal. A riporternő kérdésére azt is tudatják vele, hogy akadnak ugyanilyen kisfiúk ezerszámra. Arra az esetre, ha Ahmed már nem lesz köztük. Ha nem lenne háború, tanulna és az ország gazdaságát építené – mondja a Dzsihád egyik harcosa. De háború van, így a függetlenségért küzd.
Ezeknek a kisfiúknak nincs gyerekkora, a körülmények és az agymosás hatására jövőjük sincs: életük készülődés az öngyilkos merényletre. A kamera együtt mozog a gyerekekkel, betér otthonaikba, közel megy a történésekhez is. Együtt futnak fedezékbe a lövések elől. A tankok ágyúcsöve több ízben szembefordul a kamerával, célba veszi azt. A Halál Gázában premierjét a rendező-operatőr James Miller már nem érhette meg. A forgatás során, 2003 tavaszán lelőtte egy izraeli katona.

A múltat végképp eltörölni talán nem, feldolgozni viszont kell. A Befejezetlen múlt szekcióba olyan filmeket válogattak, amelyek a ma nemzedékét is érintő múltbeli konfliktusokkal foglalkoznak. A Göbbels-kísérlet a náci propagandagépezet kiötlőjének naplóját használva narrációként, archív felvételeket és képeket rendezett össze másfél órás filmmé, amelyből kirajzolódik egy torz elme viszonya a hatalomhoz, Hitlerhez és a fasizmushoz. A 2 vagy 3 dolog, amit tudok róla az első olyan film, amelyben egy náci bűnös leszármazottja kamera előtt tárja fel a mítosz és a valóság szembeállításából fakadó vitát a családon belül. Hanns Ludin a Harmadik Birodalom katonatisztjeként 1941-ben elrendelte a szlovákiai zsidóság teljes deportálását. Fia, Malte Ludin filmrendező rekonstruálta a múltat, szembesítette vele testvéreit, és gyerekeiket is. A reakciók a teljes tagadástól a közönyig mindent magukba foglalnak, az arcközelik felérnek egy-egy élveboncolással. A Mr. Halál című filmet az amerikai Errol Morris készítette 1999-ben. Főhőse, Fred Leuchter a villamosszék tökéletesítője és a méregkamra szakembere, egyébiránt Holokauszt-tagadó. A képi világában kissé túl artisztikus alkotás azt is bemutatja, hogyan próbálta bebizonyítani ez az ember egy szál kalapáccsal, hogy nem voltak gázkamrák Auschwitzban, hogyan ment tönkre az élete, és hogyan mutat saját villamosszékében ülve.

Hazai ízek is szerepeltek a Verzió terítékén Lakatos Róbert: Spílerek avagy Casino Transylvaniae

A két nem viszonyát, és a nemi szerepek változását a Nőnem-Hímnem szekció filmjei tükrözték. Hogyan lehet valaki egyszerre nő, leszbikus és anya? A Mása anyu egy orosz-amerikai zsidó nő hét évét meséli el, aki leszbikusként gyereket szeretne, és feltárja a nő küzdelmét, amely nemcsak másságának elfogadtatásából, hanem a gyerekvállalási procedúrából is fakad. A tigrisnők szárnyra kelnek a tajvani nők három nemzedékének, egy operaénekesnő, egy írónő és egy filmrendezőnő egyéni sorsának tükrében vizsgálja a társadalmi változásokat.

Hazai ízek is szerepeltek a Verzió terítékén, a Városi legendák, falusi mesék szekcióba két magyar film is bekerült: Lakatos Róbert Spílerek avagy Casino Transylvaniae című kísérleti dokumentumfilmje a kolozsvári pályaudvaron, piacon, lakótelepeken élő, játszó cigány muzsikusok, moldvai maskarások életéből mutat profán képeket, a Szafari pedig jól eltalált zenére összevágott, régi etnográf felvételeket idéző rövidfilm. Pölcz Róbert és Pölcz Boglárka egy romániai cigánytelepen forgattak, a kapcsolatépítés 5 évig tartott, a felvétel 1 nap alatt készült 1999-ben.

A budapesti lomtalanítások pillanatképeiből összeálló Gubera, Oláh Lehel filmje a Csapdában elnevezésű szekcióba válogatva képviselte a 2. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon a magyar dokumentumfilmek új hullámát.

A fesztiválon külön programként szerepelt a Retrospektív összeállítás, amely II. világháború előtörténetével, történéseivel, utóéletével foglalkozott olyan alkotók filmjei által, mint Humphrey Jennings, Alfred Hitchcock, Joris Ivens, Shohei Imamura, Claude Chabrol és Forgács Péter.