Az én XX. századom - Enyedi Ildikó
Lehetett főleg álmélkodni az Én XX. századom láttán. Enyedi Ildikóról csak a legszűkebb szakma tudott valamit (valami nagyon keveset), kisérletinek minősített rövidfilmjeiről. Első nagyjátékfilmje merőben hagyománytalan és rokontalan darabja a magyar filmtörténetnek. Naiv mese és mély filozófikum vegyül, (nem keveredik, de ötvöződik) benne. Hallatlanul bonyolult és megnyerően egyszerű.
A bevezető képsorokban két kis árva gyufaárus lánykát, Dórát és Lilit látjuk a hideg téli éjszakában, s egyiküket valaki elrabolja.
Tíz évvel később: 1899 szilvesztere: az expresszvonat éjfélkor megáll a magyar határon: Dóra, a csábos kalandornő és Lili, a mindenre elszánt anarchista lány. Igen, ők azok, de már nem tudnak egymásról. Dóra némi pezsgőzés után gazdag urak ágyába bújik expresszvonaton, luxushajón, s a gazdag urak hajnaltájt hiba keresik tömött pénztárcájukat. Lili anarchista brusurákat terjeszt, de ha az a (talán külső, talán belülről jött) parancs, robbantani sem rest. Mintha a véletlen vezetné a filmet, nemcsak hőseinek sorsát is. Egy komoly természettudós kerül mindkét lány útjába, és ez a komoly úr nagyrabecsüli Dóra testét és Lili eszét. A néző sem tudja lassan, melyik lány híve és rajongója legyen: Lili (Dorotha Segda) ugyanolyan szép levetkőzve mint Dóra (Dorotha Segda), úgyhogy talán mindkettő kellene ajándékul az érző embernek...
Kitágul a világ: Edisont látjuk, amint elektromosságot fakaszt, meg amint telegrafál. Nagy trópusi folyamokat látunk. Párizsban egy filmvetítő-gépekkel teli terem gyullad ki anarchista bombáktól. Lili nem akar kisgyerekeket robbantani, inkább beül a bécsi egyetemre, ahol a nőgyűlölő Otto Weininger tart feministák-fujolta előadást. Aztán, valahol másutt a világban tudományos kisérletek képsorait látjuk majmokkal, ebekkel. A Holdat látjuk a hómezőkről, ahol eszkimókutyák húzzák a tudósok és a mesék szánját, és a Holdon angyalok vitatják meg, mi lesz Dórával meg Lilivel.
Mi lesz velük? A tudós férfiú sem közömbös sorsuk iránt, pedig az egyik lány kifosztotta, a másik nem akarta megérteni. A tudós férfiút szomorúan bólogató szürke csacsi vezeti egy elvarázsolt kastély tükörtermébe, ott láthatja Dórát Lili tükörképeként és Lilit Dóra tükörképeként. A komoly tudósférfiú most végre megért valamit...
Soha még ilyen szép tudományos mesét. A ráció értelme és a mese-hit varázsa szinezi fénylővé ezt a Máthé Tibor fotografálta fekete-fehér filmet: azóta már majdnem odébb vagyunk egy évszázaddal, de szivesen álmodjuk tovább...
Bikácsy Gergely
AZ ÉN XX. SZÁZADOM. Rendező, író: Enyedi Ildikó. Operatőr: Máthé Tibor. Zene: Vidovszky László. Szereplők: Dorotha Segda, Oleg Jankovszkij, Andorai Péter, Paulus Manker. – (Július 28. Magyar1, 2o óra 1o.)
