Az örök díva: Maggie Cheung

Ázsiai amazonok 3. rész

Maggie Cheung szépségkirálynõvé választása a zsûri kifinomult esztétikai érzékét dicséri, ám a cím elnyerése és a rákövetkezõ felhajtás még nem jelentett volna garanciát a sikerre, ha a kisasszony nem bírt volna sok-sok ambícióval és korát meghazudtoló intelligenciával. Az alig húsz éves lány azonban roppant okosan gazdálkodott a lehetõségekkel: a modellkarrier reklámokat fiadzott, a reklámszerepek pedig játékfilmes felkéréseket, melyeket a kezdetektõl fogva lelkiismeretes profiként teljesített (érdekes, hogy az amerikai modellcsajok csúf bukásaival szemben az ázsiai lányok képesek nem akármilyen szinten elsajátítani a színészmesterséget). Ekkor még pusztán finom bája és megejtõ érzékenysége okán számoltak vele a filmesek, romantikus szerepeket utaltak ki számára édes-bús szerelmi történetekben; ha nem kutatta volna az új kihívásokat, könnyen megeshet, hogy örökre beszorul a gyönyörû naiva skatulyájába. A Rendõrsztori (1985) stábja még hasonló minõségben vette igénybe személyes szolgálatait és butácska háttérfiguraként alkalmazta a gyönyörû színésznõt, ki Jackie Chan kedveseként három epizódban is aggodalmaskodhatott a veszedelmes hivatás nyûgjét oly kedélyesen viselõ pasija testi épségéért – rövidre rá azonban Maggie Cheung maga is kardot ragadott.

1992 és 1994 között színésznõnk, bizonyítva sokoldalúságát, rázós látványosságok sokaságában próbálta ki magát, tucatnyi akció- és kardjátékfilmben vállalva szerepet. Csupán a fontosabbakat említve, a Dragon Inn címû tradicionális wuxiában az isteni Donnie Yen oldalán bukkant fel, a két részt megélt Heroic Trio-ban gazdagon felfegyverezve, Michelle Yeoh és Anita Mui mellett osztotta az igazságot, a Seven Princesses címû darabban pedig további szupercsajokkal társulva kápráztatta el a közönséget (a Moon Warriors, a Mad Monk, a Flying Dagger nemkülönben stabil színvonalon fogantak). Így esett, hogy Maggie Cheung kilépett a bájos naiva szûkre szabott szerepkörébõl és az akciófilmek ünnepelt királynõjévé vált, ám szerencsére akadtak rendezõk, kik meglátták benne az igazi színésztehetséget, és árnyaltabb figurák megformálására kérték fel õt.

A nagy fordulat éve 1988-ban köszöntött be: Maggie Cheung elõbb a Call Girl címû drámában kapta meg egy luxusprostituált szerepét, majd megköttetett a barátság, amely minõségi szempontból óriási váltást jelentett pályafutásában. A Wong Kar-wai rendezõzsenivel való, máig zajló kollaborációt az As Tears go by címû dráma nyitotta, majd 1991-ben ismét összebútoroztak (The true story os Ah Fei), hogy újabb három évre rá elkészítsék minden idõk egyik legkiválóbb filmjét. Az Ashes of Time (1994) már belépõ a legfelsõbb minõségi kategória birodalmába, egyszerre álomszerû, csodaszép és különös alkotás, melyben Maggie ismételten olyan géniuszok oldalán mérethette meg magát, mint Leslie Cheung, Tony Leung, vagy Brigitte Lin. A film nem-lineáris szerkezetét, elsõ pillantásra idegennek ható tagolását sokan és elõszeretettel támadják, ám vitathatatlan, hogy kimagasló esztétikai remekmû ez a mozi, amely Hongkongtól Magyarországig delejes hatást gyakorol a nézõkre, a minõségi filmek barátai pedig ma is kedvenceik közt emlegetik. Újabb hat évnek kellett elperegnie a következõ találkozásig, amelynek gyümölcse a hazánkban is bemutatott Szerelemre hangolva (In the mood for love, 2000), legfrissebb közös munkájukról, a tavaly forgatott 2046-tól pedig csakis túlzófokon lehet nyilatkozni: a kortárs filmmûvészet nemes veretû klasszikusa, melyet a hozzáértõ fórumok közül számos választott meg az év mozijának. A tudományos-fantasztikus elemekkel átszõtt drámában Maggie Cheung nem kisebb sztárt kapott partneréül, mint az ázsiai filmipar ünnepelt üdvöskéje, Zhang Ziyi, kettejük összepárosítása pedig érdekes viszonyrendszert szült: bár ifjabb kollegája képességei legjavát nyújtva igyekezett megfelelni a szerep elvárásainak, az érett díva erõteljes jelenlétét, arisztokratikus szépségét, higgadt intellektusát hamvas bájával feledtetni nem tudta.

Az 1990’-es évek elején Maggie Cheung már szupersztár-státuszt élvezett hazájában, fotósok kergették és rajongók zaklatták, ellenben nyugaton kevéssé ismerték nevét. A nemzetközi áttörés 1992-ben esett meg, mikor a berlini filmfesztiválon a Center Stage címû filmben nyújtott alakításáért átvehette a legjobb színésznõ díját; õ volt az elsõ hongkongi színésznõ, ki eme megtiszteltetésben részesült (öt évvel késõbb már a fesztivál hivatalos zsûrijében kapott helyt). Sikerei ellenére Maggie Cheung a mai napig hanyagolja a nyugati filmipart, s bár nem egyszer keresték fel hollywoodi ajánlatokkal, õ az amerikai karrier könnyen jövõ dollárjaival szemben inkább a kifogástalan minõséghez ragaszkodik, ezért valahány felkérést elutasította. Példának okáért, Bryan Singer rendezõ harcmûvészeti járatossága és drámai szerepekben szerzett rutinja okán tartott igényt rá, vaskos gázsit kínálva próbálta beszervezni az X-Men 2 csapatába. Mindhiába: Maggie Cheung visszadobta a felkérést, mert ócskának találta a produkciót. „Ha ilyen filmekben kezdenék el játszani, elveszíteném a büszkeségem. Úgy érezném, mintha csalnék.” – kommentálta a történteket (Deathstrike szerepe egy fiatalabb ázsiai-amerikai színésznõre, Kelly Hu-ra szállt).

Amint azt a fenti nyilatkozat is mutatja, Cheong kisasszony kulturális szempontból keményvonalas patrióta: bár sokat hívták, kirívóan kevés nyugati produkcióban vett részt, inkább hazája filmgyártását támogatja munkájával. A ritka kivételek egyike a francia-kanadai koprodukcióban készült Clean (2004), melynek fõszerepét direkt reá szabta Olivier Assayas rendezõ, s mely pályafutása legemlékezetesebb filmjei közé sorolt be. Ebben a csendes, megrázó erejû moziban Maggie Cheung egy börtönbõl szabadult heroinfüggõt alakít, ki az anyag miatt vesztette el zenész férjét, és a tragédia után immáron tisztán kell szembenéznie a múlt démonaival, kábítószer nélkül kell újrakezdenie életét. Ólomsúlyú, könyörtelen szerep, mely nem tûri a fals hangokat, ám Maggie Cheung a rá jellemzõ eleganciával teljesítette a feladatot; intellektusát és természetes kisugárzását sem kócos frizurája, sem zilált sminkje nem fedhette el - emlékezetes játékát Cannes-ban a legjobb színésznõnek járó díjjal ismerték el.

Jelen pillanatban Maggie Cheung az ázsiai filmmûvészet egyes számú dívája; sokak által irigyelt státuszát fényes adottságai, ritka tehetsége, sokoldalúsága, következetes maximalizmusa és határtalan munkabírása által érdemelte ki. Színésznõi karrierje során közel nyolcvan filmben szerepelt, példás szigorral válogatva is legalább tucatnyi mestermûben brillírozott, érdemeit megszámlálhatatlan díj által ismerte el a szakma. A korai évek õrült hajtását feladván ma már csakis akkor vállal felkérést, ha garanciát lát a megfelelõ mûvészeti színvonalra, ezért kevesebbet filmez, évente csupán egy-két mozit vállal. Ennélfogva nem valószínû, hogy valaha elkészül a Heroic Trio harmadik epizódja, a Rendõrsztori sorozat nélküle gurult tovább, és tucatnyi wuxiát maga mögött tudván legfeljebb Zhang Yimou kedvéért (Hõs, 2002) ragad kardot; a mennyiségi szemlélet elvetése mégis bölcs döntésnek bizonyult, mert a filmek, melyekben az utóbbi években játszott, egytõl-egyig pazar telitalálatok.