Bakaruhában - Fehér Imre

Fehér Imre 1957-es filmje, a Bakaruhában bekerült a "legjobb magyar 12" közönség-listájára, ezért vetíti pénteken a magyar 1. Örvendetes fejlemény, még akkor is, ha az a gyanúm, a nagyközönség nem ismeri, nem emlékszik már erre a filmre, tehát nagyon is kérdéses (jó lenne megtudni) hányan szavaztak egy - sajnos - elfelejtett remeklésre.
Fehér Imrét (1926-1975) - épp a Bakaruhában sikerének köszönhetően - fiatalon a legnagyobb tehetségek közé számították vagy inkább remélték. Utána talán épp a nagy várakozás tette görcsössé: utóbb egyetlen filmmel sem tudta igazolni a tehetségét, sőt egy-két szinte példaértékűen gyenge, hamis filmmel okozott fájó csalódást.
A Bakaruhában maradandó alkotás. Hunyady Sándor elbeszéléséből készült, Hubay Miklós írta belőle a magyar filmtörténet egyik legjobban szőtt forgatókönyvét. Mai szemmel (és a naprakész "mai szem" gyakran keveset meglátó szem a moziban) avíttas, régimódi történet az első világháború békés hátországából, a múlttá vált régi Pestről (Óbudáról), és egy szabadságos katona meg egy cselédlány vasárnapi szerelméről ("Sunday romance", "Un amour de dimanche" - angol és francia lexikonokban ilyen címmel keresendő). A naiv és romantikus találkozás valójában illúzióromboló és cinikus találkozás. A cselédlány (Bara Margit) későn döbben rá, hogy az egyszerű "baka" (Darvas Iván) civilben újságíró, és gazdáinak sakk- meg kártyapartnere. Hunyady Sándor ebben és több más elbeszélésében anekdotikus véletlenre, tévedésre vagy ártatlannak tetsző hazugságok csattanójára bízta hőseinek téveteg sorsát. Nagyszerűen bánt ezzel a novella-típussal, éles részvétű, kegyetlen helyzet- és jellemrajzot nyújtott.
Az író szövegtechnikáját a rendezőnek a vizualitás, a filmhangulat-teremtés eszközeivel kellett helyettesítenie. Nem véletlenül használom ezt a szót: szembeszökő a film hangulatteremtő varázsa. Szűkös, kicsiny, jelennek élő, de nem gonosz világot teremt a Bakaruhában rendezője. Itt pontos és tévedhetetlen karakterekre, helyzetrajzra és az egész háttér nem oly könnyű fölfestésére volt szükség, hogy a hangulat bekebelezze az anekdotikus történetet, a kort, az évszámot, amikor játszódik - és mára azt az évszámot, amikor elkészült.
A filmet 1957 május elsején mutatták be. Kevéssé illett ez a finom szövetű alkotás a daliásan újranyomuló korszakba. Badal János, a fiatal operatőr nemsokára Párizsban folytatja pályáját, tízegynéhány év multán Jacques Tati Playtime-jának lesz alkotótársa. A főszereplő, Darvas Iván még májusban börtönbe kerül, és kiszabadulásáig ez a csendes film is eltűnik a mozikból.
A Bakaruhában már az 1966-os szavazáson a "legjobb 12" közé került (párhuzamos közönségszavazás akkor nem volt.) Azóta kicsit még a kritikusok is megfeledkeznek róla, holott az egész magyar filmtörténet egyik leggondosabban megmunkált, legerősebb hangulatú, legtisztább alkotásainak egyike.
Szavazócédulák vagy jótékony listaszerkesztés - szeretném elhinni, hogy a közönség negyven év múltán is emlékezik rá.

Bikácsy Gergely

Bakaruhában (1957) - Rendezte: Fehér Imre. Írta: Hunyady Sándor novellájából Hubay Miklós. Kép: Badal János. Zene: Polgár Tibor. Vágó: Morell Mihály. Hang: Kemenes Frigyes. Díszlet: Varga Mátyás. Jelmez: Weingruber Éva. Szereplők: Darvas Iván (Sándor), Bara Margit (Vilma), Pécsi Sándor (Bodrogi), Lázár Mária (Bodroginé), Korompai Vali (Piri), Barsi Béla (Kontra), Szirtes Ádám (Jakab), Balázs Samu (Az őrnagy), Márkus László (Újságíró), Csikós Rózsi (Szubrett). Gyártó: Hunnia Filmstúdió. 100 perc.

Bakaruhában: október 20., péntek, m1 20 óra