Bevállalja?! - inkább nem!

Szakosodott empátia

Dr. Csernus túl van hatvanadik sietős lélekgyógyászati-kezelészeti műsorán (Viasat 3), ezekből láttam vagy tizet különféle típusú páciensekkel, változó tetszési indexxel, de arra a fejemet tenném, hogy mégha tajtsiker részegen belehajtottam /volna/ egy birkanyájba, itt s így nem kúráltatnám magam. Egyébiránt ez Csernus Imre szintén nyíltan bevallott dramaturgiai ugrópontja: aki rendes pszichiátriai kúra helyett a tévékamerák elé kéredzkedik, annál egyéb problémák is adódnak. Ahogy ő mondja: "egzibicionizmus". Kór és kóros szereplésvágy. Amely utóbbiban azért ő is elmarasztalható - kérkedően lompos, torzi-borzi, támadékony fazonjával. S nem túl gazdag tévé-színészi eszköztárával: ásító unalomtól szemforgatásig, empátikus ellágyulástól harcias váltásokig, párbaj-játékoktól hosszan kitartott provokatív csöndekig.

Mint hallom, Csernus doktor praktizálva sikeres klinikai drog-gyógyító. Itt a telejóban változékony hatásfokú konfliktus-hegyező. Pedig könnyű a dolga rámutatni, "ha idejössz saját bajoddal, ne mást okolj érte!". Ennyit Bözse néni is tud, amikor Maris lánya képébe vágja: "te mentél férjhez ahhoz a szarjankóhoz!". A doktor javára írnám, hogy mély analízises hókuszpókuszok helyett gyakran népi bölcseségek, sőt, közhelyek formájában fogalmazza meg evidens kórisméjét. S Hamlettől kölcsönözve terápikus javaslatát: "a tett halála az okoskodás".

Vegyünk könnyebb eseteket. Csernus kontra Benkő Dániel. A lantművész már cefetül únja a muzsikálást. Ám szerepelni, bohóckodni, provokálni - ez szíve csücske. Mi legyen? Diagnózis: nézz szembe azzal, hogy félsz az öregedéstől. Rendben, mondom, mint néző, s akkor, mi van?!Az öregedő zenebohóc vagy dummerauguszt is tart a meszesedéstől, az elestvéledéstől, annyi cirkuszi szezon után menjen át privátba? Ez nonszensz. Legföljebb több lisztport ken föl s egyszerűbb haknikat vállal.

Csernus kontra Radics Péter. Közismert tény, hogy a televíziós riporter - magyar szemmel - több nagy bakit csinált: műsorban, nyíltan kinyilatkoztatta meleg mivoltát, más közismert melegeket névszerint szólított fel példája követésére, Amerikából hazatérve médiás meleg propagandát akart volna folytatni s mostanra a pályaszélre lökték. Napi gondjai vannak. Evidencia: nagyon-nagyon- nagyon rosszul mérte fel az itthoni terepet. A műsorgazda 2 x 25 percet szánt e nehéz ügyre. Lényegében dosztojevszkiji megoldásra akarta rávezetni ápoltját: teljes életgyónás után menne el talán a Bosnyák térre zsákolni, "alámerülve az életbe"dolgozni. Csernusosan szólva: javallat egy melegnek, aki még kárhozott médiabuzi is. Mintha felérne egy jól kivitelezett szuicidiummal.
Sűrűn járnak Csernus műsorába a "függők". Szenvedélyek rabjai: drogfüggők, piások, nagyzabálók, szerencsejáték-mániások, szerelemre áhítozók, dühtől lila fejűek, oltalomkeresők, "ki vagyok én?"-problémások. Esetükben a doktor valóban profi. Halálian tudja, hogy a függés egyszersmind az idő faktorának is függvénye s rengeteg energiát emészt. Mert nem mindegy, hány éve füvezünk, mióta kuncsorászunk pénzekért az aznap esti rulett kísértéséhez, miótátul undorodunk tükörbe nézni széthízott pacekunk miatt? Itt, hogy úgy mondjam, az eredendőség kályhájához már nem is érdemes vissza hátrálni. Csernus a vant, a vanságot, a függés benső önismeretét vizslatja. S köp a kibúvókra, az önideológiákra /helyesen/. Még az úgynevezett elszánásra is tojik. Azt fürkészi /helyesen/, hogy a delikvens bír-e elegendő energiákkal a totális, fájdalmas, hosszadalmas elvonásra/életmódváltoztatásra. Ilyenkor ajánlja: "forduljon szakemberhez". (Zárójeles megjegyzés: Churchill kemény piás volt,  imádott zabálni, depressziós is volt - mindezekkel együtt megnyert egy véres világháborút).

Csernusból nem hiányzik az empátia. Valahogy érzi, hogy a vele szemközt ülő jóarcú, nagydarab nővel (lehúzott nyolc évet a kalocsai női börtönben, komoly ügyek miatt), nem lenne ildomos kekeckedni. S hogy az asszonyt, akinek gondja-baja családi életének normális rehabilitálása, immár semmire se kell felüloktatni, legfeljebb a "türelmet" figyelme horizontjába vonni (én két búcsúpuszit azért megspendíroztam volna).
Némelykor félreviszi jegeces, szakosodott empátiája. Történetesen egy vak fiatalember feltűntekor. Legyünk pontosak: a fiatalember nem vak, orvosai prognosztizálták, hogy egy éven belül látóból nemlátóvá válik majd. Itt jellemhibáról nem beszélnék, Csernus doktor kemény-gyöngéd stratégiája is inkább a továbbélhetés elfogadtatására irányult. Evidens, oké. Bár féloldalas. Féloldalas, mert szupergyógyászati korszakunkban utolsó pillantatig érdemes küzdeni szemünk világáért /is/. Sose tudható, hol dolgozik új technológiával egy addig ismeretlen szemsebész.

Míg beszámolómat írom, újabb eseteket rögzítenek: későn érő, gyerekeivel hisztiző elvált asszonyét. Ő nagyon akarja a jót, mégis, nyíltszínen megríkatják. Zsebkendő persze nincs. Bontatlan cigaretta csomag van, az asztalon 'pihen'. Azután egy Quasimodo küllemű, torz maszk "arcú" fiú következik. Érthetően gátlásos, befelé forduló, kissé tompult alkat. Amíg a doki kőkemény tárgyilagossággal faggat, szavak szikéjével belemetsz a maszk mögé, plasztikai műtétekre bátorít /volt már gyerekkorban 6!/ - bennem a 'panoptikum' képzete motoszkál. Vagy a bestiáriumé. Mindenképp sok a rosszból. A rossz önkéntelenül halmozódik. A doki meg kenyéradó gazdája, a tévé bevállalja, tartok tőle, hogy gerjedő csömöröm miatt a 75. jubileumi adáson simán átszörfözök majd.