Bikácsy Rómába megy
Saját Róma
Záróakkordjához érkezett az Uránia Nemzeti Filmszínház filmes könyveket bemutató sorozata. Az olasz-német negyeddöntő napjára időzítette az Áron Kiadó Bikácsy Gergely Saját Róma című könyvének bemutatóját, amelyen többek között az is kiderült, hogy még Pasolini is Roma drukker volt.
Bárdos Judit az Áron Kiadó képviseletében elmondta, hogy a filmhez és a mozgóképhez ezúttal lazábban kötődnek, hiszen nem a téma, hanem a szerző személye kapcsolódik a mozgóképhez. Bikácsynak ez a harmadik megjelent kötete a Bolond Pierott moziba megy és a Bunuel- napló után.
A beszélgetés résztvevői egyet értettek abban, hogy bár a Saját Róma az olasz fővárosról szól, de sem nem útikönyv, sem nem szakkönyv a műfaja. A többrétegű esszéisztikus formában egyetértettek, hiszen a könyv többszöri, többéves római tartózkodás eredménye, amelyben a mindennapok történései, az irodalmi portrék, a festészeti leírások és a filmtörténeti utalások is keverednek. Bárdos Judit fontosnak tartotta azt is hangsúlyozni, hogy a szerző a kelet-európai értelmiségi szemével tekint az olasz fővárosra. Takács József szerint azért is nehéz behatárolni a könyv műfaját, mert a sokrétegűsége miatt a szöveg elutasítja a vele szemben fellépő tudóskodó magatartásokat.
Bikácsy felidézte Horatius azon elvét, hogy egy mesterművet sok évig kell írni: a szerző úgy fogalmazott, neki sokan segítettek abban, hogy ilyen sokáig nem készült el a műve. "Kilenc éve írom ezt a könyvet, ezalatt kilenc kiadó utasított el" - mondta Bikácsy, elismerve, hogy az összetett műfaj is szerepet játszhatott a nehéz kiadásban. Arra kérdésre, hogy miért írt Rómáról könyvet, Bikácsy nehezen tudott felelni: az egyetlen racionális ok szerinte az lehet, hogy Rómáról nem készült annyi könyv, mint Párizsról. Ennek ellenére a könyv nem a háromnapos turista helyszíneken játszódik, közismert, hogy a szerző egyik kedvenc városrésze Testaccio.
Takács József szerint a Saját Róma szövege több helyen is eltér a hagyományoktól, hiszen anekdotikus szerkezete ellenére is van egy belső, időtlen története, amelyben a kidolgozott konkrétumok váltakoznak álomszerű, látomásos leírásokkal.
A film is komoly szerepet kap a szövegben: a Rosselliniről szóló fejezetet a Filmvilág is megjelentette , Fellini és Pasolini mellett Carlo Lizzani is feltűnik, de Antonioni egyáltalán nem. Bikácsy nem titkolja, hogy nem kedveli a rendező munkásságát, de nem ezért nem kapott helyet. Antonioni ugyanis Milánóhoz kötődik, ezért egy Rómáról szóló könyvben nincs keresnivalója. Pasolini halálának egyik oka azonban elképzelhető, hogy a Roma futballcsapat iránti rajongása volt.
Bikácsy szerint könyve a huszadik századi Rómáról szól, ezért helyet kaphattak benne a totalitárius rendszerekről vagy a választásokról szóló aktualitások is, a barokk festészettel azonban nem tudott mit kezdeni római látogatásai során. Róma okkersága házai és a kirobbanó életöröm igézték meg - az olasz főváros hagyta magát megszeretni.
Takács József szerint Bikácsy könyve teljességgel a kulturáról szól, bármennyire is próbálja ezt szerzője tagadni: a várossal állandó kulturális viszonyban lévő személy önmeghatározása.
A könybemutató után stílszerűen Fellini Rómáját tűzte műsorára az Uránia Nemzeti Filmszínház, hogy Bikácsy Saját Rómája után, egy másik saját Róma interpretációt is bemutassanak: Felliniét.
