Bognár Péter: Fontos filmek nem kerülnek moziba
Helyzetjelentés és új irányok a forgalmazásban
Függetlenség újratöltve címmel összegezte gondolatait a filmkliken annak eddigi vezetője, Bognár Péter a hazai függetlenfilmes forgalmazás aktuális problémáiról. A blogbejegyzés hangvétele mozgósító és figyelmeztető – riasztó folyamatok indultak be.
Port Ferenc után Bognár Péter is riasztó képett festett blogbejegyzésében a forgalmazás állapotáról. Két éve omlott össze az addig működő független filmes piac, a DVD-forgalmazással karöltve. A kivonulási hullámot átrendeződés követte, a független/art filmek jogai vagy nagy multinacionális cégek, forgalmazók kezébe kerültek, vagy kis, tőkeszegény szereplőkhöz. Bognár Péter, a filmklik vezetője ebben az időben már felvázolta elképzeléseit a forgalmazás rendszerének általa kívánatosnak tartott változásáról. Azóta pedig további változások történtek.
A Budapest Film például értékesítette a forgalmazási üzletágát, a vevő szintén régiós jelenlétben gondolkodó német A Company. Ez a cég független filmes credójának átalakulását hozta magával: ma már csupán öt olyan artfilm forgalmazását vállalja a cég, mondja Bognár, amely kockázatos üzleti befektetésnek minősül – ekkora a mozgástér.
Vagyis ma Magyarországon egyrészt nagy nemzetközi cégek üzleti-stratégiai döntésétől függ, hogy eljut-e a magyar mozikba egy artfilm – és nagyon sokszor nem jut el, mert nincs üzleti fantázia a dologban, nem éri meg moziba behozni őket. Másfelől a kis forgalmazók olyan filmeket forgalmaznak, amelyre támogatást kapnak, még ha akár 1000 néző alatt is marad a nézettségük. Mindkét folyamat vesztesei a nézők.
Ezt kéne elkerülni
A fejlemények idén lettek igazán rémisztőek, a budapesti adatok alapján a mozis piaci részesedés 6%-át mondhatják magukénak a hazai művészfilm-forgalmazók, ez az arány nem olyan rég még 25% volt. A probléma többlépcsős – nincsenek erős közösségek, amelyek artikulálnák igényeiket, a forgalmazók nem tudják megszólítani a közönségüket, a mozik többsége nem próbál meg előremenkülni, a támogatásból tartja fel magát úgy-ahogy. Azaz nincs olyan modell, amely megnyugtatóan rendezné a művész-mozik illetve a művészfilm forgalmazók jövőjét. Most épp a Cirkó és a Szuez Film veszi át a Budapest Film szerepét, azaz hoz be az artfilmes palettán kötelező filmeket, de ezt is csak jelentős állami injekcióval tudja megtenni. A többi a multinacionális cégek politikájától függ, és fontos filmek nem kerülnek moziba: Bognár hirtelenjében a Coenek A Serious Manjét, Tom Ford Single Manjét, Jaco Van Dormael Mr. Nobodyját, Gaspar Noe Enter the Voidját és Michael Hoffman Tolsztoj-filmjét, a The Last Stationt említi meg példaként.
A megoldás is többlépcsős. A támogatásoknak nem a forgalmazónál, hanem a nézőnél kell lecsapódnia, magyarán fizessen kevesebbet egy jegyért akármilyen konstrukcióban (pl. bérlet) – lásd a néhai Moziünnep jegybevételi-nézőszámbeli sikereit. Az államnak, ezen belül az MMKA-nak működőképes forgalmazási formákat (és azok létrejöttét) kellene támogatnia (ez nyilván a mozgóképkultúra megtartása, fejlődése szempontjából is hasznosul). A moziknak aktivizálniuk kell magukat, és rugalmasabbnak kell lenniük financiálisan. A vizuálisan igényes nézőknek pedig ki kell alakítaniuk azokat a közösségeket, amelyeknek súlya van, kifejezik az igényeket, megszólíthatóak.
Az A Serious Man sem lesz látható ennél sokkal nagyobb méretben
Bognár Péter a jövőben pedig elsősorban épp ilyen fenntartható üzleti forgalmazási modelleket szeretne létrehozni, amelyek működőképessé tehetik az artfilmes forgalmazást – ezt hívja a bejegyzésében „igazán független filmterjesztés”-nek. Ez kísérletezést jelent, megtalálni azokat az utakat, amelyeken a közönség hozzáférhet a kedvenc tartalmaihoz, mégpedig olcsóbban, mint azt eddig tette.
Mindez a filmkliktől való búcsújaképpen, hattyúdalként összegezte Bognár, hisz az oldal üzemeltetését júniustól a port.hu veszi át, amely várhatóan nem folytatja a filmklik eddigi forgalmazói gyakorlatát. A Bognár által kezdeményezett Helyzetek és gyakorlatok alternatív forgalmazói verseny lezárul az átadásig, erről részleteket még nem mondott, de annyit azért igen, hogy izgalmas és tanulságos kísérletnek bizonyult, amelynek a kritikai visszhangja is kiemelkedő volt, és nem utolsó sorban 50 fiatal hirdette a toleranciát Magyarországon, 2010 tavaszán: „Az elmúlt 3 hónapban sokat tanultunk és tapasztaltunk. Megtanultuk például, hogy bármekkora is az ellenszél, együttműködésre vagyunk ítélve.”