Bolondok éneke - Varázshegy-szindróma
Bereczki Csaba
Egy fiatal francia orvos, a magyar származású Frimont Zoltán az Orvosok Határok Nélkül szervezet keretében Romániában dolgozik. Magánélete válságban van, egy szakítást követően öngyilkosságot kísérel meg, ezt követően egy erdélyi elmegyógyintézetben találja magát papírok, iratok nélkül. - foglalja össze a rendező a Bolondok éneke tartalmát. - Megismeri új környezetét, az intézet világát és nem akar innen elmenni. Úgy érzi, a bolondok házában egy őszintébb, igazabb világra lelt. Az élethez, a Teremtőhöz közelebb álló emberek élnek itt, tettetett vagy tényleges bolondok. Hősünk egy idő után nem akar elmenni és megtalálja a módját, hogy maradhasson.
Berecki Csaba: A film története, ami múltjából vezethető le, és jelenét is érinti, csak a film végére derül ki. Ez a titok nagyon közel hozza őt a nézőhöz.
filmhu: Úgy tudom, filmed életrajzi elemekben is bővelkedik. Mesélnél erről?
- 1987-ben jöttem át Erdélyből. A nyolcvanas évek közepén bemenekültem egy diliházba, mert munkaszolgálatra akartak elvinni a Ceausescu rendszerben. Ha meg akartad úszni, szükséged volt igazolásra, ehhez viszont be kellett vonulni a bolondokházába, két hétre, fél évre esetleg hosszabb időre. Ez volt a Varázshegy szindróma, az ember bement, de nem tudta, mikor jön ki. Megtanultuk: a skizofréniát nem lehet eljátszani, mert kimutatja az agyröntgen. Mániákus depresszióst viszont el lehetett játszani, és ebből volt a legtöbb. A bolondok háza egy furcsa, de igazi közösség.
filmhu: Nekünk ismeretlen, szokatlan környezetet mutatsz be. Hogyan ábrázoltad a bolondokházát, ezt a zárt világot?
- Úgy, ahogy van, kissé szürreálisan. Négy nyelven beszélnek benne. Utószinkront nem használtunk, mert a magyar, francia, román és cigány nyelv együtt, olykor egyszerre is működött. Ez nem a Száll a kakukk fészkére, ami az amerikai társadalom konkrét, szociografikus keresztmetszete. Filmem bárhol játszódhatna és általános emberi problémákat érint. A szeretetről szól, nem próbál szépíteni és hazudni sem.
filmhu: A betegség, mint metafora a kultúrában mélyen gyökerezik. A bűnözésben vagy betegségben megnyilvánuló másság, a deviancia a társadalom működésének hibáit is feltárja. Mennyire erős nálad ez a fajta kritikai szemlélet?
- Az intézetben lévők belefáradtak a kinti életbe, a napi harcokba. Tele vannak érzelmekkel, szeretettel, de ez a társadalomban nem működik, ott nem lehetsz önmagad. Az eredeti verzió még a Ceausescu rendszerben játszódott, a mostani viszont nem kötődik konkrét politikai helyzethez. A politikai szálat kivettem, így sokkal igazabbá tudtam tenni a történetet.
filmhu: A film címében, Bolondok éneke irodalmi utalást és zenei hatásokat egyaránt érzünk.
- Hősöm a kórházon belül megismer egy költőt, akit valós személy, Horváth Imre nagyváradi költő ihletett. Nagyon jó négysorosokat írt, nálunk a Holmi fedezte fel a kilencvenes évek elején, még mielőtt idősen meghalt volna. Réz Pál és Hubay Miklós személyesen ismerték őt. 1938 és 1945 között ugyanabban az intézetben volt, ahol filmemet forgattam. Ez volt alkotói fénykora. Aztán a háború végén elvett egy nőt, aki injekciózta, leszoktatta az ivásról és kivitte őt az életbe. Évtizedekig egyetlen jó verset sem írt. Amikor 1985-ben meghalt a felesége, a költő visszazuhant régi állapotába és ismét zseniálisan írt. A Holmi ezeket a verseket is publikálta. Engem az izgatott, hogy az „ellen életet” csináljuk meg filmemben. A költőt nálam Holmannak hívják, a távozás helyett pedig a bent maradást választja. A fiú és közte igazi baráti viszony alakul ki.
filmhu: És a zene?
- Nagyon sok autentikus magyar, román és cigány zene van benne. Egy csángó ének végigvonul a filmben és fontos dramaturgiai szerepet kap. A Bolondok éneke leginkább egy elénekelt balladához hasonlít.
filmhu: A filmeddel kapcsolatban számos hír, mende-monda kering. A feljelentések és vádaskodások közepette mi is történt valójában?
- Ezt a filmet saját cégemben gyártottam, aminek van egy üzlettársa, akit dr. Suha Györgynek hívnak. Neki van Amerikában egy bejegyzett cége, ezzel beszállt a produceri irodámba. Mint producer, én kötöttem a cég megbízásából a szerződéseket. Amikor a vágási munkákkal elkészültünk, ő és az új ügyvezető kijelentették, kiszállnának a cégből, de harmincmilliót kérnek, különben feljelentenek. Ez az utcai gengszterizmus felháborított, azzal zsaroltak, filmem nem készül el, ha nem fizetek. A kifizetéseket leállították, a film befejezésére maradt pénz pedig eltűnt a számláról. Ekkor kénytelen voltam elvinni a film negatívját a magyar laborból, és az utómunkálatokat a francia koproducerem segítségével elvégezni Párizsban. Ekkor felmondtam a szerződést velük, mivel velem együtt a stáb egy részét sem fizették ki. Rágalomhadjáratot indítottak ellenem a Népszabadságban. Az ORFK és a BRFK el sem kezdte a nyomozást ezekben a rosszhiszemű vádaskodásokban.
Most ismeretlen tettes ellen nyomoz az APEH, mivel a bankszámláról
közel harminc millió forintot tüntettek el. A szerződésszegések következtében, amit ők elkövettek, a francia producernek olyan költségeket is fel kellett vállalnia, amit nem tervezett előre, hogy végre befejezhessem a filmet.
