Botcsinálta táltos - a piermonti magyar
Tóth Tihamér
Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Tóth Tihamér: A film főszereplőjéhez több mint tizenöt éves – Interneten ismerkedtünk meg – barátság fűz, 2005-ben érett meg a gondolat és készült el a film forgatókönyve. 2006-ban úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy a nagyközönség tudomást szerezzen egy misztikus világról, egy emberről, aki ennek a csodának tudója, általa megismerjék a táltosi-sámáni világot, és elsősorban lehulljon a misztikum leple, és láthatóvá váljon az ember.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
T.T.: A stábon magyar tagjai, Margittai Adrien, Galambos György és Ternák Ferenc HSE nélkül el sem tudom képzelni, hogy valamit elkezdjek. Az amerikai stábtagokat a helyszínen, New Yorkban és Piermontban választottam ki.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
T.T.: A film elkészítéséhez szükséges pénzösszeget az amerikai producer Robert Halsh Jr. és a magyar támogató, a SYSTEM CONSULTING PLC. biztosította.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
T.T.: A forgatás teljes időszaka - másfél hónap – egy csodálatos élmény volt, a mindennapi apróbb építő vitákkal, felmerülő akadályokkal együtt. Egyet azonban mégis kiemelnék, az pedig a Haynau tábornokkal forgatott jelenet, a piermonti Pasta De’ Amore étteremben.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
T.T.: Rossz élményem nem volt, ha valami úgy készül, hogy azt szívből akarjuk, akkor nem lehet rossz élménye az alkotóknak. Filmet készíteni nem munka, hanem csodás ajándék.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
T.T.: Életem közel harmincöt éve a film-, és televízió műsorok készítésének a világában telt el. Minden filmszemlén ott voltam és ott leszek ezek után is, még akkor is ha éppen nem mint résztvevő vagyok érdekelt. Felfokozott érdeklődéssel nézek meg annyi filmet, amennyi csak belefér a csoda egy hetébe. Mint filmet készítő alkotót minden érdekel, természetesen most elsősorban a dokumentumfilmeket fogom előnybe részesíteni. Nagyon örülök, hogy kiváló barátomért Szalkai Zoltánért is drukkolhatok, de a többi kolléga alkotásai is ugyanúgy érdekelnek. Minden Filmszemle felér egy szakmai továbbképzéssel.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
T.T.: A legnehezebb kérdés, mert az eddigi tapasztalataim szerint – és ezt mindenki értékelje saját belátása szerint – nem minden esetben az a film nyerte el a fődíjat, amelyet én és a jelenlévő kollégák közül azok, akikkel beszélgetni tudtam a látott filmekről, mi általunk volt a „győztes”. Itt már az győzelem, hogy a neves kollégákból álló zsűri beválogatta a filmünket a versenyprogramba. Természetesen, mint minden alkotó, én is akkor lennék igazán boldog, ha felállhatnánk kollégáimmal a képzeletbeli dobogó valamelyik fokára.
Sámánok egymás közt
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
T.T.: Legrosszabb bonmot nincs ebben a filmben, a legjobbat pedig a főszereplő – Szendrő Iván – mondja: „Mindannyiunknak van egy hídja, nekem ez a híd azt jelenti, hogy sámánná-táltossá váltam, ezáltal tovább tudom adni a mítosz erejét az embereknek.”
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
T.T.: Két jelenet volt, amelyet többszörösen kellett felvennünk, a szőrsarcú lány kiszabadítása a barlangból, és a már említett Haynau tábornokkal játszódó jelenet.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
T.T.: A film már eddig három jelentős nemzetközi megmérettetésen vett részt, és sehol sem vallott szégyent, sőt! Erről azonban csak a filmszemle után kívánok nyilatkozni. Nagyon örülnék ha idén – az amerikai és magyar producerek tervei szerint több helyen is nevezik a filmet – Berlinben, Karlovy Varyban, vagy Locarnoban jelen lehetnénk.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
T.T.: Erre egyetlen határozott válaszom van, a teltház. Mivel azonban akkora lesz a kínálat, igen csak nehéz lesz dönteni, hogy ki mit is néz meg. Ebben segít az, hogy egy-egy film több megtekintési lehetőséget is kap. Summa-summárum, én mindenkinek előre is köszönöm ha megtiszteli alkotásunkat jelenlétével.
Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
T.T.: Megint csak ismétlésbe kell bocsátkoznom, nekem a Filmszemle – mint azt már az előzőekben említettem – egy szakmai továbbképzés. Itt az ember újból és újból tanulhat, vonhat le következtetéseket. Például azt, hogy mi az amit a következő filmben én is – persze a saját formanyelvemre lefordítva – szívesen alkalmazok majd, és mi az amit véletlenül sem követek el.
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!
Képek a filmből
Előzetes:
