Brit filmnapok: erős kezdés
4 filmből 3 üt
Meglepően eredeti és erős filmekkel nyitott az elmúlt két év brit filmterméséből csemegéző brit filmnapok, a British Council és a Toldi mozi közös szervezése. A rendezvény szerdáig tart, a bemutatásra kerülő hét filmből hatot két alkalommal is vetítenek, sőt, kettőt (Meztelen porszívózás a paradicsomban, Non-stop partiarcok) háromszor is. Az első két nap négy filmje alapján jó az esély rá, hogy akár véletlenül is beleszaladhat egy-egy jó filmbe az érdeklődő.
Meztelen porszívózás a Paradicsomban. Ez Danny Boyle egyik minimál-költségvetésű, videóra forgatott tv-filmjének a címe (a másik Trampli címen szintén látható), mely a rendező saját bevallása szerint is A Part című szuperprodukció-„szörnyeteg” ellenpontja, ahol éppen a kis pénz és a videó adja a korlátlan szabadságot. A Trainspottinggal világhírűvé vált rendező most végre minden kísérletező kedvét kiélhette, a képi világ a videotechnika fotogenitását emeli ki (ha ezidág nem létezett volna ilyesmi, hát most megteremtetett) és így a celluloidtól független esztétikai kategóriát teremt a bizarr rejtett-kamerás beállításokkal és a vágási technikával, mely az eszeveszett sebességű történetet néha lefékezi, majd tovább lódítja – ne feledjük, hogy tévéfilmről van szó, bele kell férni a műsoridőbe. Maga a történet a porszívóügynökök kíméletlen, de leáldozóban lévő világában játszódik, valódi angol groteszk, minden előnyével és hátrányával.
A friss aranymedvés Michael Winterbottom eggyel korábbi, Cannes-ban szereplő filmje is bekerült a válogatásba, a Non-stop partiarcok. Ez a film legalább annyira formabontó, mint Danny Boyle-é, a 70-es években játszódó dokumentarista játékfilm, jelen időben reflektál saját magára, a főszereplő tévériporter foglalkozását kihasználva. A film az angol rockzene történetén pásztáz végig a 70-es évek elejétől az éppen beköszöntő party korszakig, az egymásra épülő rétegek által létrehozott disznarrációs szerkezet – bár jócskán elmarad tőle – végső soron az Álombrigádhoz hasonlít. A filmet Winterbottom többször újravágta, a lerövidített verzió azonban még mindig túl sok, az utolsó fél órára a film lendületét veszti, ennek ellenére izgalmas alkotás, sok zenével és néhol személyes, néhol egyetemes zenetörténeti pillanatokkal.
Az utóbbi három filmet még vetítik a Toldiban, Danny Boyle és Winterbottom alkotását még kétszer is, de a jegyek gyorsan fogynak, úgyhogy jó lesz sietni. Szerda este 22.30-kor egy, a hivatalos programban nem szereplő bónuszfilm lesz látható, egy igazi meglepetésfilm.