Cinefest: Előre-hátra pillantás
Szakmai programok miskolcon
Rögtön megérkezésem napján, már hétfőn nagyban nyomják a cakmát: hogy kicsit túl korán van hozzá, az nem kifejezés. Egy, a fiatal filmesek és a forgalmazók egymásra találását elősegíteni igyekvő fejtágítós meetinget akkorra időzíteni, mikor még csak a hozzám hasonló megszállottak támolyognak be ilyetén rendezvényekre... nos, ez meglehetős hiba. Nem szolgálja a célt, hogy az alkotók megtalálják az utat a szélesebb közönséghez. A nézőtéren az éppen-csak érdeklődőkön kívül összesen két animációsfilmes ül - mivel ez állítólag "eszmecsere", előre kell ülnünk az első két sorba, amelyeket így félig meg is töltünk. Nyűgös leszek.
 |
| Már hétfőn nyomják a szakmát |
Na mindegy, ha már itt vagyunk, és pár forgalmazó is (Csurdi Gábor - Budapest film, Nagy Jenő - Cinereal, Nevelős Zoltán - DunaTV, Pölöskey István - MTV) halljuk a mondanivalót. Mind megegyeznek abban - főleg a tévések, mivel a műsoridő kitöltése állandó, szüntelen kényszer - hogy nagyon is nagy igényük van akár a rövidfilmekre is, buzdítanák ők a fiatal filmeseket - ha jelen lennének. Keressék őket vetítési, forgalmazási igényeikkel: a Bufi moziban, akár kisérőfilmként is lát fantáziát az igényes kisjátékfilmekben. Abban mindenki egyetért, hogy az alkotások magas technkai minősége egyre inkább elvárás, lassan a HD a minimum. Nagy Jenő a Cinerealtól az e-Cinema magyarországi implementálásának nehézségeit feszegeti - a cége a magyar mozik digitálissá fejlesztésével foglalkozik, s a Delta forgalmázával debütált a rendszer Magyarországon.
Szerdán egész délután, estébe nyúlóan egyetlen téma körül forgunk Báron György vezetésével: magyarok Hollywoodban, illetve vice meg versa, a hollywoodi film, a zsánerfilm Magyarországon. Kolozsi László nagyívű összefoglalójában, a Halliwell Enciklopédia segítségével, a könyvben említett magyar játékosok összeszámlálásával a hollywoodi jelentőségük nyomát üti. Vajon mítosz-e csupán, mi szeretnénk csak azt hinni, hogy valóban tényezők voltunk vagy leszünk odakint? Mert hisz most nem vagyunk azok, az hótziher. Röpködnek a legendás nevek, valóban larger-than-life entrepreneur-ök nevei: az istenit, olyanok, akiknek vagy tehetségére, vagy elvetemültségére, larger-than-life voltára igazán büszkék lehetünk. Kolozsi végigjárja a folyamatot: a történelem által kikényszerített agyelszívás históriáját.
 |
| Nagy az igény a minőségi magyar filmekre |
A következő hozzászóló, Hirsch Tibor kizárólag a kelet-európai származású filmgyáralapítókról beszél - őróluk Kolozsi is megemlékezett - és számomra ez a téma fantasztikusan izgalmas, ezek az emberek IDOLOK, világmozdítók. Nem csak filmgazdasági szempontból jelentősek, hanem természetesen óriási befolyásukkal a kultúra mozdulását is meghatározták - a magukkal hurcolt populáris-kispolgári hatás egyértelmű az általuk gyártatott filmekben. A huszadik század elején induló hét nagy hollywoodi stúdió feje közül öt mind egyetlen, 1000 kilométeres átmérójű kelet-európai körből származik (a magyarok pedig egyetlen 10 kilométer sugarúból!)
Molnár György Trauner Sándorról, a legendás, Magyarországról elszármazott díszelttervezőről szóló anekdotikus előadása után feltevésre kerül a következő tételkérdés: "Mi az a human touch?", amit hadd demisztifikáljak azonnal: arról van szó, hogy milyen konkrét magyar hatásokat fedezhetünk fel a magyarok által készített hollywoodi filmekben? Abban mindenki megegyezik, hogy létezik ilyen hatás (a Casablanca egyes motívumain keresztül gondoljuk ezt főleg megtalálni), és hogy az ezen hatásokért felelős emberek, nagy emigránsaink milyenek voltak, azt a nézőtérről közbeszóló Duló Károly foglalta össze a legjobban (idézem, majdnem verbatim): "Soktapadású emberek voltak egy olyan világban, amelyben túl sok történet zajlott. Túl sok volt a változás, minden megkérdőjeleződött. Hihetetlenül tudtak koncentrálni, de mindig eszükbe jutott valami olyasmi, ami nem tartozott a témába. A szabályokat nagyon jól tudták alkalmazni, de mindig eszükbe jutott valami más. Ez Kelet-Európa, kelet-európaiak titka. Von haus aus nem voltak elég fegyelmezettek ahhoz, hogy betartsák a szabályokat - ebből jött a kreativitásuk."
Zágoni Balázs a kolozsvári proto-producer Janovics Jenő fantasztikus munkásságáró emlékezett meg, mondandóját korabeli poszterekkel, Janovics filmjeiből származó stillfotókkal illusztrálva. Janovics valami egészen elképesztőt hozott össze fénykorában, az 1910-es években: egy mini-magyar-Hollywoodot Kolozsvárott, minőségi sikerfilmeket gyártva; Kertész, Korda és hasonlók rendeztek neki.
 |
| Miaz a human touch? |
Sólyom András Andre De Tothról szóló dokumentumfilmje felemás élmény: De Toth legendás személyiségének varázsa be tudja ugyan lengni ezt a mintegy negyven percet, ám a nyolcvanas években hazájába visszatérő rendezőzseniről készült filmfelvételek fájdalmasan hiányoznak belőle - De Toth csak hangszalagról idéződik meg, illetve nagyszerű filmjei egyike-másikának részleteit láthatjuk (Play Dirty, Két lány az utcán stb.)
A napot záró utolsó beszélgetés a magyar műfaji film jelenlegi helyzetét feszegeti, és ebben a háború előtti mozival való párhuzamállításban keres segítséget. Murai András előadó szerint azok a filmek lehetnek sikeresek nálunk, amelyeknek sikerül egyfajta társadalmi konszenzust kikényszeríteniük, pl. a kilencvenes évek legnagyobb sikerei, a Csinibaba vagy a Sose halunk meg a légnyomást kapott társadalom a Kádár-rendszer iránt érzett nosztalgiájából sajtolták ki ezt a közmegegyezést. A harmincas években a polgári kisboldogság reménye volt a közös - a mai vígjátékok viszont ezt kicsavarva egy vulgáris, triviális lumpenlétet propagálnak.
A Cinefest további szakmai programokkal folyatódik, ám a dokfilmes fórumról és a Nők a képben különprogramról már nem én fogok nektek mesélni.
