Csáki László: A hangya és a tücsök

Animáció után kisfilm

Miért nem animációt készített ezúttal? Hogy boldogult a színészekkel? Inkább tücsöknek vagy hangyának tartja magát? Csáki László-interjú.

filmhu: Téged eddig leginkább animációs filmesként ismertünk. A hangya és a tücsökkel miért léptél más útra?

Csáki László: Leginkább mert animációként túlságosan egyszerű lett volna megoldani ezt a fantáziavilágot. Szemző Tibor ajánlotta a novellát, akivel a Csoma-legendáriumban dolgoztam együtt - ő úgy képzelte, hogy ebből kréta-animációt tudnék készíteni. Elolvastam, és rögtön megragadatt a mű, viszont nagyobb kihívást jelentett valós, hús-vér karakterekkel, igazi helyszíneken bemutatni, hogy is képzelem ennek a novellának a megvalósítását.

filmhu: A karakterekben mit kerestél? Mitől lesz a Hangyából hangya és a Tücsökből tücsök?

Cs. L.: Igyekeztem minél egyszerűbben gondolkodni. Először is abból az egyszerű szempontból indultam ki, hogyan nézzenek ki a színészek. Sokakkal próbáltunk is, fontos szempont volt, hogy párban miként mutatnak egymás mellett. Másrészt meg a napszakokkal tudtam párosítani őket; a hangya, a szorgos típus, ő ugye reggel van az utcán, a tücsök-féléket pedig inkább éjjel láthatjuk. E köré a két motívum köré építettem fel a karaktereket, és végülis az sem véletlen, hogy a párbeszédük hajnalban játszódik le, a két napszak fordulóján - amikor az egyik hazamegy, a másik indul dolgozni. Az elektromosság volt a másik szervező elem, amely összekötötte a két figurát. A Hangya ugye villanykörtéket elllenőriz - tulajdonképpen haszontalanul, mert a rosszakat is visszateszi a futószalagra, a Tücsök pedig egy vízforralót épít otthon, bonyolult, már-már őrült módon, de roppant kreatívan.

filmhu: Ha már az előbb a párbeszédet említed, miért volt ennyire markánsan különválasztva a dialógus nélküli rész, a két szereplő találkozásától? Kicsit úgy éreztem, mintha két külön filmet látnék...

Cs. L.: Érdekes, hogy így látod, nem volt tudatos döntés. Az biztos, hogy a párbeszéd viszonylag konvencionális módon van bemutatva a film előző, fantáziadús momentumaihoz képest, igyekeztünk szakmailag korrekt módon megoldani a dolgot. Mondták már mások is, hogy kicsit kettéesik a film, de én mégis azt remélem, hogy tematikusan kiegészíti egymást a két rész, és a vége le tudja zárni azt, amit az eleje elkezdett.

filmhu: Nem tartottál attól, hogy a vicc, amire ki van hegyezve a történet, közszájon forog, és ezért a csattanóból nem lesz igazi csattanó?

Cs. L.: Szerintem lehet, hogy ezt valamikor sokan ismerték, és közszájon forgott, de manapság szerintem nagyon sokan nem ismerik. De ha ismerik is, Hajnóczy a párbeszédet annyira zseniális módon írta meg, hogy az már önmagában is élvezhető és filmre érdemes. Azt gondolom, hogy tettem hozzá annyit, amennyivel a film végülis több lett, mint egy vicc reprodukálása.

Különleges látványvilág

Cs. L.: A Tücsök figurája szerintem telitalálatt lett, a Hangyával sokat szenvedtem; jó darabig nem voltam kibékülve a kántáló szövegmondásával. Aztán rájöttem, hogy igazából az ő karakteréhez ez a mesterkélt, tudálékos beszédmód hozzátartozik - olyan valaki ő, akinek mindenre kész válasza van.

filmhu: A film látványvilága különleges - ebből a szempontból ez volt talán a legegyedibb kisfilm a szemlén. Csapatmunka volt, vagy egyedül dolgoztál, mint az animációs munkáidban?

Cs. L.: Az alapkoncepció az enyém volt, viszont Ágh Márton díszlettervező és Horváth Árpád operatőr elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a film végülis úgy néz ki, ahogy. Marci ötlete volt például a nejlonsátor, ahol a hangyák dolgoznak; tipikus példája annak, hogy egy egyszerű, köznapi jelenség, amelyet a legtöbb hobbikert végében láthatunk, egy új környezetbe helyezve milyen hatással érvényesül. De említhetném még a Tücsök lakásának kialakítását, ami szintén csupa kis ötletből áll össze egy teljesen irreális helyszínné.

filmhu: Inkább hangyának vagy tücsöknek tartod magad?

Cs. L.: Hát azt hiszem, én inkább egy tücsök vagyok, bár szeretnék minél többet megtanulni a hangyák szorgalmából. A profi filmezés során azt tapasztalom, hogy egy értékes alkotás elkészültéhez mindkettőre nagy szükség van. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a produkció elkészítését a Laokoon Film vállalta, ugyanis a cég professzionális hozzáállása az egész stábra (és persze rám is) nagyon jó hatással volt.

filmhu: Az idei Filmszemle új látványelemei - a filmek előtt futó bevezető-szpotok - részben szintén hozzád köthetőek, hiszen diákjaid, a Moholy Egyetem vizuális kommunikáció-szakának hallgatói készítették őket. Mennyire vagy elégedett velük?

Cs. L.: Elsősorban magával a kezdeményezéssel vagyok elégedett, amely végre azokra bízza a feladatot, akik ezt tanulják - egyetemi szinten. Az eddigi szemlék bevezető képsorai is bájosak voltak, de azt gondolom, a mostaniak lényegesen jobban beleillenek korunk vizuális környezetébe. A kezdeményezés Janisch Attilától származik, aki - Garami Gáborral együtt - végig felügyelte a munkálatokat. Azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a kapcsolat hosszútávú maradjon.