Császi Ádám: Bonyolult érzelmek útvesztője
Interjú a Viharsarok rendezőjével
Császi Ádám leforgatta első nagyjátékfilmjét, a Viharsarok története a ”kamaszkor, a szerelem és az ébredő szexualitás megélésének drámája: mozgalmas, érzelemmel telt története önmagukat kereső kamaszok felnőtté éréséről szól.” A peremen élő emberekről, az alföldi tanyavilágról és az emberi jelenlétről beszélgettünk a rendezővel. Fotó: Valuska Gábor
Császi Ádám: A Gyengébb napok után teljesen megváltozott az, amit a filmről gondolok. Az első három kisfilmem szándékosan háttérbe szorította a képi megfogalmazást, elsősorban a dialógra, a karakterekre és a történetre koncentrált. A társadalom peremére szorult emberekről szóló groteszkeket akartam rendezni, amelyek humoruk ellenére felzaklatóak és provokatívak. Nyers filmeket, amelyekből szándékosan hiányzik a kidolgozott vizuális történetmesélés, a képi világ roncsolt, esetleges és másodlagos a történethez képest. Mikor a Gyengébb napok-at befejeztem, kevésnek éreztem ezt a stílust, elegem volt a dialóg és a történet túlsúlyából.
Császi Ádám a Viharsarok utómunkája közben
Fotó: Valuska Gábor
Azon kezdtem el gondolkodni, hogyan lehetne a témáimat képekkel megszólaltatni. Rájöttem arra is, hogy a groteszk humor eltávolít a karakterektől - már nem akartam nevetni rajtuk: a finom érzelmi rezdüléseiket akartam megmutatni. Az Ünnep és az Éjszaka kísérlet volt: azt szerettem volna, hogy a történet és a dialóg a lehető legkevesebb legyen, és a film képekkel meséljen. (Szemlés interjú ennek kapcsán a rendezővel) Ez a stílus izgat most: a lehető legkevesebbel a lehető legtöbbet mondani, és mindezt úgy, hogy a kép ugyanannyira beszédes legyen, mint a történet. A film pedig érzelmekről szóljon, még akkor is, ha ez szemérmetlenül romantikus. Nem intellektuális hatásra vagy kimondható tanulságra törekszem, hanem bonyolult érzelmek útvesztőjének bemutatására. Szóval a látásmód gyökeresen megváltozott, de a téma és a hozzáállás ugyanaz maradt: a peremen élők emberek élete, de úgy megszólaltatva, hogy ne tudj nyugodtan elüldögélni a moziban. Amit látsz, kérdéseket ébresszen, amelyekre úgy érzed, mindenképpen válaszolnod kell.
filmhu: Az Ünnep egy tervezett nagyjátékfilmed demója volt, de ez nem a Viharsarok lett végül, igaz?
Császi Ádám: Nem, az Ünnep a Sötét ég alatt című thriller könyvem demója volt. A kisfilm pedig a legnehezebben emészthető történetszál egyik kulcsjelenetét dolgozta ki, amelyet mindenképpen szerettem volna leforgatva látni, mert ennek a megrendezését éreztem a legnagyobb kihívásnak. (Kritikánk a kisfilmről)
Császi Ádám a Viharsarok forgatásán
filmhu: Szabó Ivánnal közösen írtad a Sötét ég alatt és a Viharsarok forgatókönyvét is. Miért pont a Viharsarok lett az első egész estés filmed?
Császi Ádám: Éppen a Sötét ég alatt könyvét fejeztük be Ivánnal, mikor a fülembe jutott az a valós történet, amelyből a Viharsarok íródott. Elemi szinten megragadott és nem engedett el. Számomra a filmnek kötelessége azt megmutatni, hogy a kisebbségeknek, a társadalom margóján élőknek is van arcuk, történetük, amit el kell mesélni, másképp nem lehet megérteni őket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kortárs magyar filmben olyan témák és kérdésfelvetések jelenjenek meg, amelyekről nem szokás, vagy nem szabad beszélni - és úgy, ahogyan azokat nem szokás megmutatni.
filmhu: A Viharsarok 60 milliós gyártási támogatást kapott a Filmalaptól, ami elég alacsonynak mondható, figyelembe véve a többi filmterv támogatását. Német partnerek segítségével feltornáztátok a költségvetést 120 millióra. Mire elég ez a pénz és mire nem?
Császi Ádám: Huszonkilenc nagyon fapados és nehéz forgatási napra volt elég, és erre is csak azért, mert a stáb szerelemből csinálta - annyi szívességet és segítséget kaptunk, hogy megköszönni is hosszú. Mindenki külön köszönetet érdemel, aki dolgozott benne. Ami fájdalmas, és teljesen a pénz függvénye volt: napi négy-öt jelenetet vettünk fel, hiszen erre a filmre kb. negyven nap kellett volna. Ez nagyon sűrű tempó, nincs idő hátralépni és gondolkozni a forgatáson, folyamatos pörgés van. Ezt tudtuk előre és próbáltunk mindent a lehető legjobban előkészíteni. Nem jutott idő jelenet-verziókra és színészi improvizációra sem, pedig nagyon szerettem volna. Emellett minden akció, sfx-es és sok statisztát mozgató jeleneten nagyon el kellett gondolkozni, hogy kell-e, és mennyi kell belőle, mert ezek vitték legjobban a pénzt.
Van arcuk, történetük, amit el kell mesélni
Szabolcs és Áron - Sütő András és Varga Ádám a Viharsarokban
filmhu: A németek beszállása milyen kompromisszumokra kényszerített? Gondolok itt például a német színészekkel való munkára.
Császi Ádám: A német rész semmilyen kívánalmat nem támasztott sem a könyvvel, sem a német szereplőválasztással kapcsolatban. A német szereplőválogatás egyébként teljes mértékben barkács-megoldás volt. Pénzszűke miatt Rácz Erzsébet, Berlinben élő forgatókönyvíró intézte, aki összeszervezte nekem a színészeket, és helyet intézett a próbafelvételeknek egy helyi színitanodában. Ha összejött pár ember, kivonatoztam, vittem egy kamerát és én voltam a casting operatőr is. Erzsinek köszönhetem azt is, hogy felvette a kapcsolatot Sebastian Urzendowskyval, a későbbi német szereplőmmel, akit egy adatbázisból néztem ki.
filmhu: Kisfilmjeidet Másik Szőke Andrással és Szita Jánossal forgattad, Vass Gergővel diplomáztatok (cikkünk a diplomafilmekről), most pedig Rév Marcellel forgattad első nagyjátékfilmedet. Hogyan esett rá a választásod? Mennyire sikerült jól az első közös munkátok?
Császi Ádám: Marcival nem a Viharsarok az első közös munkánk. Egy fashion videot forgattam vele először, amelyből aztán videóklip lett egy angol DJ-nek, Ikonika-nak. (That Mystic fashion video Kalicz Klára designerről) Láttam már előtte Marci filmjeit, tetszettek is, de ez az első közös anyag véletlenül jött össze: csak ő ért rá azok közül, akiket hívtam. Meglepő volt az egész: nem ismertük egymást, de mégis pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, nagyon könnyen dolgoztunk együtt, és Marci képei pontosan olyanok voltak, mint amit akartam. Ez a Viharsarok-kal sem volt másképp: a film képi világa maradéktalanul olyan, mint amit elképzeltem. Ő nagyon jó vevő arra, amit én adni tudok, elemi szinten hiszek a képeiben. És mindig, a legnehezebb helyzetekben is maximálisan mellettem állt.
Készül a Viharsarok
filmhu: A Filmalap minden hírében hangsúlyozta, hogy szinte csak elsőfilmesek dolgoznak a stábban - te ezt hogy élted meg, nehézségként, vagy éppen hogy könnyebb és szabadabb volt így dolgozni?
Császi Ádám: A szűk kreatív stábban voltak csak első filmesek: Marci, Takács Nóra, a díszlettervező, és Kalicz Klára, a jelmeztervező. Mindig is velük akartam dolgozni ezen a filmen, ez az én döntésem volt, nem volt benne semmi külső kényszer: hittem bennük és a munkájukban. Nagyon könnyű volt velük - valódi alkotócsapatként működtünk, amelynek része volt írótársam, Szabó Iván is. Semmilyen tapasztalatlanságot vagy bizonytalanságot nem éreztem bennük. Az is fontos, hogy nagyon erős hátországunk volt: a stáb többi része tapasztalt profikból állt, és Ivánnak sem ez volt már az első filmje.
filmhu: A diplomafilmedben is két nagyon fiatal, ismeretlen arccal dolgoztál, és a Viharsarok szereplői, Sütő András és Varga Ádám sem dolgoztak korábban filmben. Hogyan folyt velük a munka?
Császi Ádám: Nagyon hosszú szereplőválogatás és számtalan próbafelvétel előzte meg választásom, így pontosan tudtam, hogy kik ők és mire képesek. Egyikük sem tapasztalt színész - ez tette nehézzé a munkát. Én viszont nem is kidolgozott alakításokat, hanem nyers és hiteles emberi jelenlétet akartam. Ám ahhoz, hogy igazi partnerekké váljunk, el kellett kezdenünk bízni egymásban. Próbáltam őket minél jobban behúzni az anyag világába, nagyon sokat voltunk együtt, rengeteget próbáltunk - eleinte nem is a film jeleneteit, csak improvizáltunk. Nagyon komolyan készültek a filmre, elkötelezett társaim voltak. Például Sütő Andrisnak pontos edzésterve, étrendje volt, és Muhi András Pires több hónapig gyötörte a focival. Varga Ádámot leküldtem a forgatás helyszínére, ahol egy tanyán dolgozott, hogy megismerje a miliőt, amelyben karaktere él.
Nyers és hiteles emberi jelenlétet akartam
Sütő Andris és Varga Ádám
filmhu: A film nagy részét egy Kiskunmajsához közeli tanyán forgattátok. Egyrészt mindig érdekel, hogyan akadtok ilyen helyszínekre, van ezekről egy adatbázis? Ismerősnek az ismerőse?
Császi Ádám: Nem, nincsen erről adatbázis. Marci, Nóri és én négy hónap alatt négyzetkilométerenként fésültük át a vidéket a Kiskunságtól a Hajdúságig. Kis zsákfalvakba mentünk be, a kocsmában megkérdeztük, hogy van-e tanya a környéken, és amerre mutatták, arra indultunk tovább. Az összes vidéki helyszínt így találtuk meg. A tanya különösen nehéz ügy volt, mert a magyar tanyavilág jórészt már eltűnt: a házak nyaralók lettek, összedűltek, vagy lebontották őket. Ahogy hajtottunk az úton Majsa közelében, a távolban mintha lett volna egy épület, de alig lehetett látni. Lekanyarodtunk a pusztára és negyedóra zötykölődés után egyszer csak megláttuk a házat, amelyet kerestünk.
filmhu: Mennyire könnyítette vagy nehezítette a munkát az összezártság, és azt hogy a világtól elzárva kell dolgoznotok?
Császi Ádám: Az összezártság nagyon megkönnyítette a munkát, így senki nem tudott kiesni a film világából, hiszen az vett minket körbe. Egy kis kommunává alakultunk a Kiskunságban, nagyon szerettem így dolgozni.
Császi Ádám, rendező Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Kiskunmajsa hogyan reagált a forgatásra? Részt vettek a helyiek a film készítésében?
Császi Ádám: A helyiek mindenhol nagyon segítőkészek és vendégszeretőek voltak, Balogh Magdinak és Balogh Imrének külön köszönet jár. Én úgy tudom, nem volt helyi a stábban, kivéve néhány statisztát, de sok segítséget kaptunk. Viszont az, hogy filmet akarunk forgatni a szomszédjukban, sokszor olyan hatást váltott ki, mintha azt mondtuk volna, hogy repülő csészealjaknak fogunk leszállópályát építeni. A film témáját nem tudták, nem volt publikus akkor még.
filmhu: Azért is kérdezem, mert ugye az Index is rögtön úgy hozta le, hogy készül a Filmalap első melegfilmje - a filmedben kamaszok, foci és szexuális vonzalmak játszanak szerepet. Hogy készülsz, hogyan fogják fogadni ezt a filmet az “emberek”?
Császi Ádám: Elkeserít, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül. Hogy erről a témáról tabu beszélni és nem magától értetődő, hogy két meleg fiú történetét el lehet mesélni, és ennek van létjogosultsága. Pontosan azért rendeztem meg ezt a filmet, hogy ez megváltozzon.
