Csík Juci: Tollas

A libák az EU-ba mennek

Közös mozizással kezdődik a történet, kezdetleges módon, kifeszített fehér lepedőre vetítenek egy filmet, Aleksandar Petrovic Találkoztam boldog cigányokkal is című alkotását. Sötétben felvillanó arcok, beszédes gesztusok, a nyitójelenet eltalált expozíció. Bemutatja az ott élő embereket, a munka utáni önfeledt szórakozást, a bekiabálásokat, az őszinte és sokat mondó viselkedésüket. A film egyetlen nap történéseit követi nyomon, a reggeli buszra szállással, apró pihenőkkel, munkával és az estét lezáró főzéssel. Mindeközben megismerjük a cigánytelepen élő és tolltépésből vegetáló emberek történeteit. A rendezőnő szeretettel és empátiával fordul feléjük, láthatóan érdekli őt a sorsuk. Remekül alkalmazza a zenét, a kísérőzene autentikus, illik a környezethez, a hangulathoz.

Az életben maradás lehetősége Jelenet a filmből

A tollfosztás jelenete a végtelenségig naturalisztikus, az élő libák tolltépés okozta visítása megdöbbentő. A libák össze és sorba terelése, valamint a tollfosztás hosszan kitartott snittjei aprólékosan megmutatják az embertelen barbárságot. A Tollas a cseppet sem humánus szokást állítja szembe a kilátástalan helyzettel, mikor nincs más választása a nincsteleneknek. Egészségtelen, megterhelő munka, de ez biztosítja sok család számára az életben maradás lehetőségét.

Egy dolog azonban zavart a filmben, bár ez nem feltétlen hiba. A beszélgetések során hallatszik a kérdés, s mivel nem látható a két beszélgető fél, ez többször kizökkentett a filmből. Furcsán megakaszt, kivon a valóság illúziója alól, megtöri az intimitást, szembesít a ténnyel, a filmet bizony többen készítik. Hiányzott a közvetlenség érzete, amit akkor tapasztal a néző, mikor úgy érzi, kettesben van a szereplővel, mintha neki mondaná mindezt, mintha ő is részese lenne a történetnek. Ez a metódus nem jellemzi az egész alkotást. Azok a jelenetek igazán erősek, ahol csak a kérdésre adott válasz hallható.

A Tollas kiforratlan alkotás, de van eleje és vége, ami sarkalatos pontja egy történetnek. A téma izgalmas, a szociális érzékenység nem vitatható, csak a megvalósítás profizmusa hiányzik még mögüle, de az is megjön idővel.