Csocsó - Az optimizmus diadala - beszélgetés Koltai Róberttel
- Szégyellem, de az én életemből az internet már kimarad. Két éve vettünk egy számítógépet, és úgy néz ki, hogy a jövő hónapban csomagoljuk ki. Persze, tudom, hogy ez a világ, de…
- Majd kinyomtatom és elküldöm Neked az interjút, mert ezek szerint nem valószínű, hogy a szemed elé kerül. Ha a saját, mondjuk úgy: szerzői filmjeidet veszem sorra, akkor az Ámbár tanár úr volt az utolsó munkád. Mitől függ. hogy újabb, saját film forgatásába fogsz. A belső vagy a külső rákészülés hosszabb?
- 1992-ben forgattuk a Sose halunk meg című filmet, 1993-ban mutattuk be, utána a Patika című tv-sorozat jött, rögtön azután pedig a Szamba. Az Ámbár tanár úr előtt készült el a Miniszter félrelép. És közben a Hyppolit, a lakáj és a Meseautó írásában is részt vettem. Elég sűrű volt az elmúlt néhány év.
- A Csocsó története mikor játszódik?
- Az ötvenes években. Gyermekkoromban három-négy évet töltöttem az első szocialista városban, Sztálinvárosban. Apukám a helyi fociklub vezetője volt (abból lett a mai Dunaferr). Persze, a film egyáltalán nem erről szól, de él bennem erről egy kép, ami alapján kitaláltuk a történetet. Bár egyik filmem sem teljesen önéletrajzi ihletésű, de mindegyik saját élményekből indult el. Talán a legszemélyesebb a Sose halunk meg és a Szamba. A filmjeimben látható események nem mindig velem történtek meg, csak ott voltam, láttam, éreztem őket. Megfogott valami abból a miliőből, amiről mesélni próbálok. A Sose halunk meg után a Csocsó lett volna a második film. Mint a mókus fenn a fán címmel kezdtük el írni a forgatókönyvet Nógrádi Gáborral, de nem voltunk megelégedve a végeredménnyel. Úgyhogy, feladtuk, félretettük. A Sose halunk meg viszont annyira tetszett Vámos Miklósnak, hogy azonnal felajánlotta, hogy ha bármikor filmet szeretnék csinálni, ő a rendelkezésemre áll. Ahogy nekiálltunk, hogy átírjuk a Mint a mókust, egyre-másra kerültek elő a színházi történetek élő és nem élő barátokról, Kaposvárról. Vámos beszélt rá, hogy ezekből az élményekből írjunk filmet. Nem kellett kétszer mondani, mert tele voltam a Színházzal, csak válogatni kellett a történetekből. Így született meg a Szamba. Vámossal együtt írtuk meg az Ámbár tanár úr forgatókönyvét is. Élt bennem egy kép az egykori orosz tanáromról, tele voltunk iskolai történettel. Mindezeket felhasználva találtuk ki a film meséjét. A Hyppolit és a Meseautó közben írtuk meg Kern Andrással együtt a Féltestvérek című forgatókönyvet is - egy belga producer felkérésére, aki azóta eltűnt. Ekkor mondta Dés Laci, aki az egyik legjobb, legszigorúbb, legérzékenyebb, legtehetségesebb munkatársam és barátom, hogy újra kellene írnom azt a sztálinvárosi történetet, az még fáj nekem. Megírtuk Nógrádi Gáborral a forgatókönyvet, ami szinte egyáltalán nem hasonlít arra a régire. Igaz, hogy nem ezen a könyvön dolgoztunk az elmúlt 7-8 évben, de mégiscsak érlelődött.
- Honnan veszed újra az erőt ahhoz, hogy filmet forgassál?
- Nem a kritikának csinálom a filmet. Igaz, a külföldi és néhány hazai kritika mennybe emelte a Sose halunk meget, de nem ezzel kell foglalkozni. Erőt ad az a szeretetet, amit lépten-nyomon kapok az emberektől, segít, ha bizonytalan lennék abban, hogy értéket csinálok-e. Azért, mert valaki egy kicsit ködösebben, lilábban, furábban fogalmaz, soha nem fogok rá rosszat mondani, az ő dolga. De az túlzás, hogy kisajátítják maguknak az u.n. művészetet. Mindhárom saját filmem megkapta a legnézettebb filmért járó díjat: az emberek figyelme, szeretete semmihez nem hasonlítható vágyat ébreszt bennem újra és újra, hogy meséljek.
Koltai Róbert ekkor a táskájából kiemel egy fekete mappát, ahol szépen sorban, minden oldalon egy-egy külföldi kritika fénymásolata lapul: Los Angeles Times, Hollywood Reporter, Variety, New York Times, Chicago Tribune. Rengeteg cikk. Koltai lapozgat, bele-bele olvas. Egy helyen észreveszem, hogy a címben az áll: Uncle Gyuszi. Másutt a következő névsor olvasható: Jack Nicholson, Gene Hackman, Koltai Róbert. Egy helyütt Jiøi Menzelhez hasonlítják. A következő lapon vastag betűkkel szedett cím: Az optimizmus diadala a keleti blokkból.
