Deák Krisztina: A miskolci boniésklájd

Hiteltelen valóság

2000-ben valóban létezett egy, a média által a miskolci Boni és Klájdként emlegetett bankrablópáros, akik tovább gazdagították kis magyar hazánk népmesei alakjait: Rózsa Sándor, Sobri Jóska vagy a Viszkis Rabló mellett egy újabb magyar mítosz született meg Novák Tünde és Fekete László személyében. A kalandos menekülés után azonban ők sem kerülhették el végüket - rendőri kézre kerültek: a fiú öngyilkos lett a börtönben, a lány meg megírta, a Magvető kiadó pedig megjelentette a Miskolci Boni és Klájd címen ismertté vált emlékiratait, hogy végül Deák Krisztina filmrendező a Jadviga párnája után ebben a memoárban találja meg a játékfilmmé tehető sztorit.

„A film megtörtént eseményeken alapul. A főszereplők nevét megváltoztattuk, minden más a képzelet szüleménye”- áll a mozi végén, mintegy igazolva a vászon kilencven percét: akármilyen hiteltelen és irreális volt, amit eddig néztünk, mindez tényleg így történt. A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha elveszem ezt a valóságalapot a film mögül?

Szerelmes bankrablók helyett tévéző kamaszokat mutat

Nem a média korabeli híradásainak, még csak nem is Novák Tünde emlékiratának, hanem a pergő képeknek kellene hihetővé és nem utolsósorban érthetővé tenni a történteket. Egészen addig, amíg játékfilmről van szó, fikciónak kell tekinteni a kilencven perc eseményeit: abból kell képet kapnom az alapját képező valóságról. A miskolci boniésklájd azonban a cselekmény előrehaladtával egyre több lyukat hagy maga mögött, amelyeket egy filmen kívüli valóságban tájékozott tudat talán be tud foltozni, de ez igencsak megnehezíti az élvezettel teli befogadás lehetőségét. A kérdőjelek, a Mi?-k és a Miért?-ek addig szaporodnak a néző fejében, míg végül útjára nem engedi a filmet: menjen, amerre akar, és meg sem próbál vele tartani.

A két síkon játszódó (és a bonyodalmat nélkülöző) cselekményt például nem ártott volna egyértelműen elválasztani: így talán kevésbé lenne zavaros Hámori Gabriella és Gazsó György valamint az őket összekötő befőttesüveg első találkozása, arról nem is beszélve, hogy ennyire lötyögő szerkezet mellett nem a legszerencsésebb megoldás teljesen elszeparáltan a film végére illeszteni a kiinduló szituációt. A történet képtelen felépülni: szereplők, motivációk, cselekedetek, biciklik, pisztolyok, lakások és lopott autók lógnak a levegőben – és nem állítható, hogy a befejezésben legalább minden a helyére kerülne.

Ha már nincs izgalom: lehetne helyette érzelem. A szerelmes bankrablók helyett bicikliző majd tévéző kamaszokat mutat be a történet: az elsőfilmes Ráczkevy Ildikó az elvárt naivát produkálja, Karalyos Gábornak pedig a karaktere kidolgozatlan, nem a színészi játéka – így párosuk központi szerepű szerelme sem tud működni. Elnagyolt fővonal, klisék a háttérben: erőszakos nevelőapa, visszataszító rendőr, esetlen védőügyvéd (Gazsó György pályafutásának legrosszabb alakítása). A mellékszerepekben megjelenő aljas barátokat alakító Hámori Gabriella és Haumann Máté jobban körvonalazott figurákat játszanak, a film világában talán a legátélhetőbben.

Inkább emlékeztet a Született gyilkosokra

Lili és Pali – a mi Boni és Klájdunk pedig teljesen érintetlenül hagyja a nézőit. A kispolgári lakótelepi lét tipikusan magyar vágya kevés ahhoz, hogy elvigye ezt a nagyjátékfilmet a hátán. Az irányultsága menti meg a filmet dramaturgiai csődtől: az eseménytelen napok börtönig ívelő végzete, a be nem vállalt és mégis elbukott nagy balhé kerül a középpontba.

A bankrablós-üldözős műfajteremtő, Warren Beatty és Faye Dunaway-féle Bonnie és Clyde utalások is megjelennek a filmben, ám a folyamatos felemlegetés ellenére sem lesz kapcsolat a példakép és az utánzat között. A kamaszlányt zavaros családi háttéréből kimenekítő idősebb fiú és törvényszegő utazásuk története - ha nagyon halványan és szigorúan csak körvonalaiban - inkább emlékeztet a Született gyilkosokra, de színvonalában meg sem közelíti azt. Persze Mickey és Mallory sztorija Amerikában játszódik, és hát el kell ismerni: Oliver Stone készített róluk filmet. Deák Krisztina hősei pedig itt Miskolcon puskázzák el a nagy balhét, és itt Magyarországon készítettek róluk egy nem túl jól sikerült filmet.

Lili az érzelmi és anyagi szegénységben élő tinédzser, ugyanazon a napon akad rá a szerelemre és egy tele páncélterem kulcsára. A szerelem nő, a pénz fogy, Miskolc nem Chicago, Lili és Pali pedig nem Bonnie és Clyde.

LILI és PALI „véletlen bankrablók”.

Megismerkedésükkor mindketten Nyíregyházán élnek. Lili tizenhét éves, szinte még gyereknek tűnő lány, azonban már dolgozó, önmagát eltartó felnőttként él. Pali biztonsági őr egy banknál. Egy nap Pali van szolgálatban és behívja Lilit a bankba. Csodás módon rábukkannak a bankszéf kulcsaira. Bár először csak megnézni akarják a pénzt, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Hátizsákjaikba gyömöszölik a pénzkötegeket, és elmenekülnek.

Ettől fogva egymástól függnek. Lehet, hogy Lili és Pali „véletlen szerelmesek”, ezt azonban már nincs lehetőségük kideríteni. Bezárkóznak saját világukba, így hamarosan elvesztik a valósághoz való egészséges viszonyukat. Csak sodródnak az eseményekkel.  Életük szerencsétlen, szinte indokolatlan történések végeláthatatlan sorozatává válik.

Menekülnek. Először a közeli hegyekben bujkálnak, majd az ősz beálltával Miskolcra mennek.

Az újságokból tudják meg, hogy ők a 'magyar Bonnie és Clyde'.  Egyre inkább belehelyezkednek szerepeikbe, melyekhez azonban a valóságban semmi közük. Fogy a pénzük, s Pali előhuzakodik ötletével, egy pénzszállító autó kirablásának tervével. Készülni kezdenek első kitervelt bűntényükre. Autókat kezdenek rabolni a majdani meneküléshez.

Bár tervüket tökéletesen kidolgozzák, a kitűzött napon és pillanatban megijednek, és hagyják, hogy a pénzszállító autó érintetlenül haladjon el előttük. Fölszabadultan és figyelmetlenül autóznak álrendőrautójukban, s így kiszúrja, majd üldözőbe veszi őket egy igazi járőr kocsi. Nem mernek megállni, tovább száguldanak, egyenesen bele egy csuklós buszba. Közben a rendőrautó eléjük kanyarodik, zűrzavar támad. Pali fegyverrel a kezében kiugrik. Lili lövéseket hall. Sikerül elmenekülniük. A híradóból tudják meg, hogy Pali életveszélyesen megsebesített egy rendőrt.

Az egész város őket keresi. Vakmerően és kétségbeesetten menekülnek, de egy elhagyott garázs csapdájában elkapják Lilit és Palit.

A börtönben szétválasztják őket. Pali öngyilkosságot követ el és meghal.
Lili a fiú öngyilkossága után egyedül áll az őt értetlenül kémlelő világban. Pali egy korábbi figyelmeztetését észben tartva, nem hisz senkinek. Sem a kirendelt Védőügyvéd, sem a Pszichiáter, sem a Nyomozó nem érti Lili viselkedését, elszánt hallgatását, megrögzött ragaszkodását egy olyan valósághoz, melyben Pali talán nem is halott.

A film nem lineárisan mondja el Lili történetét. A két különböző idősíkban játszódó, összefonódó történetből nem akciófilm bontakozik ki, hanem egy lány felnőtté válása az ezredforduló Magyarországán. Lili olyan világgal találkozik, ahol minden és mindenki megvásárolható.

Lili nem korszerű hős, története éppen ezért fontos. Hűsége, kitartása és szerény vágyai ellentmondásban állnak a világ pénz és siker mozgatta értékrendszerével. Ám ő ebben a korban él, elbukása tehát sorsszerű, tragédiájuk elkerülhetetlen.