Elhagyott árnyék (Tájleltár) 

Kotnyek István

Tájleltár készíthető, ha a beesési szög az átboltozódás síkjából nem tér ki.

filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Kotnyek István: Az EU-s csatlakozás küszöbén a Földművelődésügyi Minisztériumhoz érkezett bejelentések arra utaltak, hogy a természeti valóság eresztékei meglazulni látszanak, a réseket a virtuális valóság képei kezdik észrevétlenül kitölteni. Az illetékes Főhatóság haladéktalanul részletes tájleltár készítését rendelte el.

Mint a régió önkéntes tájesztétikai szakreferense határszemléim során kijelöltem a műveleti helyszínt amely tételesen a Zala megyei Zajk nevű falu pusztulófélben levő szőlőhegye, 30 km-re lakhelyünktől, a horvát határ közelében. Az előzőekben meghatározottak filmes dokumentálására készített szakforgatókönyvet Gerócs László.

A tájleltár képi dokumentálásának részlete a film, amely tanúsítja, hogy a 3 évig végzett munka során semmiféle eltérést nem érzékeltünk, pedig a felmérés kiterjedt a dombokra, erdőkre, épített környezetre, fűre, fára, felhőre, sőt  még az árnyékra is.

A tájleltár képi dokumentálásának részlete a film

filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

K.I.: 1967 óta megszakítás nélkül tevékenykedik Nagykanizsán a KAMERA ’67 nevű amatőrfilm stúdió, ahol évente elkészül egy-két nézhető kisfilm. A stáb a legaktívabb alkotókból állt össze. Szabó Zsigmond és Andrasek Tibor a technikai oldalt vállalta. A forgatáson Gerócs László (szakmája: építész), Kalász József (szakmája: rendszergazda) és Kotnyek István (szakmája: ismeretlen magyar festő) szorgoskodott.

Feszes költségvetésből dolgoztunk: 3 db SVHS kazetta (a költségvetés szigorú volt), nagyjából 1000 km-re való benzin, pár tucat presszókávé (Letenye), díszlet, jelmez, raktár a helyszínen, világítás: napfény (most is), valódi eső, valódi hó, jól működő valódi köd. Tájjelegű borokat, mint doppingszert ingyen kaptunk a megszeppent gazdáktól – nyaralás, telelés zsebből. (Nem szoktunk pályázni!)

filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)

K.I.: Egy idős szőlősgazda, látván ténykedésünket (Teodolit, szintezőléc, cövek…) beletörődve legyintett; - „Már megint mérnek, csak mérnek…”

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

K.I.: Filmem már volt a szemlén én magam még nem.
A Szemle gondolom a nagyjátékfilmekről szól első sorban, ahol mindenki a legtöbb művészi megoldást igyekszik beletenni a bizonyos esetekben óhatatlanul szórakoztatóipari produktummá váló filmjébe.  Nincsenek könnyű helyzetben.
A kísérleti filmek szerencsére nem lesznek ennyire szem előtt, bár megjegyezném én a kísérletezést megtartom magamnak, ha meg bemutatom az már kisfilm. Ebben a műfajban biztosan lehet majd látni bátor dolgokat, meg blöfföket is – így kerek a világ.


filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

K.I.: Igazi forgatókönyvből még sosem csináltam filmet (csak speciális szakforgató-könyvből), ha egyszer muszáj lenne (?) biztosan az anyja sem ismerne rá. Egy leírt kép megvalósítva sosem lehet olyan erős és gazdag mint egy igazi mozgókép, ahogy a látványt sem lehet szavakkal tökéletesen megfogalmazni, valami mindig elveszik.

Egy leírt kép megvalósítva sosem lehet olyan erős és gazdag mint egy igazi mozgókép

K.I.: Filmjeimben nincs szöveg, még beköpés sem.

filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

K.I.: A legtöbbször felvett jelenet a ködben elengedett kilenc szajkó lehetne, ha lehetne.

filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

K.I.: Az A kategóriás fesztiválokat meghagyom másoknak, az a pálya nem a miénk. Legszívesebben A barátaimnak és harcostársaimnak és A független gondolkodóknak, A nyitott lelkületűeknek mutatom meg munkáimat. A nagyközönséghez nem nagyon tudok szólni, bár jó lenne.

filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

K.I.: Ebben az évszázadban még nem voltam moziban, a múlt század végén utoljára a Sátántangó fogott meg.