"Én tudom, hogy a vér csak ketchup" - Beszélgetés Baradlai Viktorral
- Szinkronizálok, filmekben szerepelek. Színházban is fellépek. Voltam már reklámválogatásokon is.
- Kit szinkronizáltál eddig?
- Például a Tarzant gondolom, nagyon sokan látták. Én szinkronizáltam Stuart Little kisegeret, az Apafejből a kisfiút, Pinocchiót…
- Mostanában?
- Mostanában nem túl jelentős dolgokat. Siempre sebzett szívek. Itt az a nevem, hogy „Nemtom”, mert egy koldusgyereket játszom, aki egy gazdag családba kerül, és nem ismeri a nevét, ezért úgy hívják, hogy „Nemtom”.
- A mostani szerepedben milyen srác vagy te?
- Szerintem ő egy laza srác, olyan, mint én, szereti megismerni a dolgokat, kalandokat keres, és szeretne kincset szerezni.
- Sikerül kalandokba keverednie?
- Szerinted rossz, hogy ennyi verekedős film megy a mozikban?
- Igen. Én imádom az ilyen akciófilmeket, de a többi gyerek lehet, hogy úgy fogja fel ezt, hogy ilyen az élet, hogy erre kell felkészülni, hogy mindenkit meg kell verni, de én tudom, hogy a vér az csak ketchup. Szóval én nem veszem ezeket komolyan. ők meg lehetséges, hogy igen.
- Miből gondolod, hogy komolyan veszik?
- Mert egy csomó gyerek a suliban nagyon agresszív.
- Milyen filmeket nézel még?
- Nagyon szeretem a kalandfilmeket, a családi vígjátékokat, a sci-fiket. A horrorokat nem annyira.
- Mesefilmeket nem nézel?
- Nem gondolod, hogy attól, hogy sokat forogsz felnőttek között, kicsit felnőttesebb lettél?
- Lehet, hogy egy kicsit másképp beszélek, mint ahogy az iskolában szoktam, vagy furcsább szavakat használok. Kell, hogy a fontosabb dolgokat név szerint tudjad. Egy csomó helyre egyedül járok. Azt mondják, a jég hátán is feltalálom magamat.
- Azt is mondják, hogy rosszalkodsz.
- Én nem mondanám, hogy rosszalkodom, szerintem csak eleven vagyok. Néhány ember a stábból azt akarja, hogy olyan legyek, mint egy robot, hogy üljek a helyemen, vagy csináljam azonnal azt, amit akarnak. Ezt nem lehet megoldani, mert a gyerek gyerek, és nem robot.
- Akaratos vagy?
- Igen. Szerintem az vagyok.
- Ha munka van, azt komolyan veszed?
- Nem, mert szerintem a munka az játék. De nem mindig. Ha például 10-12 órája dolgozol és hullafáradt vagy, akkor nem. Van, amikor délután 4-től hajnali 6-ig dolgozunk, én már mondanám, hogy elegem van, menjünk haza, de még mindig muszáj csinálni.
- Ha felnősz, színész leszel?
- Nem biztos. Lehet, hogy ügyvéd leszek, vagy motorcrossos. Az most nagyon tetszik. Vagy focista…De talán mégis inkább színész, mert most azt csinálom.
- Képezed magad valahol?
- A Földessy Margit Kreativitásfejlesztő Stúdiójába járok. Mindenki azt mondja, hogy színistúdió, de ez kreativitásfejlesztő, bár kijönnek onnan színészek is.
- Ilyenkor hogyan jársz suliba?
- Eredetileg úgy volt, hogy csak egy-két napot lóg bele a forgatás a szeptemberbe, de aztán jöttek a pótforgatások. De megegyeztünk az anyukámmal, hogy ezután csak akkor vállalunk el szinkronokat, ha mindent megtanultam, mert volt egy olyan időszakom, amikor nem ment annyira jól a tanulás.
- Megnézed a filmjeidet?
- Persze, hogy megnézem a moziban, meg mindenhol, de én csak így lesüllyedek szégyenemben az ülés alá, mert nem szeretem nézni, meg hallgatni magamat. Nekem nem tetszik, amit csinálok. Látom, hogy elrontottam. Jobban csinálom utána, de mégis rossz. Mindenki azt mondja, hogy jó, meg tényleg jó, de nekem mégsem tetszik.
SoSa
