Enter the Ninja
Camp Attack!
Franco „leszek én még Árpád vezér is” Nero boszorkányos ügyességgel rejtőzik (ha kell, észrevétlenül bújuk meg egy hurkapálca vastagságú fatörzs mögött is), s bár mozdulatai inkább ön-, mint közveszélyesek, a néző őszinte meglepetésére mégis kardélre hányja, dobócsillag hegyére tűzi, dárdával lékeli meg, nyíllal lyuggatja át, nunchakuval pépesíti az ellent. Miután végzett szabadtéri teendőivel, behatol a nagymester házába, levágja annak kobakját, majd a természet törvényeire mintegy fittyet hányva feltámadt sensei-től átveszi jól megérdemelt ninja-diplomáját – átesett a beavatási rítuson, immáron ő is a klán részévé vált. Azaz mégsem: a japán származású, harcos felmenőire oly büszke Hasegawa (Sho Kosugi!!!) frissen felavatott társa túlzó európaiságára hivatkozva nem ismeri őt el teljes értékű árnyharcosnak, és rasszista érvekkel protestál a nagymester döntése ellen. Súlyos konfliktus bontakozik ki a fekete ninja és a fehér ninja között – sejteni lehet, hogy ennek még rossz vége lesz, itt patakvér fog folyni.
Franco Nero, miután általános dicsérettel végezte el a képzést, a Fülöp-szigetekre repül, hogy meglátogassa barátját, kivel együtt harcolt Vietnámban (hol másutt). Bizony nagy szükség lesz itt különleges képességeire, mert a cimborát egy gazdag és hatalmas üzletember fenyegeti, aki a veterán különleges osztagos nevére írt birtok tulajdonviszonyát kívánja megváltoztatni: mint utóbb kiderül, mérhetetlen olajkincs rejlik a föld alatt, ezért a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze a jelentőségteljes kókuszpálma-ültetvényt. Charles Venarius és sameszei, ahogy az idő telik (a történet folyására nehezen lehetne hivatkozni, merthogy cselekménynek ugyancsak híján vagyunk, nincs minek haladnia), egyre komolyabb szakmai kihívások elé állítják Franco Nero ninját (5 ellenség, 10 ellenség, 20 ellenség, 50 ellenség!), ám néki meg se kottyannak a bevezető feladványok: erős lábaival szétrúg, izmos kezeivel szétüt mindenkit, aki bántani meri barátait. A fináléban így kerülhet elő a bosszúra szomjazó fekete ninja, és a kötelező ujjgyakorlatok után kezdetét veszi az évszázad meccse, melynek tétje a becsületen túl egy szőke, dauerolt hajú, duzzadó keblű hölgy élete. Izgalom a köbgyök alatt: vajon kibír a bajuszos Franco Nero az arcbénulásos Sho Kosugival?
Persze hogy kibír, de a mi szempontunkból ez mellékes. A Ninja közbelép nem emiatt emelkedik ki a szürke masszából, hanem egyedülálló technikai megoldásaiból kifolyólag, felmérhetetlen debilitása okán, valamint általános színvonala miatt válhatott örökbecsű alkotássá. Szembeszökő, hogy az operatőrök gyakorlatilag magasról lesz@szrták a munkát: döbbenetes, de egyetlen jelenetben, konstans fényviszonyok között, snittről-snittre ugorva változnak a színek. A fehérből fakószürke lesz, a kép elhalványul, máskor zöldes árnyalatot kap, vagy vágásra beborul az ég, esetleg éppen kivilágosodik – meglehet, lejárt szavatosságú filmre forgattak, és a tekercsek állapota, illetve fényérzékenysége enyhén szólva is nagy változatosságot mutatott. Nem csak az operatőr mondott le önként a világ megváltásáról, de a szereplők (a színészek kifejezés kissé eltúlzott volna) felkészültsége sem igazán meggyőző. Franco Nero a dobócsillagszemű fehér ninja szerepében fájdalmasan röhejes: a távolba nézni, azt nagyon tud, de ha kézbe veszi a nunchakut, a nézőben mélységes aggodalom ébred, nehogy fejbe vágja magát a derék ember; ráadásul a maszknélküli jelenetekben olyan buta arcot tud vágni, mintha belérekedt volna egy éktelen nagy büfike. Sho Kosugi legalább tényleg képzett harcművész, viszont a színészetet messziről sem ugatja: az őrülten gonosz ninja szerepében Monty Python-szintű önparódiát demonstrál, az angol akcentusa pedig teljességgel egyedi (a film végén azt nyögi, hogy „ön-őőőr, ön-őőőr”, melynek megfejtése: „honour, honour”). A dialógusok megejtő hitelességgel idézik fel a Zsaru Magazin cizellált szellemiségét; „A fekete ninjámat akarom!!! Hol a fekete ninjám?!” – kiabál a gonosz üzletember, mikor felzaklatják kedélyvilágát; „Egy igaz ninja nem öl. Csak védelmi célból megsemmisít.” – összegzi Franco Nero az árnyharcosok filozófiáját. A figurák tehát remekbeszabottak, miként viselkedésük is hiteles: a főaljas segédje, Kampókéz a script szerint szadista vadember, ránézésre mégis inkább egy elhízott, joviális modorú szociológusnak tűnik, a vérkomolyan vizslató ninják pedig folyamatosan hátraszaltókat hánynak, így közlekednek két földrajzi pont között. Ami azt illeti, technikai kivitelezés terén sem vesztek el a részletekben az alkotók, kicsire nem adtak: a pizsamás ninják látszólag csak karddal rendelkeznek, de szükség esetén íjakat, botokat, fúvócsöveket, akár tankokat és nukleáris robbanófejjel szerelt interkontinentális ballisztikus rakétákat is előhúznak nem is létező zsebükből. Persze, a fehér ninjának erre nincs szüksége, ő egy kislócával is felskicceli a hasfalat és elmetszi a torkot (komolyan!), és egy szál gerberával megöl egy népes testőrsereget, merthogy ninja magic rulez.
Középhaladó filmfüggők már a főcím során sejtik az előttük álló élmény minőségét, merthogy a fekete ninja esztelen hadonászása közben megjelenik a Golan-Globus Production logója. Menahem Golan és Yoram Globus cége a nyolcvanas évekbeli trashfilmek Mekkája, a vállalkozás érdemei számosak, a nagy duó csalhatatlan biztonsággal forgatta a minimális szakmai színvonalat is mélyen alulmúló akciószemeteket. Ők bocsátották vízre az Amerikai ninja sorozatot; bár senki sem kérte őket erre, mégis megajándékozták a világot a Jean Claude Van Damme nevű művészemberrel; finanszírozták a fájdalmasan elnyúló Bosszúvágy-sorozatot; a Delta Force, az Akcióban eltűnt 1-2 és az USA Invázió című remekekkel tették sebességbe Chuck Norris karrierjét - s még megannyi kacagtató faviccet fabrikáltak az évek során.
Az Enter the Ninja a ’80-as évek junk akciófilmjeinek élharcosa: gondosan mellőz minden olyan érdemet, amely miatt érdemes volt feltalálni a mozgóképet egykoron. Nemkülönben mellette szól, hogy az alkotók, kik hülyeség terén szemernyi önkorlátozást sem mutattak, a mozi játékidejét bölcs belátással korlátozták, ennélfogva röpke 101 perc alatt átszánthatja magát a vállalkozó eme mozgóképes bűncselekményen.
Szív, dobbanj nagyot: jön Franco Nero fehér ninja! Gambatte kudasai!!!!!
