Erdélyi Dániel

filmhu: Mi alapján válogattátok össze a fesztiválon látható külföldi filmeket?

Erdélyi Dániel: Csak elsőfilmeket hívtunk meg és igyekeztünk minél frissebb alkotásokat behozni. Egy kivétel van, a Harc az életért című cseh film, ami 2000-ben készült.

filmhu: A program könnyen összeállt?

E. D.: Elég nehéz volt filmeket találni, most induló ismeretlen fesztiválként, szinte kapcsolatok nélkül. A Filmunió segített, küldtek egy kör e-mailt a környező országok hasonló szervezeteinek, volt ahonnan válaszoltak, volt ahonnan nem. Ahonnan válaszoltak és ahol több elsőfilm is volt (lengyelek, csehek) onnan a legérdekesebbeket választottuk.

filmhu: Azon felül, hogy korlátozott volt a válogatási lehetőség, ezek a filmek mennyire tükrözik a Ti ízléseteket?

E. D.: Szerintem eléggé. Mindenképpen elvárás volt, hogy azok a filmek kerüljenek ide, amelyek megpróbálnak kapcsolatot teremteni a nézőkkel. Nem művészfilmeket akartunk, hanem olyanokat, amelyek történetet mesélnek el, jók és megszólítják a közönséget. Például a szerb film (100 %) hazájában háromszázezres nézőszámot ért el.
Ami még érdekes momentum – és csak a szelekció után tudtuk meg -, hogy az öt filmből három, a román, a lengyel és a szerb, teljesen magánpénzből készült. Úgy magánpénzből, hogy a rendező eladta a kocsiját vagy a lakását, kölcsönt vett fel és megcsinálta a filmjét… Ez véletlenül, magánbeszélgetések során derült ki, de sokat elárul a környező országok filmgyártásáról. 

filmhu: Találkoztatok a Madzag Filmegylethez hasonló szerveződésekkel külföldön?

E. D.: A meghívott román rendező mondta, hogy ott, Romániában nemrég nyújtott be tiltakozó nyilatkozatot a készülő filmtörvény ellen tíz fiatal rendező – ez a megmozdulás ismerős lehet. De egyébként nem. Mindenhol az van, ami egy kicsit nálunk is: csak független produkciók vannak. Esetleg önálló produkciós irodákat hoznak létre (pl. a szerb és a román rendezőnek is van ilyen), amik reklámfilm és videóklip készítéssel foglalkoznak, esetleg játékfilmekével is. Azt látjuk, hogy az „állami” producerek nem vonzóak ezeknek az embereknek – inkább maguk próbálkoznak. Mi is (a Madzag tagjai) nemrég gründoltunk egy hasonló szervezetet, ez lett a Katapult Film.

filmhu: A Katapult Film mivel foglalkozik?

E. D.: Ez egy gyártó cég, és azért a nemes célért jött létre, hogy filmeket készíthessünk. Az ötletet a Fischer Gábor és Groó Diana forgatókönyvével történtek adták. A forgatókönyvek három éve kész vannak és eddig egy neves magyar producernél voltak. Ez alatt a három év alatt semmi nem történt a filmekkel: a producerek nem adtak be pályázatot, nem volt koprodukciós tárgyalás (mind a két film külföldi helyszíneken is forogna), kísérlet sem történt az eladásra. Látva az ő elkeseredettségüket, úgy gondoltuk mindannyian, hogy számunkra a megélés és az alkotás egyetlen módja, ha csinálunk egy kft-t, egy saját gyártó céget.

Így mi magunk tudunk majd pályázni, kézben tudjuk tartani az előkészítési, a forgatási és az utómunkálatokat, a forgalmazásról nem is beszélve. Az tarthatatlan, hogy a filmjeink (Ébrenjárók, Előre, vagy akár a Macerás ügyek és a Moszkva tér) két kópiával fussanak három hétig valami eldugott moziban, és annyi. Ezek a filmek gyakorlatilag nem lettek eladva (televízióknak, külföldre, VHS megjelenésre, stb.) – ezen mindenképpen változtatni szeretnénk. Kerestünk egy üzletembert, aki a munka menedzseri részével foglalkozik majd, mi pedig szállítjuk a jobbnál-jobb filmötleteinket. Szeretnénk reklámokat, zenei klipeket készíteni, legközelebbi célunk pedig a két nagyjátékfilm (Fischer Gábor, Groó Diana) elkészítése. A Katapult nem más, mint klasszikus önmenedzselés.

filmhu: Tervezitek e a Madzag Filmegylet nemzetközivé bővítését, külföldi fiatal filmesek bevonását a projektjeitekbe?

E. D.: Nem, ezt nem hiszem. Inkább az a fontos, hogy kapcsolatokat keressünk velük, kialakulhasson egyfajta koprodukciós rendszer. Nyugat-Európában ma már senkinek nem jutna eszébe lokális filmet csinálni – se pénzt nem kapna rá, se forgalmazni nem tudná. Ha például egy német filmes akar filmet csinálni, felhív Franciaországban és Belgiumban egy-egy partnert, és már együtt nyújtják be a pályázatokat, készítik elő a filmet. Ehhez képest Magyarországon mindenki egyedül próbálja húzni az igát – elég reménytelenül. Azt szeretnénk, ha kialakulna egy partneri, koprodukciós hálózat a környező országokkal.
Nemzetközi stábok lennének, külföldi helyszíneken is forgatnánk: ki lehetne lépni a magyar keretek közül.

filmhu: A filmnapok alatt tartotok szakmai konzultációkat is. Ott mik kerülnek szóba?

E. D.: Sajnos ezek a konzultációk eléggé széthullottak a szervezés során… Meghívtunk több producert is a környező országokból, de aztán sokan lemondták a megjelenést ilyen-olyan okokból. Annak nem láttuk értelmét, hogy csak a meghívottak töredéke legyen itt, így ez ugrott. Maga a vetítési program is nehezen állt össze, sok produkciónál kérdéses volt, megérkezik-e vagy sem. Az utolsó pillanatban állt csak össze a végleges műsor.
A meghívott rendezőkkel azért vannak informális beszélgetések, amik nagyon hasznosak. Számukra nem az a metódus, hogy várnak az állami támogatásokra és ha azt megkapják, elkezdenek forgatni. Ők nem várnak a támogatásokra, mert tudják, hogy nem fognak kapni. Emiatt sokkal nyitottabbak Európa felé. Otthon nem kapnak semmit (vagy nem várnak rá), viszont pályáznak az Arte-hoz szinopszissal, az ilyen-olyan szervezetekhez utómunkára vagy forgalmazási támogatásért. Ez is egy járható út.

filmhu: A Madzag is próbálkozni fog hasonló megoldásokkal?

E. D.: Igen, szeretnénk nyitni ebbe az irányba is. Mindenképpen változtatni kell a Magyarországra jellemző szemléleten. Nem csak a filmesek, de általában az emberek, a nézők is utálják, hogy miközben rengeteg állami pénz megy el egy-egy filmre, azt hallják, hogy még több pénz kell. Talán nem az államnak kellene mindezt állnia, hanem a támogatóknak kéne olyan kedvezményeket biztosítani, hogy megérje nekik befektetni a filmekbe.

filmhu: A Madzag Filmnapok szervezésében ki támogatott titeket?

E. D.: Az NKA, a Soros Alapítvány, a Pesti Est és a Toldi mozi.

filmhu: Mennyire szánjátok hagyományteremtőnek a fesztivált?

E. D.: Szeretnénk ha évi, kétévi szinten rendszeressé válna egy ilyen rendezvény. Nekem egy versenyfesztivál a titkos tervem, díjazottakkal, zsűrivel. Hasonló körből merítenénk, a Közép-Kelet Európai fiatal filmesek munkáiból.

fotó - Szalontai Ábel