Fábry Péter filmek és fotók - gadulkával

Fábry Péter Lóránt Zsuzsa szobrászművésszel együtt nemrégiben közösen rendezett kiállítást a Vigadó Galériában. A felújított Örökmozgóban kínálkozott a lehetőség, hogy pályájának két különböző állomását egyszerre mutassuk be. Míg a filmek kiindulópontja a közösségi élmény; a málló vakolatokat, a falakra firkált jeleket, s egyéb tárgyakat hiperrealista módon megörökítő közelképes fotók már magányosabb, "halkabb szavú" híradások. Mindez az elmúlt időszak tudati változásait is szimbolizálhatja.

A hetvenes években az Orfeó együttes tagjai kommunát alapítottak Pilisborosjenőn. Két házat építettek saját elképzeléseik szerint, amelyben az alkotómunka, a színházi próbák és a mindennapi élet azonos helyszínen zajlott. Fábry az Orfeó fénytervezője, az előadásokhoz dramaturgiailag is fontos szerepet betöltő világítást komponált. A csoport tagjai a fotómontázstól, a dalesteken keresztül, a színházi előadásig sok mindennel foglalkoztak. Műveikben a rendszerrel szembeni politikai ellenvéleményüket fogalmazták meg. Olyan alapeszmék vezérelték őket, melyek ma is itt kísértenek közöttünk: a közösségi gondolkodás, a demokratizmus, a szolidaritás, a szabad önkifejezés. A kulturális mozgalomként működő együttes kiváltotta a politikai rendszer agresszivitását, amely a korszaknak megfelelő politikai címkékkel bélyegezte meg (maoista, anarchista, guevarista).

Aztán a "nagy álom", a független alkotói szabadság, a közösségi lét illúziója szertefoszlott. A csoport tagjai, az együttes felbomlása után, különféle művészeti ágakban, szabad egyházi közösségekben, rendszerváltó pártokban bukkantak fel újra.
A Térmetszést a kommunában szerzett tapasztalatok hatják át (a szereplők túlnyomórészt az Orfeó együttes tagjai), mint ahogy az Elégia egy kontinensért című két évvel korábban készített kollázs-film is a hetvenes évek radikális gondolkodásmódját tükrözi. Fábry ezt követően még egy játékfilmet rendezett (Nyom nélkül, 1982). Azóta nem készített több filmet, érdeklődése a fotózás felé fordult.