sex hikaye

Fény-Kép és Álom-kép

Fénylátás

2005. február 4. - Szlanárs Emese
Fény-Kép és Álom-kép
Radó Gyula Fény-Kép című filmjében a fény természetrajzát járja körül, portrét adva Moholy-Nagy László alakjáról, kísérleteiről, életéről. Sívó Júlia és Surányi Z. András Álom-kép című alkotása szintén a fény kérdéskörét vizsgálja, de a sötétség mélyéről, a vakon élők oldaláról.

Radó Gyula Moholy-Nagy portréja azt tűzte ki céljául, hogy bemutassa a kísérletező művészt, a megszállott gondolkodót, a játékos embert. Élettörténetéről keveset mesél, inkább az alkotót és szenvedéllyel készült műveit tárja a néző elé. Összeszedett, átgondolt alkotás, ahol helyet kapnak Moholy-Nagy László elméletei, gondolatai, bár néhol kicsit tömény módon. Az alig negyven perces a mozi információözönében sokszor nehéz eleigazodni, de a valódi moziélményt ad. Az illusztrációk, a bemutatott alkotások ötletesen jelennek meg a filmben, minden perce izgalmas, remek ismeretterjesztő mű és portré egyszerre.
Az alkotók ügyeltek arra, hogy szépen kivitelezett filmmel méltónak bizonyuljanak a témához, a bemutatott alkotóhoz hűen optikai játékokkal és trükkökkel van tele az alkotás, a füst pedig varázslatos, plasztikus környezetet eredményez. A narráció kitűnő, üdítő hallani Mácsai Pál hangját a filmben Moholy-Nagy gondolatainak közvetítőjeként.

Sívó Júlia és Surányi Z. András filmje más szempontból közelíti és vizsgálja meg a fény fogalmát. A történet főszereplői vak emberek, akik arról mesélnek mennyi téveszme él az emberekben a vaksággal és velük kapcsolatban. Arról beszélnek mennyiben más az életük, mi az amiben nehezebb, és mi az, ami boldoggá teszi őket. Nem látványban gondolkodnak, hanem illatokban, hangokban, tapasztalatokban. Érzékenyek és fogékonyak a külvilágra, kifinomultabbak érzékeik, a nyári szalmaillat, vagy a kabáton behozott téli hideg illata és a felszálló vonatfüst többet jelent számukra, mint a látóknak. Nem tragédiaként élik meg a vakság tényét, többnyire elégedettebbek az életükkel, mint látó társaik.

A film bővelkedik premier plánokban, hosszan mutatja az arcokat, melyekbe jó érzés belenézni. Furcsa és ambivalens dolog figyelni mimikájukat, gesztusaikat, szemmozgásukat, hosszan nézni az arcukat. Arcjátékuk kifejező és izgalmas, a film pedig kihasználja – tegyük hozzá okos módon - ennek lehetőségét.
Mindkét film a fény szerepéről és hiányáról, az élet szeretetéről mesél. Az alkotás folyamatáról, a világra nyitottságról. Mindkét film érdekes és különleges alkotás, melyről elégedetten jön ki a mozi-néző. Hogy mi a fény? Mi a valóság és varázslat? Mi a szép? Ezekre a kérdésekre – egymástól függetlenül - mindkét alkotás izgalmas választ ad.



Címkék

szemle 36 , kritika



nka emblema 2012